A súlyos vagy teljes halláskárosodás a leggyakoribb születési rendellenesség, minden ezer kisbaba közül egy-hat érintett. Magyarországon egyelőre nem elterjedt a műszeres vizsgálat, a legtöbb helyen még csak a zajkeltésre adott reakciót vizsgálják, amely nem megfelelő módszer a hallás teljes körű vizsgálatára. Holott számos európai országban, valamint az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában ma már átfogó műszeres szűrőprogram működik az újszülött kori halláskárosodás mielőbbi diagnosztizálása érdekében.

Miért fontos a korai szűrés?
A halláskárosodás kiszűrését célzó alapvizsgálatot ajánlatos már a születést követő néhány napon belül elvégezni, ez esetben ugyanis a gyors diagnózist követően - amennyiben indokolt - minél korábban megkezdődhet a szükséges terápia. A korai diagnózis azért is bír nagy jelentőséggel, mert már az első hat hónap alatt a kisgyermeket ért ingerek is kritikusak a beszédfejlődés, beszédértés kialakulása szempontjából, sőt nagymértékben befolyásolják a későbbi szociális és tanulmányi sikereket.
A késői felfedezés tehát az érintett kisgyermek számára beláthatatlan következményekkel járhat; gyakran előfordul például, hogy a halláskárosult gyermeket szellemi fogyatékosnak ítélik, mindemellett a kicsinek meg kell küzdenie a szociális izoláció, az önbizalomhiány, a csökkenő óvodai, vagy iskolai teljesítmény, valamint a frusztráció okozta lelki problémákkal is.

Miért nem elégséges a kézi eszközökkel történő mérés?
Az Európai Közösség, az Amerikai és Kanadai Gyermekgyógyászati Társaság ajánlásának ellenére, Magyarországon egyelőre még egyáltalán nem elterjedt az újszülöttkori általános és átfogó hallásszűrés. A legtöbb helyen még mindig csupán kézi eszközökkel - tapsolással, kanalak összeütésével és egyéb hasonló módszerekkel - próbálják felmérni, hogy rendben van-e a baba hallása, azonban ezek alkalmatlan módszerek, például nem fedezhető fel, ha csak az egyik fülére hall a gyermek, illetve az esetleges károsodás mértéke sem diagnosztizálható.

A műszeres vizsgálatról
Az úgynevezett otoakusztikus emissziós módszerrel azonban gyorsan és fájdalommentesen végezhető el a hallásvizsgálat. Elegendő hozzá mindössze egy kis érzékelő, amelyet a gyermek fülébe kell helyezni. A műszer gyors egymásutánban klikkelő hangokat ad és érzékeli a hangokra a belső fülből érkező válaszokat. Amennyiben a vizsgálat eredménye negatív, a gyermek minden valószínűség szerint jól hall, további teendő tehát nincs. Ha azonban a műszer problémát jelez, a tesztet ajánlott néhány nap múlva megismételni. Fontos, hogy vizsgálat közben a baba nyugalmi állapotban legyen, mivel a mérést befolyásolhatja az, ha a kisgyermek sír, vagy nyöszörög a vizsgálat közben, de akár az is, ha a füle tele van fülzsírral, vagy magzatmázzal.
Abban az esetben, ha a többször megismételt vizsgálat továbbra is kedvezőtlen eredményt mutat, audiológiai vizsgálatot szükséges végezni. Ez már egy jóval bonyolultabb vizsgálat, amelynek során a különböző hangmagasságú hangokra adott agyi választ mérik.

Ha gond van a gyermek hallásával
Amennyiben a vizsgálatok problémát mutattak ki a gyermeknél, nagyon fontos, hogy azt ne egyoldalúan kezeljük, azaz a hagyományos orvosi kezelés – mint a műtét, vagy a hallókészülék alkalmazása - mellett, ügyeljünk arra is, hogy szakember segítségével a gyermeket minél korábban megismertessük a különböző kommunikációs metódusokkal (például: jelbeszéd, ajakról való olvasás), majd segítsük őt a neki leginkább megfelelő, testre szabott megoldás elsajátításában. Mindemellett a szülők további segítséget kérhetnek nevelési tanácsadótól és családsegítő szervezetektől, ami szintén nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a hallássérült gyermek megfelelően ki tudja magát fejezni, kommunikálni tudjon.


Dr. Jókay Kinga
gyermekgyógyász szakorvos