Lassan beköszönt a nyár és kezdődik a vakáció. Minden gyerek tűkön ül már az iskolában és várja, hogy vége legyen ennek a tanévnek. Igen ám, de mi van akkor, ha ez az utolsó időszak nem a szabadságot váró izgalomról szól? Egyre fiatalabb korban kezdenek szorongani a gyerekek a teljesítménykényszer miatt, sajnos egyre korábban megfigyelhető, hogy a gyermekek teljesítményét értékelik, ezáltal a teljesítményszorongás is hamarabb, akár iskoláskor előtt is megjelenhet - Dr. Árvainé Koczok Márta pszichológus szakértőnk véleménye a mindennapjainkat átható teljesítménykényszerről.

Főként azoknál a gyermekeknél figyelhető meg ez a jelenség, ahol például az óvodában kifejezett, ún. iskola-előkészítő munkát végeznek, és mint egy „mini iskolában” minden nap gyakoroltatják a gyerekeket, és mondogatják nekik, hogy ha ezt nem csinálják, nem fognak boldogulni az iskolában. A legrosszabb esetben még otthoni gyakorlást is elvárhatnak a szülőtől, mert esetleg nem szívesen rajzol a gyermek, vagy nem vesz részt a közös tevékenységekben.

Az iskola utáni különórák újabb súly a gyerekek vállán
Plusz teher lehet a gyermek számára, ha olyan szabadidős foglalkozásokon, edzéseken vesz részt, ahol már egész korán versenyeztetik. Ebben az esetben hamar elvész a tevékenység öröme, és előtérbe kerül a teljesítés kényszere, nyomása. Ez mindenképp megterhelő a gyermekek számára.

Normál esetben az általános iskola első osztályában szembesül a gyermek azzal, hogy az ő teljesítményét folyamatosan ellenőrzik, és visszajelzik számára. Ilyenkor a gyerekeknek fel kell nőni a feladatokhoz, az állandó nyomáshoz, hogy minden nap figyelni, teljesíteni, viselkedni kell. Nekem az a tapasztalatom, hogy eléggé megviseli ez a kis elsősöket, hamar rádöbbennek, hogy komoly dolog az iskola. De aztán belerázódnak, és csak azok számára okoz ez a későbbiekben gondot, akiknél egyéb nehézségek is vannak a háttérben.


Fotó: pixabay

Az sem jó, ha mindent a gyerekre hagyunk, de az sem, ha állandóan a sarkában vagyunk
Nagy túlzással kétféle szülőtípus létezik. Az egyik egyáltalán nem foglalkozik a gyermeke iskolai magatartásával, teljesítményével. Vagy azért mert nem érdekli, vagy mert annyit dolgozik, hogy nem ér rá.

A másik típus az, aki szinte „együtt jár a gyermekével iskolába”. Segít neki a tanulásban, mindenről tud, és szeretné, ha gyermeke jól teljesítene, ha a rossz jegyeket kijavítaná. Összességében ilyenkor azt szeretné a szülő, ha a gyermeke vinné valamire, hisz ha jól tanul az iskolában, akkor lehet belőle valaki.

Én azt gondolom, mint minden véglet, ezek sem túl jó szülői hozzáállások. Az sem jó, ha egyáltalán nem foglalkozunk a gyermek dolgaival, de az sem, ha túlzásba visszük a segítést. Az iskola az első osztálytól kezdve a gyermek dolga. Természetesen, ha segítségre van szüksége, legyünk ott, de nem szabad túlzásba vinni a bevonódást. Hisz akkor könnyen előfordulhat, hogy még 14 évesen is együtt fogunk majd tanulni gyermekünkkel.
 

Így oldhatod a gyermeked szorongását a teljesítménye miatt - tanulást segítő módszerek

1. Ismerd meg a gyermeked tanulási stílusát és annak megfelelően teremtsd meg az ideális körülményeket
A gyermekeknek eltérő tanulási stílusa van.
Van aki hallás után, már a tanórán megjegyzi az ismereteket.
Mások inkább vizuális típusok, és a látott szöveg, a sok ábra, kép segít nekik a hatékonyabb tanulásban.
A mozgásos típusúak mozdulatokat, kézzel fogható dolgokat könnyebben megjegyeznek, mint száraz szövegeket.
A társas stílusú tanulók szívesebben tanulnak együtt baráttal, osztálytárssal, vagy ha valakivel megbeszélheti a tanulnivalót.
Az impulzívak tanulás közben is mozgásban vannak: hintáznak, járkálnak, labdát dobálnak, babrálnak valamivel. Figyelmük könnyebben elterelődik, gyorsan akarnak mindent megcsinálni, ezért többet hibáznak.
És vannak olyan tanulók is, akik akkor tudnak a legjobban teljesíteni, ha mechanikusan csinálhatják, amit kell. Ha nem kell sokat gondolkozni, szó szerint megtanulnak bármit, akkor is ha nem értik.

A tanulásmódszertan azért hasznos, mert célzottan segíthet a tanulónak a számára leghatékonyabb tanulási módok megismerésében, elsajátításában. Van otthon használható formája (könyv, munkafüzet), de kérhetjük az illetékes pedagógiai szakszolgálat szakembereinek segítségét is. Ott csoportokat szoktak szervezni ebben a témában.

2. Mi hajtja a gyermeked? A motiváció kulcsfontosságú kérdés
A tanulási stílus mellett meghatározó még a motiváció. Van, aki azért tanul, mert sok minden érdekli, és így kielégítheti tudásvágyát, választ kaphat a kérdéseire. Van, aki azért készül nap mint nap, mert ezt várják el tőle. Ha nem tenné, lelkiismeret-furdalása lenne. És van, aki azért teljesít, hogy megdicsérjék, szeressék, elfogadják. Nem mindegy, hogy miért tanul a gyermek. A tanulási motiváció és érdeklődés felkeltése nélkül nincs eredményes tanulás!


Fotó: pixabay

3. Jutalmazás és büntetés? Elavult nézet - helyette beszéljétek meg a problémákat
Éreznie, tudnia kell, hogy az óvoda, az iskola az a hely, ahol ő sok időt eltölt, mi nem vagyunk vele, neki kell helytállnia. A jutalmazással és büntetéssel beavatkozunk ebbe a folyamatba, külsővé tesszük a motivációt. Szerintem ez nem jó ötlet. Ne azért tanuljon a gyerek, mert utána kap valamit, vagy ha nem teljesít, megbüntetem. Ha probléma van, akkor beszéljünk róla, derítsük ki, mi okozza, és oldjuk meg közösen. Én ebben hiszek.

4. Felesleges stresszelés nélkül is lehet ösztönözni a gyerekeket
A szülői minta elsődleges a gyermekek számára. Ha a gyermek azt látja tőlünk, hogy utálunk a munkahelyre menni nap mint nap, és állandóan a munkatársak, a főnök vagy a ránk bízott feladatok miatt panaszkodunk, akkor ő is sokkal nehezebben fog elindulni az iskolába, és ott teljesíteni. Ha a szülő egyetlen könyvet sem olvas el, akkor hogyan tudja rávenni a gyermekét arra, hogy olvasson? A gyermek számára az a természetes, amit a családon belül lát, és megtapasztal. Ha a szülő rendben van, azzal foglalkozik, amiben megtalálja örömét, akkor a gyermek is meg fogja találni a helyét az iskolában, és képességeinek megfelelően fog teljesíteni.

5. Az ösztönzés önmagában nem mindig elegendő - szabadidős tevékenységek mint örömforrás
Tanulási nehézségek esetén azonban nagyon nehézzé válhat a motiválás, hisz a sok kudarc akadályozza a gyermeket abban, hogy jól érezze magát nap mint nap az iskolában. Nekik segítséget jelenthetnek azok a szabadidős tevékenységek, ahol a teljesítményük értékelése nélkül, vagyis az örömért, felszabadultságért lehetnek jelen. Ez a szabadság-érzés erőt adhat nekik az iskolai munkához is. Minden gyermek számára javasoltak azonban azok a tevékenységek (játék, mozgás), melyeket azért végeznek, mert önmagukban örömet okoznak!

6. Ne legyenek túlzott elvárásaid
Ha a gyermek nem tud megfelelni ezeknek az elvárásoknak, akkor azok nagyfokú szorongást alakítanak ki bennük, mely rontja teljesítményüket, hosszú távon pedig hatással van hangulatukra, érzelmi és társas életükre is. Ilyenkor a gyermek nem a saját útját járja, hanem próbál megfelelni a szülők elvárásainak, az ő álmaikat szeretné beteljesíteni, ami kamaszkorban, fiatal felnőttkorban identitásproblémaként jelentkezhet.

7. Állj mellette, hiszen te ismered legjobban
A gyermeket a szülő ismeri a legjobban. Érdemes már az első jelekre felfigyelni. Ha látjuk, hogy a gyermek nem a képességei alapján elvárható szinten teljesít, ha rosszabbul alszik hónapokon át, esetleg nem akar iskolába menni, fáj a feje, a hasa, hányingere van, akkor át kell gondolni, hogy mi okozhatja a problémát, és változtatni kell közösen.

A túlzott elvárások általában nem tudatosak a szülők részéről. Ennek felismerésében segíthet a pszichológus szakember, akihez általában a gyermek a túlzott mértékű teljesítményszorongás miatt kerül.


Fotó: pixabay

+1 Vannak olyan esetek, amikor érdemes szakember, iskolapszichológus, pszichológus segítségét kérned
Ha gyermek viselkedése, gondolkodása, evési-alvási szokásai megváltoznak, és három hónap alatt sem enyhülnek, mindenképp forduljunk szakemberhez. Ha van az intézményben pszichológus, kérhetünk tőle tanácsot.

Ha családi, életvezetési problémák (pl. trauma, baleset, költözés, válás, haláleset) állnak a háttérben, érdemes kérni pszichológiai megsegítést. A gyermek teljesítményét ugyanis nagymértékben befolyásolja, hogy mi történik az ő közvetlen környezetében.

Komolyabb, régebb óta fennálló probléma esetén kérhetjük az illetékes pedagógiai szakszolgálat vizsgálatát. Ott komplex (pedagógiai, pszichológiai) vizsgálatra van lehetőség, melyről a szülő szakvéleményt kap. Ennek alapján a gyermek jogosult lehet speciális bánásmódra, megsegítésre.

Szerző: Dr. Árvainé Koczok Márta pszichológus, facebook.com/neszorongjblog
Fotók: pixabay; Flickr/vauvau