Reborn doll, vagyis újjászületett baba. Az első találkozásom a reborn babákkal annyira felzaklatott, hogy éjjel mindössze két órát aludtam, szörnyű rémálmok gyötörtek és azóta is nehéz lesz a lelkem, ha rá gondolok. Reborn doll, vagyis újjászületett baba. Bő egy hete még azt sem tudtam, mi fán terem, most meg egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Az első találkozásom a reborn babákkal annyira felzaklatott, hogy éjjel mindössze két órát aludtam, szörnyű rémálmok gyötörtek és azóta is nehéz lesz a lelkem, ha rá gondolok - Kerékgyártó Andrea kisgyermekes anyuka és blogger gondolatai.

Mint az igazi ötösikrek
Az egész olyan ártatlanul kezdődött. A lányommal és a férjemmel a szigeten sétálgattunk, amikor észrevettünk egy csapat nőt, akik a fák árnyékában üldögéltek és beszélgettek, miközben a csecsemőik egy pléden békésen aludtak. Ahogy közelebb értünk, azt láttuk, hogy öt csöppség szundít egymás mellett, azt hittük, hogy ötösikrekről van szó. Odamentünk, hogy közelebbről megcsodáljuk őket.

Ekkor ért a hatalmas meglepetés. A hölgyek nevetve közölték, hogy ezek bizony nem élő csecsemők, hanem csupán játékbabák. Nem akartam hinni a szememnek. Közvetlen a picik mellett álltam, akik megszólalásig úgy néztek ki, mintha éltek volna.



A hölgyek nagyon kedvesek voltak, így beszélgetésbe elegyedtem velük. Tőlük tudtam meg, hogy ezeket a különleges babákat reborn babáknak nevezik. Elmesélték a pontos procedúráját, hogyan készülnek ezek a mesterművek, és még azt is megengedték, hogy a kezembe vegyem az egyiküket.

Olyan, mint egy igazi baba - de mégsem olyan...
Teljesen le voltam nyűgözve. Még a fogásuk is olyan volt, mint az igazi babáknak. A kicsi kezeik, lábacskáik, a szempillájuk, az erek a bőrükön, az arcocskájuk - hihetetlen, milyen pontossággal adták vissza egy valódi kisbaba vonásait.

Egy idő után a lányom megelégelte a beszélgetésünket, így búcsút vettem a hölgyektől. Ahogy távolodtunk, úgy nőtt bennem egy furcsa, nyugtalanító érzés a babákkal kapcsolatban. Volt valami hátborzongató abban, ahogy a pléden „aludtak”, szép ruhákba öltöztetve, babakocsikkal körbevéve.

Engem az kavar fel leginkább, hogy azok a babák, amiket láttam olyanok voltak, mintha elhunyt, bebalzsamozott csecsemők lennének. Tökéletes kisbabák, de hidegek, mozdulatlanok, nem lélegeznek, nem sírnak, néhánynak csukva van a szeme, és mintegy örök álmot alszik...

Egész úton hazafelé azon töprengtem, vajon miért fektet valaki egy játékbabát egy igazi babakocsiba, és utazik ki vele a szigetre, mintha élő volna.
Otthon aztán rákerestem a babákra az interneten és utánaolvastam a történetüknek.

Nem vásárlás, örökbefogadás
A reborn babák gyártását a 1990-es években kezdték az Egyesült Államokban. A megszólalásig élethű babákat kezdetben gyűjtők vásárolták, akik nagyra értékelték a babák művészi kidolgozását. A babák azonban hamarosan felkeltették olyan asszonyok érdeklődését, akik érzelmi céllal vásárolják őket. Jobban szólva nem is vásárolják, a folyamatot inkább örökbefogadásnak lehetne nevezni. A babákhoz ugyanis gyakran mellékelnek örökbefogadási nyilatkozatot vagy születési anyakönyvi kivonatot.

Babák a fájdalom és gyász enyhítésére
A vásárlók között sok olyan nő akad, aki elvetélt, a gyermeke halva született vagy kisbaba korában elhunyt. Ők az elvesztett gyermeküket szeretnék pótolni a babával, míg vannak olyan vásárlók, akiknek soha nem adatott meg az anyaság csodája és a tátongó űrt próbálják enyhíteni az élethű babákkal.
Ezek a nők a babáikat úgy kezelik, mintha élnének. Szép ruhákba öltöztetik őket, babakocsiban sétálni viszik, énekelnek nekik, dajkálják őket.



Mit gondolnak a pszichológusok?
A pszichológusok véleménye eltérő a témával kapcsolatban. Egyesek úgy vélik, hogy ezek a babák valóban segítséget nyújtanak azoknak a pároknak, akik tragikus körülmények között elvesztették a gyermeküket, mivel segítenek a gyász feldolgozásában. Mások viszont arra hivatkoznak, hogy veszélyeket hordoz magában egy élettelen babához ennyire kötődni, mivel előfordulhat, hogy ezek a nők teljesen elveszítik a kapcsolatukat a valósággal.

Igazi csecsemő helyett élethű másolat
Borzasztóan felkavart, amit a babákkal és tulajdonosaikkal kapcsolatban olvastam. Egy pillanatra meglegyintett, milyen fájdalmakkal kell szembenéznie azoknak a szülőknek, akik elveszítik a gyermeküket. Sokat gondolok a nőkre, akikkel a szigeten beszélgettem. Vajon ők milyen tragédiák hatására vásárolták meg a babákat? Azon is rengeteget töprengek, hogy valóban vigaszt nyújthat-e egy játékbaba (legyen bármennyire élethű is), ha elveszítjük a legnagyobb kincsünket, a gyermekünket?

A babák fejlesztése egyébként folyamatos, már léteznek olyan modellek, amelyek lélegeznek és sírnak, meleg a testük és „ver a szívük”. Speciális spray-t is lehet kapni, aminek segítségével - ha naponta többször befújjuk őket - igazi babaillatot árasztanak.

Egy igazi gyermek nem pótolható!
Ám legyenek bármennyire tökéletesek is, mégsem igaziak. Nem teremtenek szemkontaktust, nem mosolyognak az édesanyjukra, nem fonják a kis kezüket a nyaka köré.

Azok az asszonyok, akik ezeket a babákat sajátjukként szeretik, mintha megragadnának az anyává válás első néhány pillanatában. Hiszen nem lehetnek tanúi a gyerekük fejlődésének. Nem láthatják az első bizonytalan lépéseket, nem lehetnek részesei annak a csodának, ahogy a gyerekük felfedezi a világot. És soha nem hallhatják a gyerekük szájából azt a varázsmondatot, hogy „Anya, szeretlek!”

Ezek a tökéletes mesterművek „életük” végéig megmaradnak egy gyönyörű, hibátlan, de érzelmek nélküli kisbabának. És ebben van számomra valami elmondhatatlanul nyugtalanító.

Vajon hosszú távon tényleg pótolhatja egy gyermek fojtogató hiányát egy játékbaba? Vagy idővel ezek az asszonyok rádöbbenek, hogy az elvesztett vagy meg nem született életet nem lehet így pótolni és még mélyebb depresszióba süllyednek?

A szívem összefacsarodik, ha ezekre a tragikus sorsú nőkre gondolok. Csak remélni tudom, hogy idővel megnyugvást találnak és képesek lesznek folytatni az életüket - reborn babák nélkül is.

Szerző: Kerékgyártó Andrea, a Lányomnak az életről blog szerzője
Fotók: Pixabay