Lippai Marianna fájdalmas tragédiát hordoz magában - 2010-ben elveszítette imádott kislányát, aki akkor 13 éves volt, és egy ritka genetikai betegség ölte ki belőle az életet. Marianna magába roskadt - de aztán belekapaszkodott abba a gondolatba, hogy megígérte haldokló kislányának, hogy a további életét is boldogan fogja tölteni... Lippai Marianna fájdalmas tragédiát hordoz magában - 2010-ben elveszítette imádott kislányát, aki akkor 13 éves volt, és egy ritka genetikai betegség ölte ki belőle az életet.

Marianna magába roskadt - de aztán belekapaszkodott abba a gondolatba, hogy megígérte haldokló kislányának, hogy a további életét is boldogan fogja tölteni. Az ÉLETKEdv nevű blogján a boldogság megélését, az itt és most fontosságát hirdeti, és motivációs előadóként járja az országot. Az ő gondolatai következnek most, melyeket néhány napja posztolt a Facebookon, és már közel 30 ezren  megosztották. Érdemes elgondolkodni az üzenetén...

"Ma kimentem a temetőbe. Nem írom, hogy Dominikához, mert nem hozzá mentem, csak a sírjához. Tettem mindezt azért, mert holnap lesz a névnapja. Vittem csodaszép virágot és pompázatos pillangókat. (Hiszen a pillangók és a katicák nagy kedvencek voltak…) És ahelyett, hogy megemlékeztem volna a csodás, boldog együtt töltött éveinkről, ehelyett ti jutottatok az eszembe. Ti, akik édesanyák, édesapák vagytok. Méghozzá az jött elő a gondolataimban, hogy mennyi mindenen fel tudjátok kapni a vizet és milyen apróságon is tudtok bosszankodni, mérgelődni.


Kislányával, Dominikával - Dominika sírjánál néhány nappal ezelőtt

Ezt onnan tudom, hogy hallom. Méghozzá tőletek, miként így tesztek: „Na, már megint vehetjük a tankönyveket, meg a füzeteket… Ó, de nem hiányzik ez nekem!” Vagy: „Hát.., már nem bánnám, ha elkezdődne az óvoda, mert már megőrülök otthon a gyerektől… Végre lesz egy kis nyugtom!” Meg így is: „Biztos, már megint a haverjaival van ez a jómadár, ezért nem jött haza időben…! Na, csak jöjjön haza, adok én neki!” És még így is szoktatok tenni, talán ismerősen cseng: „Hát igen.., kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond!”. Vagyis elég gyakran tesztek olyan kijelentést, hogy a gyerek, az csak gond.

De persze, ez csak töredéke a morgolódásaitoknak. Akinek nagy gyereke van, azért morog, akinek kicsi azért. Mindig és mindenkor találtok okot a zsörtölődésre. Valami ugyanis mindig rossz, valami mindig nyomasztó, valami mindig terhes, valami mindig nyűg. Magyarul: sokkal többet vagytok idegesek, feszültek és elégedetlenek, mint boldogok és elégedettek.

Tehát miközben a lányom sírjánál ültem óriási űrt érezvén a lelkemben, - amelyet ő hagyott maga után bennem -, tudtam, hogy most ismét meg kell veletek valamilyen módon értetnem, hogy mennyire, de mennyire jó nektek! Azaz, nem baj, ha egy vagyonba is kerül az iskolai könyv, de legalább van kinek megvenni!

Ne akarjatok már megőrülni a gyerekeitektől, hiszen ti akartátok őket, hát megkaptátok! Inkább örüljetek nekik, hogy élnek és veletek vannak! Higgyétek el, abba őrülnétek csak bele igazán, ha őket elveszítenétek…! És az sem baj, ha a haverokkal, barátokkal vannak a gyermekeitek, ti pedig picit mérgelődtök amiatt, hogy későn jönnek haza. De legalább haza jönnek, nektek pedig van kit hazavárnotok!

Hm.. Azt kívánom, hogy sose tudjátok meg, milyen érzésekkel kel és fekszik az a szülő, aki eltemette a gyermekét és magára maradt. Ti csak egy érzést tudjatok és érezzetek, hogy boldognak kell lennetek, hiszen ott vannak veletek a gyermekeitek és minden nap van kiért élnetek!"

Fotók, forrás: Facebook/ÉletKEdv