Vannak azok a bizonyos gyakran használt, régi, zsigerből jövő mondatok, melyekkel a szülők, nagyszülők a gyerekeket fegyelmezni, figyelmeztetni akarják, esetleg indulatukat, tehetetlenségüket vagy elégedetlenségüket kifejezni felé. Most megmutatjuk ezeknek a káros mondatoknak a klasszisokkal jobb alternatíváit!

Természetesen szó sincs róla, hogy nem lehet rászólni a gyerekre, vagy hogy mindent rá kellene hagyni!

Egyszerűen azt a kommunikációt kell jól megválasztani, mellyel elérjük a gyermek elméjét és szívét; azt a hangot és nyelvezetet, mely egyszerre figyelmeztet, megértet és a gyerek önbecsülését nem tiporja el (esetleg még emeli is azt).

És persze tökéletesnek sem kell lennünk – csupán önazonosnak és hitelesnek. Vagyis ha hibát követtünk el, ismerjük be és korrigáljunk. Ez már önmagában is meghatározó példa a számukra, márpedig, mint tudjuk, a gyerekek a példánkból tanulnak...

A megfelelő szavak is lehetnek jó példák számukra. Lássuk is, mit tehetünk ennek érdekében!

 

1. „Nem szeretlek, mert/ha…”

A szeretet feltétel nélküli! Ez alaptétel, és a gyermek egészséges lélekfejlődésének feltétele.
Azt viszont mondhatjuk: „Szeretlek, de most nagyon dühös/elkeseredett/elégedetlen vagyok!”

2. „Jaj de kis érzékeny vagy!”/”Jaj tudod, hogy nem úgy értettem, csak vicceltem!”/”Na sírj már!”

Először is: nem érvényteleníthetjük a gyerek érzéseit. Különben felnőttként is elfogadhatónak tartja majd ezt a viselkedést, márpedig sok felnőtt kapcsolatot megmérgez a „csendesen bántalmazó” viselkedés. Másrészt az érzékenység egy nagyszerű tulajdonság, ami sok szempontból áldás is lehet. Ahelyett, hogy kinevetjük miatta, inkább értékeljük és tereljük megfelelő mederbe, így ő is szeretni fogja ezt önmagában, és nem selejtesnek érezni magát miatta. A sírás pedig természetes és emberi, ráadásul csodás lélektisztító is... 

"Itt vagyok, ha beszélni szeretnél."
"Csodálatos lelked van."

 

3. „Így semmi sem lesz belőled!”

Ez komoly? Honnan tudjuk, mi lesz belőle? Minél jobban biztatjuk, támogatjuk, hittel állunk hozzá, annál többre viheti majd az életben.
„Ha eldöntöd, mit szeretnél igazán, és megteszed, ami csak tőled telik, bármivé válhatsz! Én pedig büszke leszek rád végig az úton, bármit is választasz.”

4. „Hagyd, úgyse sikerül, majd én megcsinálom!”

Így sajnos sosem fogja érezni, hogy kompetens az adott tevékenységben, azaz hogy képes megoldani valamit. Ha sokszor eljátsszuk ezt, még a próbálkozás lelkesedését is kiöljük belőle, az önbizalmáról nem is beszélve. Inkább így álljunk hozzá:
„Most segítek, mert…(pl. Sietünk), de ha jobban ráérünk, gyakoroljuk majd és te csinálhatod, én majd csak figyelek.”

 

5. „Most jól felidegeltél!”

Az igaz, hogy egy-egy gyerekkel kapcsolatos élethelyzet felbosszanthat mnket, de a reakciónk a mi döntésünk, így az nem más felelőssége, hanem a miénk. Mielőtt megbeszélnénk a helyzetet, inkább ezeket a szavakat használjuk:
„Sajnálom, hogy ennyire elveszítettem a türelmemet.”

 

6.  „Kár, hogy megszülettél!”

Ezt a szörnyűséget először le sem akartuk írni, de a helyzet az, hogy ettől még létezik… Hány embernek okozott már örök traumát, egész életre szóló személyes és párkapcsolati gondokat akár egyetlen ilyen gyerekkorban elszenvedett mondat! Gyermekünk létezése áldás, és biztosítanunk kell arról, hogy a születése, jelenléte a világban csoda, és örülünk neki. 
„Boldog vagyok, hogy én lehetek az anyukád/apukád.”

 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik