"Végre felültünk...kibújt a fogunk...már almát eszünk…" Van, akit nem zavar, sőt, egyenesen kedvesnek tartja - sokaknál viszont kiveri a biztosítékot az anyukák sajátos nyelvezete. De vajon miért beszélnek többes számban az édesanyák?
Mikor a családalapításra készülünk, előszeretettel fogalmazunk meg jövőbeli elveket; tervezgetünk, fogadkozunk. Esetleg még olyasmi is elhagyja a szánkat, hogy „én nem leszek gügyögős anyuka”. Aztán a valóság sokszor más képet mutat...
"Most voltunk fél évesek…"
"Elkezdtük a bölcsit..."
"Már bilibe kakilunk..."
Nem mindenki fogalmaz így, de mindenki ismeri a jelenséget
A szülés és az anyaság nem csak az édesanyák testét, de agyát és lelkét is egy életre megváltoztatja. Egy anya már a babavárás alatt is testi, lelki és szellemi egységet alkot gyermekével, ezért nem csoda, ha azonosul babájával és mindennel, ami vele kapcsolatos, különösen az első gyermeknél.
Ezért az, hogy anya és gyermeke egy személyként érzékeli magát, a semmihez sem fogható, szoros kapcsolatnak tudható be, és teljes mértékig érthető és normális.
Természetes vagy idegesítő?
A többes szám harmadik személy használata talán azért válik szokásává sok anyukának, mert a picivel valóban együtt (érzelmileg és egyúttal folyamatos testi kötődésben) élnek meg minden percet és történést. Az anyák azok, akik minden apró mozzanatban szívvel-lélekkel vannak jelen, és minden egyes fejlődési lépést teljes mértékig átélnek és „ünnepelnek”.
Sokak számára ez furcsa, nevetséges vagy idegesítő, ami szintén érthető - mert valljuk be, a külvilág jelentős része nem érez, nem képes együttérezni olyan mélységben az anyával, mint amennyire ő azonosul gyermekével.
Kinek van igaza?
Senkinek - és mindenkinek. Két dolog biztos: szülőként senkinek nem kell megfelelnünk, fogalmazzunk úgy, ahogy nekünk jólesik; hallgatóságként pedig érdemes ezt is lazán és humorral kezelnünk.
Mert minden édesanya egyformán szereti és félti a gyermekét - akár többes számban beszél a gyermekéről, akár nem.
És mint minden, ez is elmúlik egyszer.
Fotó: Freepik
