Gyereknek lenni nehéz. Körülöttük mindenki nagy, mindenki jobban tudja és meg akarja mondani mit szabad és mit nem. Ezért a gyerekek ellentmondanak. Minden életkorban ellentmondanak. Gyereknek lenni nehéz. Körülöttük mindenki nagy, mindenki jobban tudja és meg akarja mondani mit szabad és mit nem. Ezért a gyerekek ellentmondanak. Minden életkorban ellentmondanak. Néha erősebben, néha alig észrevehetően. Amit a felnőttek rosszul viselnek. A legtöbbször emlegetett téma egy gyermekpszichológiai konzultáción a hiszti kezelése.

A szülőkben felmerülő kérdések a hisztiző gyerek kapcsán
Ha röviden meg kéne fogalmaznom, milyen dilemmák foglalkoztatják a szülőket, amikor hisztizik a gyerek, röviden azt mondanám, hogy határkérdések. Meddig normális, honnantól problémás a hisztiző gyerek? Mennyire legyenek szigorúak? Mivel büntessék? Hogyan lehet a legeredményesebben leállítani? Ezekre a kérdésekre keressük a választ, de sajnos a tökéletes megoldásra még nem jöttünk rá. Azt azonban meg lehet fogalmazni, milyen irányba gondolkozzon az ember, ha a hisztivel áll szemben.

Mit nevezünk hisztinek és melyik életkorra jellemző?
A hiszikérdés azzal kezdődik, ki mit nevez hisztinek. Egyes családokban a legkisebb ellenállás is hisztinek minősül, míg másokat nem zavar, ha a gyerek üvöltve földhöz vágja magát a kertben. Ezért nem szerencsés általánosságban használni a hiszti szót a gyermek akaratának megnyilvánulására. Sok esetben már az könnyebbség, ha nem aposztrofáljuk hisztinek a viselkedését.

A gyermeki ellenállással minden életkorban találkozunk, de a fejlődéslélektan külön megemlít két nagy korszakot, amikor a legtöbb gyermekre különösen jellemző a dacos viselkedés.

Ez a 2 éves kor körüli dackorszak és a serdülőkor. Mindkét életkorra jellemző, hogy nagy fejlődési szakaszok átmeneti állapota. A csecsemőből gyermek, a gyermekből felnőtt lesz. Két énállapot küzdelme ez. A kisgyermek épp felfedezi a világot, de még kevés hozzá az eszköztára, nem tudja úgy kifejezni magát, ezért "hisztizik". A kamasz pedig gyermeki eszköztárral küzd, hogy végre felnőttként tekintsenek rá. Fontos tehát végiggondolni, milyen életszakaszban van most a gyermek.


 
Hogyan és miért állítsunk fel korlátokat a gyermekünk számára?
A két markáns „hisztikorszakon” kívül is állandó téma a gyermeki ellentmondás. Egy stabilan kötődő, érzelmi biztonságban élő gyermek bátran feszegeti a határait, lázad. Talán az egyik legnagyobb dilemmája a nevelésnek, milyen korlátokat szabjunk akaratának.

Ebben a kérdésben nagyon megoszlanak a vélemények. Vannak nevelési irányzatok, melyek szigorú szabályrendszerben látják a gyermeknevelést, míg mások a liberalizmus zászlója alatt szinte egyáltalán nem szabnak korlátokat.

Rugalmas aranyközépút: mondja a pszichológia. A gyerekeknek ugyanis kellenek a korlátok. Minél kisebb, annál kiszámíthatóbb számára a világ, ha van ritmusa az életnek. Napirendre, keretekre, általános erkölcsi és morális nevelésre minden kisgyereknek szüksége van. Általános tévhit az, hogy szigorú a szülő, ha este időben ágyba parancsolja a gyereket, vagy nem engedi a korlátlan televíziózást, és nem vesz fölösleges játékokat a gyereknek.

Sokan túlságosan felnőtt szemmel tekintenek ilyenkor a gyermekre, és magukból indulnak ki. Ha nekem nem esik jól, amikor beleszólnak a lefekvési szokásaimba, biztos a gyerekemnek sem jó. Pedig a kisgyermek bizonytalanná válik, ha túl nagy beleszólása van a dolgokba vagy kiszámíthatatlan az őt körülvevő rendszer. Nagyon sok szülő ilyenkor értetlenkedve fordul szakemberhez: „Nálunk mindent szabad a gyereknek, mindent megkap, de mégis hisztizik! Miért?” A hiszti ilyenkor nem a birtoklásról szól, hanem a helyzetből fakad. Ösztönszerűen a felszínre tör az akarata, és ha nem tanulja meg ezt kezelni, eluralkodnak rajta az indulatok. Az indulatokat viszont könnyebb úgy uralni, ha egyértelmű keretei vannak, mi a helyes és mi a helytelen viselkedés.

Egészen kisgyermekkorban tisztázható, mit nem engedünk meg neki. Nem szabad rugdosni, káromkodni, kiabálni, verekedni. Amikor ezt csinálja, leállítjuk. Ha következetes a szülő, később erre hivatkozva hitelesen fegyelmezheti a gyereket. „Kicsiként sem verekedhettél, most sem szabad!” Nem kell túlmagyarázni. Így a gyerek is eredményesebben tudja kezelni indulatait.

Sokszor úgy érzem, leginkább bátorításra és megerősítésre van szüksége a szülőnek. Attól nem sérül a gyerek, ha reális kereteket és korlátokat szabnak neki. Minden családban van egy elfogadható normája a viselkedésnek, az együttélésnek megvannak a szabályai. Ehhez a rendszerhez a gyermeknek is igazodnia kell. Azt szoktam mondani, hogy a korlátok kialakításával tulajdonképpen az életre neveljük a gyereket.

Tuti tipp a hiszti kezelésére
Végül, de nem utolsó sorban álljon itt egy „tuti trükk” a hiszti kezelésére: Tereld el a gyermek figyelmét!  A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a legtöbb családban működik.

Szerző: Bojti Andrea gyermekpszichológus
Fotó: Freepik