Nincs olyan szülő, aki számára ne okozna kihívást gyermeke kiborulásának, hisztijének a kezelése. A szakember szerint kellő tudatossággal, önismerettel és 3+1 lépés betartásával közelebb kerülhetünk a megoldáshoz. Nincs olyan szülő, aki számára ne okozna időről időre kihívást gyermeke kiborulásának, hisztijének a kezelése. B. Szirtes Dóra, Ösztönanyu szerint kellő tudatossággal, önismerettel és 3+1 lépés betartásával sokat tehetünk a probléma tartós megoldása felé.

- A workshopjaimon megforduló szülők körében a leggyakrabban feltett kérdés az, mit tegyenek, amikor kezelhetetlenné válik számukra a gyermek. Azt tapasztalom, hogy az úgynevezett kapcsolódó elvek nagyon népszerűek, lehet érezni is a jótékony hatásukat, azonban sokakat tévútra visznek, holott minden információ a birtokunkban van arról, hogyan is kell ezt csinálni - magyarázza B. Szirtes Dóra, aki szerint az okok egy részét a generációs mintáinkban kell keresnünk.

A hiszti nem a szülő kudarca
- Mi azt hozzuk magunkkal a felmenőink példáin keresztül, hogy a síró gyerek nem jó gyerek. Hogy a szülő személyes kudarca az, ha a kicsi kiborul és hisztizik. Éppen ezért bár tudjuk, nagyon jól tudjuk, hogy ilyenkor a sírásmeghallgatás a kulcsfontosságú, sokunknál még mindig jelentkezik ilyen szituációkban a gyomorideg és azonnal csendesíteni próbáljuk őt - húzza alá a szakértő. Kiemeli, a pozitív fegyelmezés emlékeztet minket arra, hogy míg mi magunkra vesszük a gyerek sírását, addig nincs esélyünk arra, hogy meghallgassuk a sírását és kapcsolódó szemléletben kezeljük a helyzetet.


 
Meg kell tanítani a gyereknek, hogy kezelni tudja a helyzetet
A Montessori pedagógus szerint a hisztikezelés során az elsődleges célunk az, hogy a gyerek megtanulja kezelni azokat a számára ijesztő helyzeteket, amik miatt kiborul. A sírás az eszköze, amivel a feszültséget kiadja, ha ezt visszafojtjuk, annál szélsőségesebben dacol, ha megtanulja az érzéseit kezelni, hosszútávon is fel fogja tudni oldani magában a stresszt.

- Mostanában sok videóban láttam a közösségi médiában, hogy 50, vagy akár 120 percig is hagyják a szülők sírni a gyereket. Ott ülnek vele szembe, meghallgatják a sírását, de nem tesznek semmi. Ez hatalmas hiba - mutat rá a szakember, aki szerint egy 1-1,5 éves gyerek esetében a dühöngés pillanatában már el kell kezdeni ölelni őt, mert amíg nem kap testi érintkezést, nem tud megnyugodni.

- Egy hároméves gyereknek már szüksége van valóban arra, hogy tomboljon, de amikor azt látjuk, hogy újra elkezdi magát hergelni, azt már nem hagyjuk, és segítenünk kell neki abban, hogy megnyugodjon, mert ekkor egyedül nem megy neki. Az öt-hat évesek általában már végig tudnak menni a folyamaton és a visszacsatolást várják tőlünk, számukra az a legfontosabb, hogy jelezzük nekik: jól csinálják a dühkezelést.
 

A hiszti kezelésének lépései

0. lépés: Tanuljuk meg, hogy ne vegyük magunkra a sírást és ne kezdjük el a gyereket azonnal csendesíteni.

1. lépés: Hagyjuk a gyereket robbanni, hogy a feszültséget levezesse. Ehhez természetesen kereteket, határokat nekünk kell adnunk, például nem szabad engednünk, hogy önmagában vagy a környezetében kárt tegyen. Amikor dühöng a gyerek, legyünk megértők és ezt adjuk is a tudtára. "Megértem, hogy dühös vagy, ne tartsd magadban!"

2. lépés: Meghallgatjuk és megnyugtatjuk. Ilyenkor kizárólag a gyerek érzelmeire koncentrálunk, legtöbbször nem is kell, hogy beszéljünk hozzá, pontosan elegendő, ha megöleljük vagy simogatjuk. A mindenki számára ismerős hüppögő fázis az, amiben valóban kiengedi a gyerek a gőzt, ekkor nyugszik meg igazából.

3. lépés: Szituációtól függ, hogyan zárjuk le a folyamatot. Ha például elesett, feltesszük a kérdést, hogy jól érzi-e magát, majd megyünk tovább. Ha ő okozott valami balesetet, például összetört valamit, először ugyanúgy tegyük fel a kérdést: "Jól érzed magad most már?" Ha igen a válasz, tegyük fel a következő kérdést: "Mit tehetnénk, hogy ez legközelebb máshogy történjen?" Találjunk együtt megoldást, alkossunk közösen szabályt!

+1 lépés: Amikor túl vagyunk egy ilyen helyzeten és legközelebb hasonlóba kerülünk, akkor érdemes visszacsatolunk. "Emlékszel, hogy a múltkor történt már ilyen? Mi a megoldás?" Ha pedig legközelebb ugyanabban a szituációban már nem történik meg a baj, mert azt csinálta a gyermekünk, amit megbeszéltünk, még fontosabb, hogy visszacsatoljunk, megerősítsük, megdicsérjük.

Fotó: Freepik/shurkin_son