Caitlin Fladager édesanya és Instagram-influenszer 16 évesen ismerkedett meg a férjével. Szinte együtt nőttek fel... Rendkívül tanulságos a története.

 

„Rájöttem, hogy a férjem nem segít nekem sem a gyerekek körül, sem a mosásban vagy a mosogatásban.

A minap hazahoztam a gyerekeket a suliból. Lepakoltam a hátizsákjukat, és elküldtem őket zuhanyozni. Vitatkoztak, könyörögtek, hogy ne kelljen zuhanyozniuk, nekem pedig csak a legyőzöttek sóhajára volt erőm.

A konyhába érve megláttam a reggeli szennyes edényeket, így hát fogtam a szivacsot, és elmosogattam. Miután végeztem a mosogatással, felsétáltam a hálószobába, ahol több kupac hajtogatnivaló várt rám. 

Hirtelen azt éreztem, hogy túlterhel ez a sok minden. A vacsora, amit még el kellett készítenem. A mosásra váró ruhák, a hajtogatás. A vacsora után felhalmozódó újabb szennyes edények. A kocsit is ki kell porszívózni és le kell mosni...
 

Gondolataim közepette váratlanul egy kéz átkarolta át a derekam. 

„Segítek a ruhákkal.” - mondta a férjem, és megcsókolt.

„Ugyan, csak most jöttél meg a munkából. Kínosan érzem magam, hogy segítséget kérek. Megy ez nekem.” - mondtam, és tovább hajtogattam a ruhákat az ágyon. 


Ekkor azt mondta:

„Én nem segítek neked - csak teszem a dolgom. Ezek az én ruháim is, és a gyerekeinké.” 

Együtt hajtogattunk tovább. 

Ekkor az egyik gyermekünk robbant be a szobába, hogy segítsünk neki a zuhanyzásban.

„Segítenél neki, amíg én befejezem a ruhákkal?” - kérdeztem.

„Nem 'segítek'” – mondta újból – „Ez az én dolgom is.” 

Elgondolkodva álltam ott. Igaza volt. 

Nem ’segít’ a gyerekekkel. 
Nem ’segít’ a mosásban. 
Nem ’segít’ a takarításban. 

Hanem teszi a dolgát, akár a gyerekekkel, akár a mosással vagy a takarítással foglalkozik. 

Visszajött a zuhanyzóból és tovább hajtogatta velem a ruhákat. 

Rájöttem, hogy soha nem kellett egyedül éreznem magam szülőként vagy feleségként. Mert ő soha nem ’segítségnek’ tekintette azt, amit tesz; a feladatokat a sajátjának is tekinti.

Nem ’szívességet tesz’, hanem azt teszi, amit minden igazi társnak tennie kell. Gondoskodik a rólam és a közös életünkről; és nem a dicséretért, hanem mert ezt teszik egymásért az emberek egy házasságban. 

Ott álltam a férjem mellett, hajtogattunk...és végre az ő szemével láttam mindezt. 
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. 

Ahogy felvette a következő ruhát, hogy összehajtogassa, így szólt:
 
„Észrevettem, hogy a kocsid kezd egy kicsit koszos lenni. Este a mosás után elviszem az autómosóba, ha addig inkább vacsorát főznél...aztán majd együtt rendbe rakjuk a konyhát.”
 

És én éreztem, ahogy lepereg rólam a stressz, ahogy rájöttem arra, amit mindig is tudtam: soha nem vagyok egyedül az élet dolgaiban, mert van mellettem egy olyan férfi, aki nem ’segít’, hanem akivel megoszthatom a feladatokat.
És akkor hirtelen megszűnt az az érzésem, hogy egyedül kellene cipelnem a terhet. Valójában soha nem kellett.

És ezért örökké hálás leszek.”

 

"A férjem nem segít nekem, hanem azt teszi, amit minden igazi társnak tennie kell". Caitlin Fladager története nem mindennapi - ugyanakkor mégis az, hiszen a külvilág negatív hírözöne ellenére sem szabad megfeledkezni a sok-sok szerető, gondoskodó férjről, apáról, akik természetes módon veszik ki a részüket az otthoni feladatokból, akik áldásnak (nem tulajdonuknak) tekintik otthonukat, és aktív részesei a családjuk életének.

via
Fotó: Freepik