Nincs olyan kisgyermekes szülő, aki még ne találta volna magát egy hiszti, dühroham vagy más, hasonlóan nehezen kezelhető szituáció kellős közepén. De mik azok a mondatok, melyekkel csak olajat dobunk a tűzre, és mit mondhatunk, tehetünk helyettük?

Gyereket nevelni néha olyan, mint tojáshéjon lépkedni. Valljuk be, a jól ismert, sablonos mondatok még nekünk, felnőttek számára is bosszantóak, ráadásul a helyzet hevében legtöbbször kivitelezhetetlenek is.

 

Mi az az 5 mondat, amit semmiképp ne mondjunk egy gyereknek, illetve mit tegyünk helyette, ha az a célunk, hogy mindannyian ép ésszel kerüljünk ki a hisztiből: 

1. „Végy egy nagy levegőt!”

Beláthatjuk, hogy felfokozott lelkiállapotban, mikor a feszültség tetőfokára hágott, gyermekünknek ez fog a legkevésbé sikerülni. Ez a kérés ráadásul az ideges gyerekre számára csak további nyomást és feladatot ró.
Mondjuk inkább azt: „Ez most mindkettőnknek nehéz. Most veszek pár mély levegőt, hogy megnyugodjak és lecsillapodjak.” Mutassunk példát! A gyerekek nagyobb eséllyel követnek valamiben, ha nem érzik azt kényszernek. Jó esetben utánozni fog minket és megtanulja a lassú, mély légzés előnyeit, de ha nem utánoz, az sem baj. Már az is remek, ha mi magunk meg tudunk nyugodni.
 

2. „Mi van veled? Miért viselkedsz így?!”

Ezek a kérdések egyáltalán nem vezetnek megoldáshoz, ellenben hibáztatást sugallnak, és növelik az ellenséges és támadó reakciók esélyét.
Helyettük mondjunk valami ehhez hasonlót: „Látom, ez nagyon felzaklatott téged. Ha majd készen állsz, mondd el, mi zajlik benned és mire vágysz! Szívesen meghallgatom.” Ezzel nem ásunk még mélyebb árkot magunk közé, épp ellenkezőleg: a nehéz helyzetben is elősegítjük a kapcsolódást.
 

3. „Túl érzékeny vagy!/Túlreagálod!”

Lehet bármily furcsa számunkra gyermekünk változó hangulata vagy reakciója – az egyik pillanatban jókedvűen játszik, a következőben egy nem megfelelő színű bögre okoz világvégét -, ezeket a mondatokat egészen egyszerűen ne használjuk!
Mindkettő csak olaj a tűzre, az érzelemkezelést pedig nem ezekből fogják megtanulni.
Az érzéseiket nem tagadhatjuk meg, hiszen azok létezőek. A cél a megnyugvás és az egymás közti kapcsolat újrafelvétele.
 

4. „Ha továbbra is így viselkedsz, nem kapsz édességet/nem nézhetsz mesét!”

A különféle zsarolások, ultimátumok és kényszerítések szintén rontanak a helyzeten. Az egyes viselkedési formák következményei, vagyis az otthoni szabályok legyenek idejében kommunikálva, és következetesen azok alapján cselekedjünk, mindig higgadtan, ne pedig hirtelen felindulásból. Természetesen a szabályokat, elvárásokat és következményeket a gyerek életkorához mérten határozzuk meg.
 

5. „Ne légy ideges, nézd a dolgok jó oldalát!”

Hiszti, sírás vagy dühroham ideje alatt a gyerekek agyának értelmi része nem elérhető: az agy érzelmi központja van „üzemben”. Ilyenkor nincs értelme észérvekkel próbálkozni. Az elsődleges cél a helyzet és a résztvevők indulatainak csillapítása, és ehhez ne feledjük: az indulatkezelés elsődleges és legjobb módja, ha meghallgatjuk a másikat. A feszült helyzetben is maradjunk érzelmileg elérhetőek. Várjuk meg, míg gyermekünk megnyugszik, és csak utána beszélgessünk a helyzetről és a lehetséges megoldásokról.
 

Fotó: Freepik