Pedagógus szerzőnk mondja el saját gondolatait a kisgyermeket átölelő, támogató otthoni légkörről, a hibás szülői mintákról és a pozitív gyermeknevelés hatékonyságáról. Gyermeket nevelni a legkomolyabb hivatás a világon. És mégis ez az egyetlen, amihez semmilyen vizsgára nincs szükség. Ha igazán jó szülője szeretnél lenni a gyermekednek, muszáj mélyen magadba nézned, hogy szembesülj a hibáiddal és megpróbáld kijavítani őket. A gyereked kedvéért. Mert ez a pici élet félistenként tekint rád, és mindent pontosan úgy csinál, ahogy tőled látja.



"Mekkora károkat okoz a gyerek lelkében, ha mérgezett környezetben nevelkedik"
Naponta szembesülök azzal, ahogy Fanni elmélyülten figyeli, mit hogyan csinálok és utána pontosan leutánozza a kis szerepjátékaiban. A saját mondataimat hallom vissza a szájacskájából. És nem szeretnék semmi olyat hallani, ami miatt később aztán szégyenkeznem kellene.

Sokszor elgondolkodom azon, mekkora károkat okozhat egy gyerek lelkében, ha mérgezett, feszült, ne adj’ Isten kifejezetten agresszív környezetben nevelkedik. Ahogy Fanniba beleivódik, hogy naponta elmondjuk neki, mennyire szeretjük őt és egymást, ugyanúgy bevésődik más gyerek agyába az otthon hallott káromkodás, veszekedés, drasztikus esetben tettlegesség.

Milyen felnőtt és milyen társ válhat majd abból a gyerekből, aki naponta azt látja-hallja, hogy az anyja és az apja ordítozik egymással, esetleg kezet is emel egymásra vagy a gyerekre? Biztos vagyok benne, hogy felnőttként hatalmas harcokat kell vívnia saját magával és az otthonról hozott démonokkal annak érdekében, hogy szerető férj/feleség/szülő válhasson belőle.

"Én a pozitív megerősítésben hiszek, nem a testi-lelki fenyítésben"
Hogyan váljon egy gyerek magabiztos, kiegyensúlyozott, boldog emberré, ha otthon csak szidalmat kap? Én amúgy sem hiszek a testi-lelki fenyítésben, a pozitív megerősítésben annál inkább. Már tanárként is azt tapasztaltam, hogy a dicséret a legjobb motiváló eszköz.

Persze sajnos időnként muszáj Fannit megszidnom, főleg akkor, ha magára vagy másra veszélyes dolgot csinál. De a feddést próbálom a minimálisra korlátozni. Pláne, hogy utána még én érzem magam rosszul.

Gyermeket nevelni a legkomolyabb hivatás a világon. És mégis ez az egyetlen, amihez semmilyen vizsgára nincs szükség. Nyelvvizsgával kell igazolnunk, hogy beszélünk egy idegen nyelvet, jogosítvány szükséges ahhoz, hogy autóba üljünk. De ahhoz, hogy a világra hozzunk és elindítsunk egy életet, ahhoz semmilyen képesítés nem szükséges. A kormány anyagilag támogatja, hogy a családok gyermeket vállaljanak. Ez dicséretes, csakhogy magában nem elég. Olyan jó lenne, ha a leendő szülőket valahogy felkészítenék szellemileg és lelkileg is a gyermekvállalásra! Mert a nyugati társadalom, ami most igencsak mélyrepülésben van, csak akkor emelkedhet fel ismét, ha az alapoknál kezdjük a változást.

Szerző: Kerékgyártó Andrea pedagógus, egy kislány édesanyja, Lányomnak az életről Facebook oldal írója
Fotó: Pixabay, Twitter