A diszgráfia tanulási nehézségekkel is járhat, ha nem ismerjük fel időben, és nem foglalkozunk vele megfelelően. Melyek a diszgráfia korai figyelmeztető jelei? Hogyan ismerheti fel a szülő már óvodás korban? Milyen nehézséget okozhat a gyereknek később, iskolás korban? Mit tehet a szülő, ha azt tapasztalja, hogy a jó képességekkel rendelkező gyereke valamilyen téren kudarcokat él át?  - Nem könnyű belátni, hogy a Pedagógiai Szakszolgálathoz kellene fordulni – például diszgráfia gyanújával -, mert fél, hogy előbb-utóbb megbélyegzik a gyerekét. Vagy maga a kisiskolás hiszi majd azt, hogy vele gond van, ő nem olyan „okos” - hívja fel a figyelmet a már óvodáskorban megmutatkozó, kisiskolás korban kiteljesedő problémára Pintérné Mirza Anna pedagógus.

A diszgráfiára utaló egyértelmű jelekről, annak felismeréséről és az iskoláskori következményeiről a szakembert kérdeztük.
 

Diszgráfia

A szülő sokszor átsiklik gyermeke nehézségei felett
A grafológus, pedagógus, óvónő, logopédus nagy segítségünkre lehetnek, hiszen látják a kortársak között a kis ovist, tudnak viszonyítani. Mi, szülők hajlamosak vagyunk nagyon elfogultak lenni. Vagy csak félteni a gyermekünket…

Az írással vagy olvasással kapcsolatos nehézségek előjelei már óvodás korban láthatóak. A kisgyerek “írása” a rajz, ez az ő kifejező eszköze, képességeinek és érzelmeinek a lenyomata.

Mire érdemes tehát figyelni, mikor merülhet fel a szülőben a gyanú, hogy a gyermeke esetleg tanulási nehézséggel fog később küzdeni?
Nagyon fontos, hogy minél hamarabb szakemberhez vigyük a gyermekünket, mert minél korábban kezdődik a fejlesztés, annál nagyobb eredményeket érhetünk el felzárkóztatás terén. Melyik szülőnek ne lenne fontos, hogy a gyerekét a valódi képességei, intelligenciája alapján értékeljék majd az iskolában?
 
Figyelmeztető jelek óvodás korban:
•    késői beszédfejlődés, kevés szókincs, hibás mondatalkotás
•    mozgáskoordinációs lemaradás (esetleg a kúszás-mászás teljes kimaradása)
•    görcsös ceruzafogás
•    téri viszonyok felmérésének a problémája (bal-jobb, fenn-lenn, alatt-fölött, előtt-mögött tévedés)
•    sokszor úgy látjuk, hogy nem figyel
•    nem érzékeli, nem hallja a hosszú-rövid hangok jelentés megkülönböztető szerepét (például tör- tőr, irat- írat, hal-hall)
•    nehezen tapsol vissza ritmust
•    zöngés-zöngétlen hangzópárok felcserélése (például b-p)
•    betűtévesztés (elfogyott-elfagyott)
•    beszédhibák
•    alacsony önértékelés
•    beilleszkedési nehézség
•    magatartásproblémák
•    a kezesség kialakulása késik
•    nehezen foglalja össze a hallott mesét
•    nem tud 2-3 utasításra egyszerre emlékezni
•    nem tudja felsorolni és megmutatni a testrészeit
•    rosszul tájékozódik időben (napszakok, napok, hónapok hibás sorrendű felsorolása).

Miért fontos észrevenni már óvodáskorban a fenti hiányosságokat, zavarokat?
Mert az olvasás folyamatához elengedhetetlenül szükséges, hogy a gyerek kihallja a fonémákat (hangokat). Az agy az olvasott szót (ha az számára ismeretlen), először lebontja a komponensekre (fonémadarabolás), majd a hangokat ismét összerakva jelentést párosít hozzá és elraktározza, hogy legközelebb már elég legyen felismerni.

Ha valakinél ez a folyamat megakad, akkor nehezen fog tudni olvasott szöveget értelmezni, hiszen helytelenül betűzi, összekeveri a hasonló alakú betűket, vagy a zöngés-zöngétlen párokat, nem érzékeli a magánhangzók hosszúságát. Nehezen megy a szótagolás, megzavarja például ragozáskor a hasonulás, nem találja a szótőt, így nem ismer rá a szóra. Az olvasásban elért kudarc pedig elkedvetlenedéshez, kudarckerüléshez vezet. Tanulni, szókincset bővíteni, helyesen írni olvasás nélkül pedig nem nagyon lehet.

Nem utolsó sorban, mert az olvasás legyen mindenki számára öröm, élményforrás és kikapcsolódás!

Szerző: Pintérné Mirza Anna pedagógus
Fotó: Pixabay