A gyermeküket egyedül nevelő szülők sokszor szembesülnek bántó megjegyzésekkel, könnyű kijelentésekkel, amelyek téves megítélésen alapszanak. Christine Finke német írónő könyvében lerántja a leplet az egyedülálló szülőket övező klisékről, és elmagyarázza, hogy az egyedülálló szülőnek sem mindig fenékig tejfel az élete, mint ahogy azt sokan gondolják.

A gyermeküket egyedül nevelő szülőknek nap mint nap szembesülnek bántó sztereotípiákkal, más szülők szigorú megítélésével, könnyen tett kijelentéseivel, olyan klisékkel, amelyeket igazán nehéz lerombolni.

Christina Finke német írónő ezekkel a klisékkel foglalkozik "Egyedülálló szülők - Hogyan árul el minket és bánik gyermekeinkkel a társadalom?" című könyvében, melyekből az öt legjellemzőbbet emeltük ki.
 

1. "Az egyedülálló szülő csakis maga tehet arról, hogy egyedül maradt!"

Sokan gondolkodnak úgy, hogy aki világra hoz egy gyermeket, miközben nem képes partnerkapcsolatát megfelelően ápolni, annak komoly emberismereti hiányosságai vannak. Az a nő nem hozott felelős döntést, amikor nem a megfelelő férfit választotta gyermeke apjának, esetleg nem tett meg mindent annak érdekében, hogy párkapcsolata rendben működjön.

Christine Finke írónő egy azok közül a nők közül, aki "el merte hagyni a férjét" - ez a provokatív kijelentés áll könyvének borítóján. De vajon a válásért egyedül ő maga okolható?

Feltehetőleg senki sem azzal az elhatározással házasodik meg, hogy évekkel később egyedülálló szülő lehessen. Ahogyan az írónő fogalmaz: "egyedül gyermeket nevelni komoly leterhelést jelent, korcsökkentő rizikófaktort és társadalmi kirekesztést".

Könyvében elmeséli, hogy amikor már érezte házassága zátonyra futásának közeledtét, nagyon sokáig küzdött, "talán túlzottan sokáig is", hogy megmentse kapcsolatát, "de már nem lehetett tovább bírni". "Az a férfi, akihez egykor feleségül mentem, már nem ugyanaz a férfi volt." Egészen addig, amíg ebbe a helyzetbe nem került, ő maga sem hitte volna, hogy egyszer majd egyedül fogja nevelni gyermekeit.

2. "Az egyedülálló anyának sokkal több ideje jut magára, mint más dolgozó anyáknak!"

Péntek, szombat, vasárnap gyerek nélkül... - az egyedülálló anyuka egy kiadós alvással jól kipiheni magát éjszaka, kényelmesen megreggelizik, és egy kicsit még visszabújik az ágyba olvasgatni.
Az egyedülálló anyukáknak csak hétköznap kell gondoskodniuk a gyerekekről, mert az elvált férj kéthetente hétvégenként megjelenik a bejárati ajtóban, és elviszi a gyerekeket egy egész hétvégére hazulról. Milyen sok ideje marad magára az egyedülálló anyukának! Míg más anyának ennyi sem jut! A gondos feleségek bezzeg még hétvégén is a férjek ingeit vasalhatják. Mégis miért vannak oda annyira az egyedülálló anyák?

A valóság azonban ennél kijózanítóbb és fakóbb: "Az egyedülálló anyák egyáltalán nem tudják kiélvezni a gyermekmentes hétvégéket, mert egyfolytában a gyerekek fájdalmas hiányával küzdenek. Arról nem is szólva, hogy a gyerekmentes hétvégéken sajnos több idő jut arra is, hogy a megromlott házasság apró részleteit újra és újra átgondolják, mert túl sok az idő jut a merengésre" - fogalmaz az írónő.



A legtöbb egyedülálló anya ezt az időt nem magára szánja, hanem az elmaradt háztartási munkákra, arra, hogy gyorsan elintézze a sürgős ügyeit, amikre a héten nem jutott egyáltalán idő. Az egyedülálló anyának a hétköznapok során nem 100%-ot, hanem 200%-ot kell teljesítenie!

Sokan másodállást vagy még több munkát, ügyeletet vállalnak, hogy a kijöjjenek a fizetésből, a háztartási munkák pedig soha nem maguktól rendeződnek el csak úgy, sajnos. Nem beszélve a gondoskodó, gyerekeit ugyanúgy szerető másik fél támogatásáról, ami hiányzik. Az egyedülálló anyukát nem hívja fel senki egy gyors telefonbeszélgetés erejéig azzal, hogy: "Minden rendben, Drágám?"
 

3. "Az egyedülálló szülőnek sokkal könnyebb segítséget kérnie másoktól!"

Az egyedülálló anyák mindig arra panaszkodnak, hogy nekik soha nem segít senki. Nem létezik, hogy nincs olyan család, barát, szomszéd az egyedülálló anyuka környezetében, aki bármikor ugrásra kész. Na, ne már!

Christine-nél a másoktól való segítségkérés konkrétan úgy zajlott, hogy még évekkel a válás után is a gyerekek annyira ragaszkodtak hozzá, hogy a pincébe sem tudott lemenni nyugodtan. Felteszi a kérdést a könyvében: "Hogyan tudnám a gyerekeket egy kis időre is magukra hagyni, ha még a szemetet sem tudom zavartalanul kivinni?" Christine vállalja, nem szívesen bízza a gyerekeket másra, mert nem szeretné, hogy bármi bántódásuk esne. Arról nem szólva, hogy a két kisebb gyerek a mai napig nem szívesen alszik ismerősöknél. "Még akkor sem, ha mások örömmel nyújtanak segítő kezet, sem passzolnám le szívesen itt-ott a gyereket időnként" - írja Finte.
 

4. "Az egyedülálló szülő több jogi, pénzügyi támogatást kap!"

A német anyák többsége rendszeresen küzd azzal, hogy az egészségbiztosítójától pénzügyi támogatást szerezzen az úgynevezett Anya-gyermek kórházi gyógykezelésekre (itthon ez nem gyakorlat - a szerk). A német egyedülálló anyákat ugyanis az egészségkassza előnyben részesíti.

Christine Finke szintén kapott egy hasonló pénzügyi támogatást betegbiztosítójától erre célra. Az események azonban közel nem úgy zajlottak, mint ahogyan azt eltervezte, mert az egész gyógykezelés egy kényelmetlen procedúrába fulladt. Azzal kezdődött, hogy a kisfia eltörte a lábát, és mankóval kellett járnia, ami nehézséget okozott számára - ez megnehezítette a (megfinanszírozott) gyógykezelést. Ehhez még egy kötőhártya-gyulladás is hozzájárult, ami az előírt kezelést időben tovább tolta, ugyanis a gyereknek nem volt szabad elhagynia a szobáját. Christinét végül a támogatással járó előírások csak stresszelték.

Aki Finke írónő könyvét olvassa, megérti, hogy egy anyagi támogatás sem tudja könnyíteni az egyszemélyi felelősség terhét, a kieső időt, az egzisztenciális bizonytalanságot, amit egy egyedülálló szülő átél és elvisel. A szerző úgy véli, hogy ezeket az Anya-gyermek gyógykezeléseket mind-mind meg lehetne spórolni, ha az egyedülálló szülő a mindennapokban lenne  tehermentesítve.
 

5. "Az egyedülálló szülőnek csak jobban kellene szerveznie magát!"

Aki akar, az képes arra, hogy jól megszervezze a mindennapjait! Ha az egyedülálló szülő jól osztaná be az idejét, akkor neki is könnyebb lenne a helyzete, és nem kellene feleslegesen fáradoznia. Nincs másra szükség, mint szoros időbeosztásra, bevált rutinokra, világos és követhető szabályokra - csak így tudja az egyedül gyermeket nevelő fél biztos alapokra helyezni a családot.

Amikor Finke a nagyobbik lányával mandulaoperációra volt kiírva, a kisebbik lánya éppen akkor kapott el egy vírusos bélgyulladást. Ennyit a pontos határidőkről, betartandó szabályokról és az időbeosztásról. Akinek gyereke van, jól tudja, hogy mit jelent tervezni, és hogy a gyerekek betegségei mennyire át tudják írni a terveket. Természetesen lehet mentőövről gondoskodni, egy nagymamát vagy barátnőt állandó készenlétben tartani. De egészen őszintén: melyik anya riasztja a szomszédnőjét vagy a barátnőjét, amikor gyermeke hajnali 1 órakor elkezd hányni? Na, erről van szó. És az összehányt ruháknak, takaróknak a mosását sem lehet másokra bízni...

Ne higgyük, hogy az egyedülálló szülő olyan könnyen megbirkózik a hétköznapokkal, mert ez nem így van! Finke számára a hétköznapok folyamatos egyensúlyozást jelentenek. Számára egy bébiszittert megfizetni túl sok kiadást jelentene, mert ne feledjük: sok egyedülálló szülő a létminimum körül keres. Tehát a szervezés biztosan nem mindig megoldás - írja könyvében az írónő.

Forrás: Külföld / Berliner Zeitung, Lisa Harmann cikke nyomán
Kezdőfotó (csak illusztráció): Freepik