Ki ne szeretne talpraesett, magabiztos, találékony és a jég hátán is megélő gyereket? Mindenki! Ráadásul a megoldás kulcsa a kezedben van! 5+1 tipp, amivel elkerülheted, hogy gyermeked gátlásos, önbizalomhiányos, lúzer egyéniség legyen. Gécziné Galla Krisztina családpedagógus előző cikkében hosszasan írt arról, mit ne tegyen a szülő, ha nem akarja gyermeke önbizalmát a földig rombolni.»

Ezúttal néhány ötletet ad arra, hogyan kommunikáljon a szülő, ha valódi és tartós pozitív eredményeket szeretne elérni a gyermeknevelésben.

1. A harag rossz tanácsadó - ne menj bele a vitába feldúlt állapotban
Az első és legfontosabb alapszabály, hogy ha dúlnak az indulatok, ne bonyolódjunk bele a kommunikációba! „Számolj háromig”, a „harag rossz tanácsadó” - és még sorolhatnám a népi bölcsességeket. Egy szó, mint száz, ha érzelmileg túlfűtött állapotban vagyunk, ne kezdjünk bele a „nevelésbe”!
Nem veszítünk semmit, ha nem azonnal oldjuk meg a helyzetet! Az érzelmek elvakítanak, és gátolnak a racionális döntések meghozatalában. Nyugodtan mondhatjuk, hogy most annyira fel vagyok dúlva/szomorú/ideges vagyok, hogy erről most nem akarok beszélni; majd később visszatérünk a témára. Hogy látom, annyira izgatott/csalódott/mérges vagy, hogy most nem tudjuk nyugodtan megbeszélni a dolgokat… Sokkal nagyobb gondot okoz az, ha érzelmek hálójában viaskodunk egymással, mert abba bizony könnyebb belegabalyodni, mint kikerülni belőle.

2. Soha ne minősítsd a gyermek érzelmeit
Így arra is figyelnünk kell, ha a gyermek indulatos. Fogalmaztassuk meg vele, hogy mit érez, azonosítsa és mondja is ki az érzelmeit! Ne minősítsük ezeket az érzelmeket – érzelmekről nem lehet vitatkozni, nem lehet objektíven beszélni. Mindenki csak maga tudja egészen pontosan, hogy mit érez! Hagyjuk lehiggadni a feldúlt gyereket – erre különféle technikák vannak – és csak az indulatok leülepedése után kezdjünk bele a probléma megoldásába.

3. Ne söpörd a szőnyeg alá a problémát, az indulatok lecsillapodása után térj vissza rá
Fontos viszont, hogy valóban térjünk is vissza a problémát okozó helyzetre a későbbiekben! Nem szabad a szőnyeg alá söpörni, meg nem történtnek tekinteni később sem a helyzetet, hiszen azzal, hogy az első indulatok elszálltak, és esetleg már nem is tűnik olyan jelentősnek a probléma, megoldást még nem találtunk rá. Ráadásul ugye „ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó”…

4. Ne faggasd, csak hallgasd meg a gyermeket
Ha a gyermeknek van valamilyen problémája, hallgassuk meg figyelmesen! Ne faggassuk, és ne is minősítsük azonnal a helyzetet, vagy az ő viselkedését az adott szituációban! Hagyjuk, hogy kibeszélje magát, ő maga vázolja fel, majd bontsa ki a problémát. Egy-egy ühüm…; értem…; hát ez érdekes/izgalmas…; vagy csak némi bíztató bólogatás is elegendő lehet ahhoz, hogy fenntartsuk a beszélgetés fonalát.

5. Ne adj neki kész megoldásokat
Nagyon fontos az is, hogy ne adjunk azonnal megoldási javaslatokat! Szülőként talán ezt a legnehezebb megállni, hiszen segíteni akarunk a szemünk fényének. De hát mi is a baj azzal, ha gondoskodó felnőttként javaslunk valamit? Azon túl, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a mi felnőtt világhoz szokott agyunk a gyerekek világában is könnyen alkalmazható megoldásokkal tud szolgálni, a megoldás - bármilyen jó is - soha nem lesz gyermekünk saját megoldása. Abban kell őt segítenünk, hogy maga bogozza ki a helyzetet, és találja meg, dolgozza ki saját megoldási stratégiáját.

Ha kívülről jön a segítség, semmi esetre sem erősödik az önbizalom: ha beválik a tanács, akkor ugyanis a megoldási stratégia arra épülhet, hogy „meg kell kérdezni valakit, majd ő megoldja”, vagy „annyira lúzer vagyok, hogy ezt én egyedül nem tudtam megoldani”. Ha pedig nem jön be a tanács, a felelősség sem azé, aki megfogadta, hanem azért, aki a „rossz tanácsot adta”. Az értő figyelem alkalmazásával ráadásul megtanítjuk a gyerekeket arra is, hogy a mások problémáit is nyitottan fogadják, próbáljanak empatikusan viszonyulni egy-egy helyzethez.

+1. Bölcsesség - gyermekneveléshez
Végül, de nem utolsósorban, ha szeretnénk gyermekünk önbizalmát erősíteni, a konfliktushelyzetek megoldásánál (is) jusson eszünkbe a bölcs mondás: "Ha valóban segíteni akarsz az éhezőn, ne halat adj neki, hanem tanítsd meg halászni!".

Szerző: Gécziné Galla Krisztina
Fotó: Pixabay