Mit él át a gyermek, amikor véletlenül megpillantja a szüleit szex közben? Hogyan dolgozza fel az eseményeket? Meddig maradnak meg fejében a látottak? Hogyan kezelje ezt a helyzetet a szülő akkor azonnal, és hogyan utána? Három pszichológus szakembert is megkérdeztünk. Vajon maradandó sérülést okoz-e a kisgyerek lelkében, ha véletlenül meglátja a szüleit szex közben? Hogyan viselkedjen a szülő a kényes szituációban? Mit mondjon a szülő és mit ne - már ha zavarában meg tud szólalni. Vagy nem is kell annyira zavarban lennie?

Bojti Andrea, Szegleti Gabriella és dr. Árvainé Koczok Márta pszichológusok tanácsait olvashatod.

Bojti Andrea gyermekpszichológus

"A szülőnek mindig fontos hangsúlyoznia, hogy ez egy természetes dolog. Hasonlóan a szexuális felvilágosításhoz, ez se legyen tabutéma."

Szinte minden gyermek szembesül vele egy idő után, hogy a szülei között van intimitás. Szerencsés, ha ez nem számít teljesen tabunak egy családban. Nyilván egy kisgyerekkel nem kell a szexualitás részleteit megtárgyalni, de azt, hogy apa és anya szereti egymást, és meg szokták egymást ölelgetni és csókolgatni - ennek természetesnek kell lennie.

4-5 éves korban már meg fogja érteni a gyerek, miben más a szeretet és a szerelem. (Ekkor szoktak ők is szerelmesek lenni).
Minél kisebb a gyermek, és nyit rá véletlenül a szülőkre, annál kevésbé fogja fel, hogy mit is lát pontosan. Nagyobb bajnak tartom inkább, ha túlságosan nagy ügyet csinál belőle a szülő.

Konkrét aktust premier plán amúgy sem igazán szoktak látni a gyerekek, inkább csak a félreérthető helyzetet. Ha a szülő azt tapasztalja, hogy gyermeke számára ijesztő számára a látvány, akkor mindenképp fűzzön a gyermek értelmi szintjének megfelelő magyarázatot, és oszlassa el az ijedelmet.

A szülőnek mindig fontos hangsúlyoznia, hogy ez egy természetes dolog. Hasonlóan a szexuális felvilágosításhoz, ez se legyen tabutéma.

Szegleti Gabriella gyermekpszichológus

"A legfontosabb, hogy ne veszítsük el higgadtságunkat, és próbáljuk természetesen kezelni a helyzetet."

Az, hogy egy gyermek meglátja a szüleit szeretkezés közben, önmagában nem okoz maradandó sérülést a fejlődésében, amitől sok szülő fél. Traumát legfeljebb akkor jelenthet a gyermek számára, ha a családban a nemiség témaköre már korábban is tabu volt, ha a meztelenséget szégyellnivalónak tekintették, és ha a "rajtakapást" a szülők bűntudatot keltő haraggal kezelik.



A legfontosabb, hogy ne veszítsük el higgadtságunkat, és próbáljuk természetesen kezelni ezt a problémát. Ami igazából nem is probléma, hanem az élet természetes része. Régen egy helységben laktak családok, így fül-, és sokszor szemtanúi voltak a gyerekek a szüleik szeretkezésének, mégsem lett ettől semmi „bajuk”.

A szülők reakciója széles skálán mozoghat, viszont érdemes figyelni néhány alapszabályra.

KÖZBEN - Mit mondj, amikor a gyerek benyitott?
Ha a gyerek rajtakapott minket, igyekezzünk természetesen és nyugodtan viselkedni. Ne zavarjuk ki idegesen, ne kiabáljunk vele, hogy mit keres itt, mert egyből tudni fogja, hogy valami nincs rendben. Helyette olyant mondjunk, amit megért, jónak, örömtelinek talál. Például: „csak játszottunk, birkóztunk”, vagy „megcsikiztük egymást” - ezután figyeljünk rá, és kérdezzük meg tőle, hogy mi történt, szomjas-e, vagy esetleg rosszat álmodott?

UTÁNA - Hogyan hozd szóba a történteket utána?
Később érdemes visszatérni a történtekre. Jelezzük vissza, hogy láttuk a tegnapi meglepődését, amikor benyitott. Beszéljük meg vele a lehető legnyugodtabban, hogy szeretjük egymást, és ilyenkor a testi szeretet az élet természetes része, ezzel anya, meg apa örömet okoznak egymásnak. Ha tovább faggatózik, a saját korának megfelelően, őszintén válaszoljunk neki.

Két-három éves gyermeknek el lehet mondani, hogy a szülei szeretik egymást és ezért lett ő. Az óvodás, kisiskolás gyerekeknek, már el lehet mesélni, hogy ő egy kicsi mag volt, anya hasában fejlődött. Hogy ha szeretünk valakit, annak része az intimitás, és hogy örömet okozunk egymásnak.

Kiskamaszoknak már a szexualitásról fontos nyíltan beszélni, amiben a szülők segítségére lehetnek a felvilágosító könyvek is.

ELŐTTE  - A felvilágosítás ne a „benyitással” kezdődjön
Már a kisgyerekekkel is beszélni kell a szerelemről és a testi intimitásról, lássa a kicsi, amikor anya és apa megöleli, megpuszilja egymást. A felvilágosításban ne legyen tabu, félelem, vagy indulat, és a gyerek nyugodtan kérdezhessen. Ha ez megtörténik, a gyerek számára a szexualitás a élet természetes része lesz, így nem kell attól tartanunk, hogy bármiféle gondot okozna egy „kínosabb” helyzet az ő személyiségfejlődésükben.

Koczok Márta gyermekpszichológus

"A gyermek életkorának megfelelően beszéljünk a témáról bármikor, amikor csak igénye van rá."

A gyermek reakciója, érzései függnek a korábbi tapasztalataitól, már megszerzett szexuális ismereteitől, tapasztalataitól, életkorától és a szülők reagálásától.

Amikor a gyermek meglátja a szüleit intim helyzetben, először is meglepődik. Ismeretlen számára ez a viselkedés, nagyon sok múlik azon, hogy a szülők spontán miként reagálnak gyermekük váratlan felbukkanására.

Nehéz lehet adott pillanatban „jól” reagálni, de néhány szempontot érdemes szem előtt tartani. Vagyis például az adott pillanatban semmiképp ne kiabáljunk vele, ne zavarjuk el! Kérjük meg esetleg, hogy várjon egy pillanatot, aztán kérdezzük meg, mit szeretett volna, és foglalkozzunk vele, amíg kell. Ne hagyjuk szó nélkül a történteket, egy-két szóban elmondhatjuk, hogy anya és apa nagyon szeretik egymást, és ilyenkor összebújnak, szeretgetik egymást, és ez nagy örömet okoz.

Másnap érdemes visszatérni a témára, felmerült-e benne azóta valamilyen kérdés. Fontos, hogy a szex ne legyen tabutéma! A gyermek életkorának megfelelően beszéljünk vele a témáról bármikor, amikor csak igénye van rá.

A gyerek számára fontos minta, hogy a szülő mekkora ügyet csinál a történtekből. Ha idegesek leszünk, kiabálunk, a gyerek úgy érezheti, hogy valami rosszat csinált. Ha egyáltalán nem beszélünk a látottakról, azzal a szorongást alapozzuk meg, ugyanis a gyermek elkezd fantáziálni, találgatni, esetleg eljátszani, amit látott, mert nem érti, nem tudja, mi az, és így próbálja feldolgozni.
Azokban a családokban, ahol nyíltan, és őszintén lehet mindenről beszélni, ez is egy természetes élethelyzet.

Ha a szülő „megfelelően”kezelte a helyzetet, nem gondolkozik rajta tovább a gyermek. Hiszen ez egy természetes dolog. Nem okoz a gyermekben traumát az egymást szerető szülők viselkedése, hacsak nem erőszakos, vagy ijesztő jeleneteknek lesz szemtanúja - de ez már más kérdés.

A gyermek későbbi viselkedését rengeteg dolog befolyásolja: médiából szerzett ismeretek, kortársak véleménye, a személyiség érettsége, és természetesen a szülők viselkedése, egymáshoz mint párhoz való viszonyulása (és biztosan sokakban bevillan a rajtakapott pillanat is). A személyiségfejlődést tehát nem az befolyásolja, hogy látjuk-e szüleinket intim helyzetben, vagy sem, hanem az, hogy a történteket miként kezeljük a családon belül.

A témában szakértőink voltak: Bojti Andrea, Szegleti Gabriella, dr. Árvainé Koczok Márta
Fotó: Freepik