Bármilyen hihetetlen, de még a legkonokabb anyóst is lehet kezelni! Nagy tapasztalatokkal rendelkező családpedagógus szakértőnk elmagyarázza: hogyan. Sőt, pár jól bevált szófordulatot is megtudhatsz, hogyan kezdj neki a tisztázó beszélgetéseknek, amivel könnyen „helyzetbe kerülsz”.

Két barátnő beszélget:
- Képzeld, tegnap az anyósoddal álmodtam!
- Igen? És mit mondott?
- Semmit.
- Akkor az nem az én anyósom volt!


- Én, ha az anyósommal veszekszem, mindig az enyém az utolsó szó.
- És mit mondasz neki?
- Igen, mama!

Jót derültél te is a fenti vicceken? Esetleg találva érzed magad valamelyiket olvasva?  Azokat, akik jóban vannak a párjuk édesanyjával, kétkedve nézed, azt gondolva, hogy vagy valamit biztosan szépít a helyzeten az illető, vagy egyszerűen csak irigykedve hallgatod, hogy lehet így is?

Ha abba a csoportba tartozol, akik jóban vannak „anyóspajtással”, akiknek sosincs konfliktusuk a „mamával”, akkor ne pazarold az időt a további olvasásra! De ha (néha) azért vannak összezördülések, akkor talán találsz itt néhány megfontolandó gondolatot, ami segíthet az anyóssal való konfliktusaidban.

10 tipp - Így legyél jóban az anyóssal!

1. Tisztázd a szülői-nagyszülői felelősség határait
Tudd, hogy a gyermeke(i)dért te és a párod vagytok felelősek. Nektek kell tudni, milyen elvek, milyen értékrend mentén nevelitek őt/őket. A nagyszülőkkel ezt határozottan, de nem indulatosan tudatni is kell. Még akkor is, ha ennek hosszabb-rövidebb mosolyszünet a vége. Az általános tapasztalat az, hogy a nagyszülők többnyire megenyhülnek, és az unoka iránt való szeretetük túllendíti őket pillanatnyi sértettségükön.

2. Újra és újra egyeztess az alapelvekről a nagyszülőkkel a pároddal közösen
Egyeztess - ha kell, újra és újra - a nagyszülőkkel, hogy mik azok az alapelvek, amelyekből nem engedsz. Érvként nyugodtan hangsúlyozhatod, hogy te is szeretnéd megélni a szülői lét szépségeit és nehézségeit is. Hogy elég felnőtt vagy már ahhoz, hogy felelősséget vállalj a gyermek(ek)ért. Hogy hálás vagy azért, hogy a párodat felnevelték - most már nincs akkora felelősség az ő vállukon, élvezzék ezt az állapotot! És persze a legjobb, ha mindezt a pároddal együtt, többes szám első személyben mondjátok el a nagyszülőknek.

3. Bízz a nagyszülőkben, fogadd el, ha valamennyire más náluk a házirend
Fogadd el, hogy a nagyszülőknél esetenként más szabályok érvényesek, mint otthon, vagy ha veletek van(nak) a gyerek(ek). Jó esetben a nagyszülők legalább egy gyereket felneveltek már - és nem is rossz eredménnyel, ha hozzá kötötted az életed.
Bízz bennük annyira, hogy az unokáknak sem fognak „maradandó károsodásokat” okozni! Ha ebben nem bízol, akkor nem alkalmasak arra, hogy akár csak rövid időre is rájuk bízd a szemed fényét.
A gyerek(ek)nek azért mindenképpen határozottan meg kell mondanotok, mik azok a szabályok, amelyek CSAK akkor érvényesek, ha a nagyszülők vigyáznak rá(juk), ha velük/náluk vannak. Nem kell aggódni, hogy ez megzavarja a gyereket - ők igen hamar betartják a következetesen alkalmazott szabályokat.

4. Ne panaszkodj a párodnak folyton
A nézeteltérés nem közte és a szülei, hanem KÖZTED és a szülei között van; azoknak kell megoldást találni a problémára, akik közvetlenül érintettek benne. Gondolj bele abba is, hogy fordított esetben te mit érzel, ha ő kritizálja a te szüleidet. Ráadásul gyakori, hogy a mellett, hogy valódi megoldást nem találnak a helyzetre, még jól össze is vesznek a párok - akiknek eredetileg egymással nincs is bajuk.


"A nagyszülők legalább egy gyereket felneveltek már – és nem is rossz eredménnyel, ha hozzá kötötted az életed…"

5. Ne használd közvetítőnek a párodat
Azon túl, hogy nagyon nehéz és fárasztó dolog a mérleg nyelvének lenni két szeretett ember között, több buktatója is van a dolognak. A legjobb szándék mellett is elég egy máshová tett hangsúly, egy másik rokon értelmű szó alkalmazása, és máris félrecsúszott az eredeti üzenet. Ráadásul a nagyszülők fejében megfogalmazódhat, hogy „már arra se veszi a fáradtságot, hogy megbeszélje velem…” „arra se méltat, hogy megbeszéljük, csak üzenget…” „annyira gyerekes, hogy nem mer elém állni…” és még sorolhatnám a konfliktust elmélyítő tévhiteket.

6. A magad által megélt érzésekről beszélj a vádaskodás helyett
Igyekezz arról beszélni, hogy benned milyen érzéseket kelt az adott helyzet. Kérd a segítségét abban, hogy meg tudjátok oldani a problémát. Ha a másik fél úgy érzi, hogy van beleszólása, ráhatása az ügy megoldásába, és nem csak le akarják őt győzni, akkor már nagyobb az esély arra, hogy közösen elfogadható megoldás szülessen.

7. Így kezdj neki a tisztázó beszélgetéseknek
Néhány ötlet ahhoz, hogyan lehet egy-egy nehéz beszélgetést elkezdeni:
„Amikor láttam, hogy nem ízlett a főztöm, nagyon csalódott voltam, mert szerettem volna, hogy tökéletes legyen az ebéd, hiszen nálad is mindig olyan finomakat eszünk…”
„Biztos vagyok benne, hogy jó okod volt rá, hogy később értél hozzánk a megbeszéltnél, de én már nagyon aggódtam, egyrészt a miatt, hogy mi történt veled, másrészt a miatt, hogy én is elkések a megbeszélésről…”
„Valószínűleg nem is gondolod, hogy mennyire sokat készültem erre az alkalomra, ezért nagyon rosszul érintett, amikor a többiek előtt viccesen kritizáltál…”
„Tudom, hogy a ti időtökben más volt a szokás, de én most még nem szeretnék tejterméket adni a gyereknek. Sok rosszat hallottam a következményekről, és szeretném ezeket elkerülni. Nekem így megnyugtató, kérlek, ezt értsd meg, és ha nem is értesz velem egyet, fogadd el a kérésemet, és te se adj neki…”

8. Ne hagyd, hogy elmérgesedjen a viszony
Ha az első indulataid lelohadtak, ha már meg tudod fogalmazni, „mi is a bajod” pontosan, miért bánt/bosszant az, ami történt, akkor ne halogasd a megbeszélést! Minél tovább rágod magadban a helyzetet, annál jobban elmérgesedhet a dolog, egyre sötétebbnek láthatod a helyzetet, és esetleg olyan tartalmakat is belegondolsz, amik kizárólag a te gondolatfűzésednek a termékei.

9. Az anyósoddal beszéld meg a problémádat, és ne a nagyvilággal
Lehetőség szerint ne is vitasd meg mással a problémád, hiszen ahány embernek elmondod, nagy valószínűséggel annyi tanácsot is fogsz kapni. Csakhogy neked nem tanácsra, hanem megoldásra van szükséged. Azt pedig csak az érintett fél bevonásával találhatod meg igazán.

10. A konfliktus rendezéséhez is idő kell
Tudom, hogy most azt gondolod, „jó, de ez nagyon nehéz”, vagy azt, hogy nem ismerem az anyósodat… Meg esetleg azt, hogy már annyit próbálkoztál, és mégsem javult a helyzet… Igen, mindenben igazad van! Tényleg nehéz. Tényleg nem ismerem az anyósodat. És biztosan sokat próbálkoztál már. De azt tudni kell, hogy minden magatartásváltoztatáshoz idő kell, és nem is kevés! Hogy (többnyire) az az igazán értékes, amiért meg kellett dolgoznunk, amiért meg kellett küzdeni. És sajnos, be kell látnunk, hogy van olyan helyzet, amikor minden erőfeszítésünk ellenére süket fülekre találunk. Akkor pedig azzal a tudattal állhatunk félre, hogy mi megtettünk mindent.

Végül, de nem utolsó sorban álljon itt néhány sor, aminek üzenetét - világnézettől függetlenül - érdemes végiggondolni minden problémás konfliktushelyzet előtt: „Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni! Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni!”

Hát tiszta szívből kívánok nektek türelmet, bátorságot és bölcsességet!

Szerző: Gécziné Galla Krisztina
Fotó: Freepik