A játszótéri hinta általában a gyerekek kedvence, de lehet, hogy éppen ez az a játék, amit messziről elkerül. Bár csak egy egyszerű játéknak tűnik, a későbbi tanulmányi eredményekre is hatalmas hatása van. Ezekről a hatásokról kérdeztük Török Nóra (mozgás)fejlesztő pedagógus, idegtudományi coach szakértőnket.

 

Szülőként sokszor nem is gondolnánk, hogy ez az egyszerű mozgásforma milyen jò hatással van a gyermek fejlődésére. Gyakori használat esetén támogatja azokat a részképességeket, amelyek a mindennapi életben való boldogulás és az iskolai tanulás alapjai.
 

- Hogyan segíti a hintázás a tanulást? Mik azok a legfontosabb területek a tanulásban, amit a hintázás fejleszt?

A hintázás hatása messze túlmutat azon, hogy a gyerekek jól érzik magukat közben. Ez az egyszerű, ritmusos mozgás számos olyan alapvető képességet fejleszt, amelyek később az iskolai tanulás során is kulcsszerepet játszanak.

1. Írás
Már egészen kis korban megfigyelhető, hogy a hintázás hozzájárul a stabil testtartás kialakulásához és a szem–kéz koordináció fejlődéséhez, ami elengedhetetlen a rendezett, olvasható íráshoz.

2. Olvasás
Ugyanígy az olvasásban is segít: a finomodó szemmozgások lehetővé teszik, hogy a gyermek egyenletesen kövesse a betűket, szavakat és sorokat, miközben csökken az az érzés, hogy a betűk „ugrálnak” a szeme előtt.

3. Számolás
A ritmusos mozgás a számolási készségek fejlődésére is hatással van, hiszen támogatja az ütemérzéket és a térben való tájékozódást – ezek pedig alapvetőek a füzetben és könyvben való eligazodáshoz.

4. Beszéd
Emellett a beszédre is kihat: a szabályos ritmus segíti a beszéd dallamát és folyamatosságát.

A hinta nem „csak” játék, hanem egy rendkívül összetett mozgásforma
Ahhoz, hogy egy gyermek önállóan tudjon hintázni, több részképességterület összehangolt működésére van szükség:

- testtudat
- térérzékelés
- ritmusérzék
- keresztezett mozgások 
- figyelem és mozgástervezés
- egyensúly és testtartás
- figyelem és koncentráció
- szemmozgások koordinációja
- testséma 
- idegrendszeri (ön)szabályozàs

 

- Milyen hatása van a hintázásnak óvodás korban, amikor az idegrendszer alapjai épülnek?

A 4,5–6 éves kor közötti időszak különösen fontos a későbbi tanulási képességek szempontjából, hiszen ilyenkor zajlik az idegrendszer intenzív érése. A hintázás ebben az életkorban természetes és játékos módon támogatja ezt a folyamatot.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ebben az időszakban teljesen normális, ha a hintázás még nem megy gördülékenyen. A gyerekek ilyenkor elsősorban élvezik az ismétlődő, ringató mozgást, miközben folyamatosan kísérleteznek: próbálják, milyen magasra vagy milyen gyorsan tudnak lendülni. Eközben tanulják szabályozni a testük mozgását, próbálgatják, hogyan tudják „meghajtani” az egész testüket, és fokozatosan ráéreznek a megfelelő ritmusra is.
Az egyensúlyozás képessége is ekkor kezd igazán formálódni, ezért ha egy gyermek bizonytalanabbnak vagy ügyetlenebbnek tűnik, az legtöbbször egyszerűen az idegrendszer természetes érési folyamatának része.

Ezt is olvasd el: Elképesztően fejleszti a kicsiket a hintázás - 8 vidám hintáztató, lovagoltató mondóka

- Milyen hatása van a hintázásnak kisiskolás korban? 

Hat-nyolc éves kor körül a hintázás szerepe megváltozik: már nem csupán kellemes mozgás, hanem a magasabb szintű idegrendszeri működések fejlődését is támogatja.

Ebben az életkorban a hintázás hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek figyelme tartósabbá váljon, kialakuljon a belső ritmusa, és jobban tudja szabályozni saját működését – legyen szó akár a viselkedéséről, akár az érzelmeiről. Nem véletlen, hogy egy hosszabb iskolai nap után sok kisiskolás ösztönösen a hintát keresi: ez az idegrendszer természetes „levezető” és önszabályozó mechanizmusa.
A legtöbb gyermek ekkorra már magabiztosan hintázik. Ha azonban egy kisiskolás nem szívesen próbálja ki, nem érzi a mozgás ritmusát, könnyen elveszíti az egyensúlyát, vagy kifejezetten kerüli az ilyen típusú mozgásokat, akkor érdemes egy kicsit tudatosabban figyelni rá.

 

- Mit jelent, ha a gyermek nem szeret hintázni?

Önmagában az, hogy egy gyermek nem szeret hintázni, teljesen rendben van – nem minden gyereknek ugyanaz a kedvenc játéka. Ugyanakkor bizonyos reakciók mögött érdemes lehet mélyebb összefüggéseket is keresni.

Óvodás korban fontos felfigyelni azokra a jelekre, ha a gyermek kifejezetten fél a hintától, már kis mozgásnál is kétségbeesetten kapaszkodik, könnyen megijed, vagy általában kerüli az egyensúlyt igénylő helyzeteket. Ez utalhat arra, hogy az egyensúlyrendszere érzékenyebb, vagy az idegrendszer érése még nem tart ott, ahol várnánk.

Kisiskolás korban az is jelzés lehet, ha a gyermek továbbra is elutasítja a hintázást, szédülésről vagy rosszullétről számol be, ügyetlenebbnek tűnik más mozgásos helyzetekben, illetve nehezebben tud figyelni és hamar elfárad. Ilyenkor már érdemes tudatosabban odafigyelni, mert a látszólagos ügyetlenség vagy ellenállás – bár nem minden esetben – összefügghet későbbi tanulási nehézségekkel.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ilyenkor nem arról van szó, hogy „baj van”, hanem arról, hogy a gyermek idegrendszere még érési folyamatban van, és esetleg több támogatásra van szüksége.

 

- Mit tapasztalhatunk a nem hintázó gyerekeknél, milyen "hátránya" lehet, ha nem hintázik egy gyerek?

Gyakori tapasztalat, hogy azok a gyerekek, akiknek nehézséget okoz a hintázás, más területeken is bizonytalanabbak. Előfordulhat például:, hogy:
- nehezebben tanulnak meg biciklizni vagy úszni
- bizonytalanabbak az egyensúlyi helyzetekben
- hamarabb elfáradnak, ha hosszabb ideig kell figyelniük,
- vagy nehezebben tudnak megnyugodni.
Ennek oka, hogy ezek a tevékenységek hasonló idegrendszeri alapokra épülnek.

 

- Mit tehet a szülő, ha gyermeke nem szeret hintázni?

A legfontosabb, hogy ne erőltessük a hintázást, és ne ijedjünk meg, hanem figyeljünk a gyermek jelzéseire, és biztosítsunk számára változatos mozgáslehetőségeket.
Segíthet, ha játékosan, finoman kínáljuk fel a lehetőséget – például közösen kipróbálva a hintát –, kezdetben akár ölben, lassú mozgással. Fontos, hogy mindig megálljunk, ha a gyermek jelzi, és más mozgásformákat is bevonjunk, például mászókázást vagy egyensúlyozó játékokat.
Talán a legfontosabb szemléletváltás az, hogy a játszóteret ne fejlesztő helyszínként, hanem biztonságos tapasztalatszerzési térként lássuk. A szükséges képességek ugyanis nem direkt tanulással, hanem mozgáson keresztül fejlődnek.

 

- Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Nem kell azonnal megijedni vagy problémát keresni, de vannak helyzetek, amikor érdemes egy kicsit tudatosabban figyelni, esetleg szakemberrel is konzultálni.
Ilyen lehet például, ha:
- a gyermek több mozgásos játékot következetesen elutasít,
- gyakran bizonytalan az egyensúlya,
- utazás közben rendszeresen hányingert vagy szédülést tapasztal,
- az iskolában nehézségei vannak a figyelemmel,
- vagy egyszerre jelennek meg elakadások a mozgás és a tanulás területén.

Mindez azért fontos, mert a hintázáshoz szükséges részképességek számos területtel összefüggenek: hatással lehetnek az íráskészségre, a figyelemre, a téri tájékozódásra, a beszéd és a mozgás koordinációjára, az olvasási és számolási folyamatokra, valamint az érzelmi biztonságérzetre és az önszabályozó működésre is.
Ez nem jelenti azt, hogy biztosan probléma alakul ki, csupán azt, hogy ezek a területek egymással szoros kapcsolatban fejlődnek.

Ezt is olvasd el: 4 szuper fejlesztő játék a játszótéren: mire jó a hintázás, csúszdázás, mászókázás, libikókázás?

- Akkor elmondhatjuk, hogy a játszótér a legjobb hely a fejlődésre, és ehhez a szabad játék tökéletes eszköz ?

A játékos egyensúlygyakorlatok, a keresztező mozgások és a ritmusos tevékenységek mind hozzájárulnak az idegrendszer éréséhez. Sokszor pedig éppen a játszótér az a közeg, ahol mindez magától, erőfeszítés nélkül történik meg.
Nem a „tökéletes hintázás” a cél, hanem az a folyamat, amely során a gyermek egyre magabiztosabbá válik, megismeri a saját testét, sikerélményeket szerez, és közben természetes módon fejlődnek a tanuláshoz szükséges készségei.
A hintázás ebben egy egyszerű, mégis rendkívül hatékony lehetőség, de fontos, hogy a gyermekünk saját tempóját is figyelembe vegyük.

Szakértő: Török Nóra (mozgás)fejlesztő pedagógus, idegtudományi coach

A szakértőnk további cikkeit itt találjátok>>

Fotó: Freepik