Bizonyára előfordult veled is, hogy gyermektelen ismerőseid - olykor kissé lekezelő-tudálékos arccal - adtak egy jó tanácsot a gyerekneveléssel kapcsolatban. Ha van már egy-két gyermeked, akkor bizonyára előfordult veled is, hogy gyermektelen ismerőseid  - olykor kissé lekezelő-tudálékos arccal - adtak egy jótanácsot a gyerekneveléssel kapcsolatban. Amiről persze te jól tudtad, bármennyire is logikusan hangzik, a valóságban nem kivitelezhető - ám hangosan azért nem mondtad ki az ellenérzéseid.

Hasonló élményei ihlették írásában Clint Edwardsot is, aki nem csak, hogy háromgyermekes édesapa, de egy apukás blogot is vezet - sőt, könyve is jelent már meg gyermeknevelés témában. Mint Edwards felidézte, éppen egy munkakonferecia ebédszünetében oktatta őt ki egy gyermektelen hölgy, miként is kellene nevelni a gyerekeket - amikor hirtelen eszébe ötlött az a sok idióta tanács, amit életében kapott, és amire a legszívesebben pikírten válaszolt volna valamit. Amit mostani cikkében meg is tett.
 

Íme, a 6 leggyakoribb gyereknevelési tanács, amiről csak addig hiszed, hogy működik, amíg nem lesz gyereked

1. "Állandóan kosz és rendetlenség van a kocsiban? Hát ne hagyd őket enni és kész, probléma megoldva"
Na ide figyelj, te okostojás. Előfordult már életedben, hogy úgy vezettél több mint 20 percig, hogy a hátsó ülésen bömbölt egy kétéves? Akkor most képzeld el, hogy a négykeréken gördülő izzasztó pokolban ücsörögsz, kis visítozó démonokkal a hátad mögött, akik folyton a kölesgolyóért vagy kekszért nyafognak, miközben egymást sem hagyják békén. Most akkor azt is képzeld el, hogy ez nem valami rendkívüli esemény - hanem nagyjából minden nap ugyanezt kell átélned egy pár éven keresztül. Szóval, hidd el, a végén már mindent megteszel, csak hagyják abba a visítozást, mert nem akarod, hogy az idegeskedéstől, meg hogy álladóan hátra kell fordulnod csitítgatni őket, belehajts az előtted haladóba. Esküszöm, néha úgy érzem, mintha a hátsó ülés valamiféle börtön lenne, én pedig börtönőrként igyekszem mindent megtenni, hogy elkerüljem a lázadást - és ha ez azzal jár, hogy a kis ördögfiókáknak valami kaját adok, aminek a fele persze az ülésen és mindenhol máshol köt ki, hát legyen.


Clint Edwards, a felesége, Mel és a három gyermekük (forrás: byclintedwards.com)

2. "A gyerekeid nem lennének annyira finnyásak, ha csak egyféle kaja lenne, és nem lenne más választásuk, csak hogy megegyék, különben éhesek maradnak"
Történt már veled olyan, hogy átment hozzád vendégségbe a felnőtt ismerősöd, és úgy nézett bele a tányérjába, amikor felszolgáltad az ételt, mintha valami hosszú, sötét, iszonyatos lyukba nézne? Néha én is ráveszem a gyereket, hogy egyen legalább egy falatot az ételből - aztán meg persze legtöbbször nézhetem, ahogy szinte öklendezik, annyira nem bírja lenyelni. És már ettől felfordul a gyomrom. Aztán szegényke sír, összeszorítja a fogát és a pocakját fogja - én meg egy seggfejnek érzem magam, amiért nem voltam hajlandó dinoszauruszformájú rántott csirkefalatot adni neki. Őszintén mondom, nem csak arról van itt szó, hogy eszik-vagy-nem-kap-mást vagy felkínálok több lehetőséget. Ez egy folyamatos, mindennapos csata, ami kimerítő és olykor az őrületbe kerget, és olyankor arra gondolok, a legegyszerűbb lenne állandóan csak sajtburgert adni neki, akkor nem lenne vita.

3. "Ha valóban szeretnéd a gyerekedet, nem vinnéd őket a Mekibe"
Akinek van gyereke, az tudja, hogy ez a kijelentés hülyeség. Az igazság az, hogy a Meki megkerülhetetlen. Ott van mindenhol. Pedig én nem szeretem azt a helyet, és a kajáért se vagyok oda. És gyűlölöm, hogy azokból a gyerekmenüs játékokból mintha egyre több lenne a hátsó ülésen. De a gyerekek szeretnek oda járni, mint ahogy a felnőttek is a Starbucksba. Drága és egészségtelen, de olykor nagy segítség egy zűrös napon.


(Illusztráció)

4. "Ne hagyd, hogy a gyerekek irányítsák az életed"
És ezt pontosan hogyan kell érteni? Úgy érted, hogy csak úgy elmehessek otthonról bármikor, őket meg hagyjam csak ott a hátsó kertben egy vizestállal meg egy zacskó csipsszel? Vagy hogy inkább engedjem őket cipő nélkül az oviba, mivel különben el fogok késni a munkahelyemről, ha elkezdjük keresgélni a hiányzó fél pár cipőket? Vagy hogy inkább magamra költsem a pénzem - hiába látom, hogy a gyerekeimnek már új cipőre, nadrágra van szükségük, vagy bármi másra, amitől nem néznek ki kis hajléktalannak? Hát hadd mondjak el neked valamit arról, mit jelent szülőnek lenni: egy szülőnek a gyerekei a mindene. Ha nem ők lennének számomra a legfontosabbak, akkor az azt jelentené, nem végzem jól a dolgom apaként. Ráadásul egyes esetekben akár még le is tartóztathatnálak kiskorú veszélyeztetéséért (lásd a vizestálas példát feljebb). Ez ilyen egyszerű. A gyerekek kimerítőek és a bankszámlát is lemerítik - de ha nem beléjük fektetném minden energiám és pénzem, akkor még a végén terrorizálnák a szomszédokat, a Facebookon pedig a többi szülő azzal riogatna mindenkit, hogy én micsoda gondatlan, szar alak vagyok.  

5. "Nem értem, miért vagy állandóan fáradt. Egyszerűen küldd aludni a gyerekeid, és kész"
Tényleg? És azt mégis hogy? Kötözzem őket az ágyba és peckeljem ki a szájukat? A küldd-aludni-a-gyereket tanács kábé annyira hatásos, mint azt mondani a macskádnak, hogy másszon le az öledből és ne dörgölje a hátsóját folyton az arcodba. Legutóbb, amikor azt mondtam az ötévesemnek, hogy menjen vissza aludni (hajnali 5-kor), akkor minden különösebb indok nélkül behisztizett, letrappolt a szobájába és öt percig rugdosta a kiságya szélét, jó hangosan. Természetesen a hisztiroham közben felébredt a bátyja és a kis újszülött is - innentől kezdve pedig a reggel hisztikkel telt, és lényegében szinte estig tartott.

6. "A kutyám is pont ilyen. Persze én nyilvánvalóvá tettem, hogy ki is az úr a háznál"
Mi van? Te most tényleg a kutyádhoz hasonlítottad a gyerekeim? Na, ide figyelj. Értem én, hogy a háziállatodat a gyerekednek tekinted. Cukik meg minden, de hadd mondjak valamit. A gyerekek nem kisállatok. Persze, ők is kúsznak-másznak egy darabig és tönkrevágják a szőnyeget, de a gyerekek sokkal bonyolultabb kis lények, akik hajlamosak a hisztire, és akiket nem hagyhatsz otthon anélkül, hogy ne lennének jogi következményei. Persze van itt más is, arra vonatkozólag, hogy ki is az úr a háznál. Fogalmazzunk úgy, bár a tanulnivalót tőlem kapják - de hogy abból mit tudnak felmutatni az osztályban, az már tőlük függ. Hogy ez mit jelent? Szülőnek lenni nem az, hogy lefektetem a szabályokat és cserébe minden egycsapásra gyökeresen megváltozik. A gyereknevelés leginkább millió apró módosításból, finomhangolásból áll, néha könnyek és frusztráció kíséretében - az eredmény pedig sokszor csak évek múlva látható. Szóval, kedves kutyás ismerősöm, ehhez hasonlítsd a kutyanevelést - és máskor inkább ne szólalj meg.    

Forrás: scarymommy.com
Fotó: byclintedwards.com
Kezdőfotó: Rawpixel (illusztráció)