Kezdetben rosszul voltam, amikor azt láttam, hogy Fanni beletoccsan a pocsolyába vagy két kézzel túrja a homokot. Mégsem szóltam rá. Előtörtek a saját gyerekkori emlékeim, amikor én trappoltam a pocsolyában és dagonyáztam a sárban. Micsoda boldogság volt! Kerékgyártó Andrea blogger, kisgyermekes édesanya legutóbbi írásában azt fejtegeti, miért nem árt a gyereknek egy kis kosz - annak ellenére, hogy tisztaságmániásnak vallja magát.

"Nahát, kellemesen csalódtam benned! Nem gondoltam volna, hogy engeded a lányodat sárban dagonyázni" - jegyezte meg egy ismerős hölgy, amikor egy alkalommal a játszótérről hazafelé tartottunk Fannival. Megértem, hogy meglepődött. Imádom a tisztaságot és mindig úgy nézek ki, mint aki egy magazinból lépett ki - hogy egy ismerősömet idézzem.

Kezdetben rosszul voltam...
Nem mondom, kezdetben rosszul voltam, amikor azt láttam, hogy Fanni beletoccsan a pocsolyába vagy két kézzel túrja a homokot. Mégsem szóltam rá. Előtörtek ugyanis a saját gyerekkori emlékeim, amikor én trappoltam a pocsolyában és dagonyáztam a sárban. Micsoda boldogság volt! Egyszerűen nem foszthatom meg Fannit ezektől az élményektől a tisztaságmániám miatt.

A boldog gyerekkor kosszal jár
Szerencsére gyorsan hozzászoktam, hogy Fanni rendszerint nyakig sáros és már cseppet sem zavar. Elfogadtam, hogy a boldog gyerekkor kosszal jár. Ráadásul nem kézzel kell mosni a ruhákat, mint a nagymamáinknak, így egy szavam se lehet.

Tüllszoknyás kislány a homokozónál
Nemrég hatalmas sár bulit tartottunk Fannival és a kis barátaival. Vödörszámra hordtam a vizet a homokozóba. A gyerekek gödröt ástak, abba öntötték a vizet, majd abban dagonyáztak. Nyakig sáros volt a banda és hihetetlenül boldog. Ekkor megérkezett egy kislány. Tüllszoknyában, lakk cipőben, a 38 fokban. Felcsillant a szeme, amikor a felszabadultan viháncoló csapatot meglátta. Elindult a homokozó felé, de az anyukája rákiáltott. "Nehogy összekoszold a ruhádat! Csak a homokozó szélére ülhetsz!" A fény abban a pillanatban kihunyt a kislány szemében. Szófogadóan leült a homokozó szélére és szomorúan, a szemében vágyakozással nézte ahogy a többiek önfeledten játszanak.

Ránéztem az anyukára és eszembe jutottak az ismerős hölgy szavai. Ugyanis önmagamat láttam. Egy tipp-topp, magazinból kilépett anyukát.

Fontos az élményekben gazdag gyerekkor
Ekkor gondolatban vállon veregettem magamat. Láttam, milyen szomorú gyerekkora lenne és mennyi örömtől fosztanám meg Fannit, ha a saját pedantériámat rákényszeríteném.

Márpedig számomra az a legfontosabb, hogy Fanninak boldog, élményekben gazdag gyerekkora legyen. Ha koszosan, hát koszosan!

Olvasd el ezt is!
Ezért engedd meg a kisgyermeknek, hogy piszkos legyen! Eloszlatjuk a tévhiteket »

Szerző: Kerékgyártó Andrea, a Lányomnak az életről blog szerzője
Fotó: Pixabay