Döbör Ágota pszichológus szakértőnk összefoglalóját olvashatod a várandósság kezdeti lelki folyamatairól és a misztikus 12. hetet övező szorongásokról.
A tudatos gyermekvállók átgondolják, hogy milyen szülők szeretnének lenni
Általában ez az átalakulás már a baba fogantatása előtt elkezdődik. Akkor, amikor az anya és az apa még csak tervezgeti a kisbabát. A tudatos gyermekvállalók ilyenkor átgondolják, milyen szülők szeretnének lenni, mit tartanak fontosnak és lényegtelennek. Saját gyerekkori történeteik sorra elevenednek meg, melyekből válogatva elkezdik kialakítani saját szülőségüket. Másként, egyfajta megfigyelőként kezdik nézni a környezetükben lévő gyerekeket és szülőket.
Ma már sok hasznos olvasmány is segíti a gondolkodást. Ha a gyermekáldás megvalósul, akkor újabb lendületet vesz a belső munka. Egyeseknél ez akár egy mély önismereti út is lehet - egy izgalmas belső utazás!
Milyen lelki folyamatok zajlanak le a várandós kismamában?
A várandós kismama kezdeti szorongásai
Az első trimeszterben – az esetek többségében – nagyon újfajta testi érzésekkel találkozik a kismama: fáradtság, a teherbírás csökkenése, hányinger, az étvágy megváltozása, alvászavarok - az első hetek várakozással telnek, akár bizonytalanságban is. Az első ultrahangos vizsgálatokra a 6-8. hét között kerül sor. Az első megnyugvás után működésbe léphetnek a szorongások, például szokásként él társadalmunkban, hogy a 12. hétig nem beszélhetünk a várandósságról, mert „addig még nem biztos”.
Érdemes-e titkolni a várandósságot a tágabb környezet elől?
És valóban, egyrészt tényleg nagyobb az első trimeszterben bekövetkező vetélések száma, mint a későbbi időszakokban, ezért nagyon érthető, hogy sok nő sérülékenynek éli meg ezt az időszakot és nem érzi magát biztonságban az első trimeszter végéig.
Másrészt viszont a fizikai változások miatt talán az egyik legnehezebb időszak is, amikor igazán fontos lenne a kismamának a több pihenés, a kisebb munkatempó, melyhez, lássuk be, főként a beavatott környezet segíthetné hozzá. Ha a kismama titkolja, akkor ezektől is elesik.
Mindenkinek egyedi igénye szerint érdemes eljárni ebben az időszakban a hír közlése szempontjából, vagyis hogy kinek és mikor mondja el a babavárás tényét. Mindennek lehet előnye és hátránya.
Kivel érdemes először megosztani az édes titkot?
Gyakran mondják, hogy könnyebb a veszteséget átvészelni, ha nem kell még az összes ismerősnek elmesélni. Bizonyára megterhelő egy ilyen hír közlése, de érdemes azt a szempontot is figyelembe venni, hogy a veszteségek lelki és fizikai következményei megterhelőek, így ismét csak szükség lehet a környezet támogatására. Érdemes tehát középutas megoldást választani: legyenek olyan közeli hozzátartozók vagy barátok, akik tudják, így a tehermentesítésben, vagy rossz esetben a fájdalmak viselésében is segíthetnek, míg a távolabbi környezet számára maradhat „titok” a várandósság. Talán könnyebb kiválasztani, kivel közölje a jó hírt a várandós nő, ha azt számba veszi, kinek mondaná el az esetleges veszteségét. Ezeknek a hozzátartozóknak és barátoknak az örömhírt is meg lehet osztani!
12. terhességi hét - vízválasztóként éli meg a várandós kismama
Az első trimeszterben a fizikai változásokkal való együttélés, az új helyzet tudatosulása zajlik. Mivel általában még dolgozik a kismama, gyorsan telnek a hetek. A 12. hét vízválasztóként való megélése miatt a fantáziálások, tervezgetések még nem indulnak be. Különösen azoknál nem, akik veszítettek már el magzatot, vagy akiknek terhessége veszélyeztetett.
Lassan azonban megfogalmazódnak a kérdések: Milyen lesz ez a kisbaba? Hogyan tovább? Milyen anya leszek? Milyen apa lesz a párom? Mi fog változni az életemben? Hogy fog alakulni a karrierem?
Általában a harmadik hónap végén veszi kezdetét a fantáziálás, a lelki átalakulás és a megfogalmazott kérdésekre való válaszkeresés.
Szerző: Döbör Ágota pszichológus
Fotó: FreeDigitalPhotos