A várandósság alatt a fülben a 16. hétre kifejlődik a halláshoz szükséges szerveink legnagyobb része. Innentől a baba tisztán hallja édesanyja szívverését, evését, légzését, járását, beszédét. De mi van a hangokkal, amik az anyát körülveszik? Azt hogyan érzékeli?
Vajon károsítja-e a magzatot, ha az anya hangzavarban tartózkodik?
Károsíthatja a magzat hallását a túl nagy zaj
Szakemberek azt javasolják, hogy a várandós nők ne tegyék ki magzatukat 115 decibelt meghaladó zajhatásnak. Kerülni kellene például a láncfűrész közelségét, a lövészetet, a repülőgép-hajtóművek zaját, valamint a nagyon hangos koncerteket, hiszen a bébi hallása is ugyanannak van kitéve, mint az anyáé, csak ő nem tud védekezni még ellene, s bizony a méhen belül is sérülhet a hallása a babának, amennyiben tartósan ki van téve ilyen hatásoknak.
Hogyan hat a zaj a magzat fejlődésére?
A hangoknak való kitettség már az élet kezdetén is nagyon fontos, hiszen elősegíti a magzati érzékelés fejlődését. Ám nem mindegy, milyen hanghatások érik az apróságot. Az intenzív és tartós zajok komoly következményekkel járhatnak, hatással lehetnek a magzat fejlődő ideg- és érrendszerére. A kismama hasfala és az anyaméh természetesen jelentenek némi védelmet, ugyanis kiszűrik a legmagasabb frekvenciájú hangokat és a decibelértékeket is csökkentik 20-35 dB-lel. De még így is szükséges, hogy a kismama, amennyire csak teheti, gondoskodjon a magzat védelméről.
Mire ügyeljünk?
- Terhesség idején kerülni kell a 65 dB-nél hangosabb zajoknak való hosszas kitettséget.
- A hangkibocsátó eszközöket – rádiót, CD és MP3 lejátszót, de még a fejhallgatót sem szabad a hashoz közvetlenül odatenni. A kismama hasánál 100 dB-es hanghatás a magzat szívverését percenként akár 10-15 ütemmel is felgyorsíthatja. Ez már a terhesség 27-28. hetétől megfigyelhető.
Egy kutatásban kimutatták, hogy ha egy kismama tartósan, napi 8 órában 80 dB zajhatásnak van kitéve, akkor megnő az alacsony születési súly kockázata. De ahol a környezeti zajok hosszú távon meghaladják a 65 dB-t, a születési súly már ott is kisebb lehet az alacsony, illetve mérsékelt zajterhelésű környezethez képest.
A hangos zajok nem csupán a magzat szívritmusát és az alacsony születési súly kockázatát fokozhatják, hanem kiválthatják a magzat élénkebb mozgását, halláscsökkenését, kromoszóma-rendellenességet, emelkedett kortizol-szintet és csökkent laktogén-szintet.
A magzatot érő zajok a születés után is kifejthetik hatásukat: megnövelhetik a rendellenes szociális viselkedés, továbbá a nagyfrekvenciás hallásvesztés rizikóját is. Utóbbit olyan 4-10 éves gyerekeknél mutatták ki, akiknek az édesanyja a terhesség idején tartósan 85-95 dB foglalkozási zajnak volt kitéve.
A magzatkori zajszennyezés tehát nem csupán a méhen belül, de még a születés után is éreztetheti a hatását!
Hallgasson-e zenét egy várandós kismama?
Az orvosok általános véleménye az, hogy ami jó a mamának, az jó a babának is. Vajon megállja-e a helyét ez az állítás a zenehallgatás kérdésében is? Ami tény, hogy a várandósság 18. hetében, vagyis a negyedik hónap közepe-vége környékén a magzat füle már teljesen kifejlődik, innentől kezdve tehát a külvilágból beszűrődő hangok nagyobb jelentőséggel bírnak. Kutatások bizonyítják, hogy bébik reagálnak a zenére, amit az anyaméhben hallanak, így ha szórakoztatni kívánjuk a pocaklakót, nyugodtan hallgattathatunk vele lágy dallamokat.
Milyen zenét hallgattassunk a magzattal?
Kizárólag olyan melódiákat játszunk le a bébinek, amit az anyukája is szeret. Ez a legfontosabb alapelv. Ez persze nem azt jelenti, hogy a csemete is ugyanazt a zenei stílust fogja majd szeretni, mint az édesanyja, miután világra jött, de, ami kellemetlen az anyának, az nem fog jólesni a csöppségnek sem. Fontos még megjegyezni, hogy nincs szükség erősítésre sem, ami a hangerőt illeti, hiszen a magzatvíz remek vezetőként szolgál, tehát semmiképp ne tegyünk fejhallgatót a pocakra!
Forrás: mindenamihallas.hu
Fotó: Freepik