Miért hazudnak a gyerekek? Más az oka, amikor egy óvodás nem mond igazat, más okból füllent egy alsós vagy egy felsős gyerek, és a kamaszok hazugságai mögött is más ok áll - ezekről beszélt a pszichológus.

Miért hazudnak a gyerekek? Más az oka, amikor egy óvodás nem mond igazat, más okból füllent egy alsós vagy egy felsős gyerek, és a kamaszok hazugságai mögött is más ok áll - ezekről beszélt Dr. László Zsuzsa klinikai szakpszichológus.

Miért hazudnak a gyerekek? - Az ok ugyanaz, mint a felnőtteknél
Mindig másért és általában ugyanazért hazudnak a gyerekek is, mint a felnőttek: nem akarnak szomorúságot, csalódást okozni, nem akarnak megbántani, szégyellik magukat, el akarják kerülni a kioktatást, büntetést vagy csak kerülni a bonyodalmakat, nem akarnak vitatkozni, alkudozni, esetleg a fantáziájukat a vágyait jelenítik meg, vagy csak szeretik látni mások meghökkenését.



Ez a lényeges különbség
Ugyanakkor van egy nagyon lényeges különbség a gyerekek és a felnőttek hazugságai között. A gyerekek a növekedésük során folyamatosan tanulnak és próbálgatják a tanultakat. Az ő fejükben nincs még egy határozott értékrend, mert azt még csak alakul.
 

Miért hazudnak a gyerekek - Életkori sajátosságok

1. Amikor a kisgyermek hazudik - Amit nem látok, az nincs

A 2 éves csokis szájú kisgyerek, aki váltig állítja, hogy nem evett csokit, az olyan okos, hogy már tudja a szabályt, hogy nem szabad ebéd előtt, vagy engedély nélkül csokit enni. Sem a vágyait sem a viselkedését nem tudja még kontrollálni. A kedvünkre is szeretne tenni, ezért letagadja. A fejlődésnek ezen az állomásán még csak egy szempontot, a sajátját tudja figyelembe venni. Ha valamit nem lát, akkor az nincs - hogy az anyukája mást lát, azt ő nem tudja.

Valójában ennek még semmi köze nincs a hazugsághoz, mert az idegrendszer érettségének ezen a fokán egyszerűen a szavak még nincsenek összehangolva a mozgásszervezéssel. A szavak jelentésének nincs olyan ereje, hogy megállítson egy megkezdett mozgást.

Ezt kerüld szülőként
Nyilván nagyon édesek és viccesek ilyenkor a gyerekek, de mégsem szabad az ilyen viselkedést megerősíteni. Másoknak nevetve történeteket mesélni a gyerek "hazugságairól" a gyerek jelenlétében. Abból akkor azt tanulná, hogy a "hazugságaival" örömet tud szerezni, és ezért őt aranyosnak és jópofának találják a felnőttek. Ha okos, akkor egyre többször fog "hazudni", mert ez jó módszer lesz a figyelem felkeltésére és fenntartására.

A szülő számára nehéz lesz megtalálni azt a pontot amikor ez már nem jópofa és még nehezebb, ezt a gyerekkel is megértetni, hiszen az eddig jól bevált módszerét kellene valami másra cserélni. Valójában ez se biztos, mert a figyelmet továbbra is megkapja, csak már nem nevetés formájában hanem kiabálásként, veszekedésként.
 

2. Miért hazudik az óvodás gyerek? - Fantázia-hazugságok

Az óvodáskor a "fantázia-hazugságok" kora. inkább a valóságelemek és a meseelemek keveredéséből születnek. A gyerekek még tanulják, hogy mi a realitás és képzelet közötti különbség. Hogyan kell kezelni a fejében történő dolgokat. Ezek voltak, vannak vagy lesznek. Van ami bekövetkezhet és van, ami lehetetlen, sárkányok, szellemek, boszorkányok lehet, hogy nincsenek, de ő mégis látja őket.

Így kezeld szülőként
Amikor azt meséli a gyerek, hogy "Zsófi kiment az oviból, átszaladt az úton, és majdnem elütötte egy autó!", akkor azért kérdezzük meg előbb az óvodapedagógust, hogy történt-e ilyen, mielőtt kétségbeesünk. Utána beszéljünk a gyerekkel, hogy ez nagyon izgalmas történet volt, de olyat nem szabad csinálni, hogy valaki nem mondja meg előre, hogy most mese jön. Beszéljük meg, hogy hogyan fogja jelezni legközelebb, egy kézjellel, kacsintással vagy egy szóval. A felnőttek pedig vegyék a mesét is komolyan és hallgassák meg. Dicsérjék meg a gyerek fantáziáját.

Soha ne adjunk negatív jelzőket a gyereknek. Ne mondjuk, hogy hazudik, vagy ő egy hazug. Ha éppen ügyeskedni próbál, azt is azonnal tisztázzuk, adjunk egy szabályt, pl. "Mi becsületes emberek vagyunk, és nem csapunk be másokat." Azt természetesen elvárjuk, hogy helyrehozza, amit csinált, mondja el az igazat, kérjen bocsánatot vagy kárpótolja azt akinek kárt okozott.
 
A szempontváltás még itt sem megy igazán, de kezdik érteni, hogy van becsapás. Zavaros ugyan, hogy az mit is jelent. Pl. gondoljunk csak arra, amikor kiborulva üvölti a gyerek, hogy „De megígérted, hogy elmegyünk a ligetbe! Becsaptál!” - és hiába magyarázzuk, hogy igaz, de most éppen jégeső van.
 

3. A kisiskolás és a hazugság - Túlzások és kímélő hazugságok

Kisiskoláskorban elsősorban a túlzások szerepelnek a repertoárban. "Az én apukám olyan erős, hogy fel tud emelni egy kecskét/lovat/elefántot.." Többedik mesélésre alakul, változik a történet, színesedik, bővül. A nyelvi fejlődésnek fontos állomásra érkezik a gyerek. Tudja, hogy a szavaknak súlya van, lehet velük örömet és bánatot okozni. De annak is jelentősége van, hogyan mondunk el valamit. A mondatfűzés, a nyomaték, a felépítés révén fel lehet kelteni másoknak a figyelmét, meg lehet őket nevettetni. (Ez a viccmesélés kora is)
 
A túlzások mellett ilyenkor a leggyakoribbak a "kímélő hazugságok". Meg akarnak felelni a szülői elvárásoknak, nem akarnak bánatot, csalódást okozni egy egyessel, ezért kijavítják, nem mondják el. Nem akarnak problémát okozni, szégyellik magukat vagy csak félnek, hogy megbántanak valakit. Nem szabad elítélni a gyereket, de a tettét lehet minősíteni.

Ezt teheted szülőként
Nem csak mondani kell, hogy nagyra értékeljük az őszinteségét, de úgy is kell viselkedni. Itt lehet barátságról, bizalomról, hűségről, szeretetről beszélgetni. Persze nem kell kiselőadást tartani, hanem a gyereket hagyni beszélni és közben terelgetni.

Érdemes elmesélni "A fiú aki farkast kiáltott" mesét vagy ehhez hasonlókat. Szerintem nagyon jó következmény egy füllentés után, ha a helyrehozás mellett azt kérjük, hogy írjon egy fogalmazást, hogy mi történt, ki mit gondolt, mi lehetett volna következmény stb.
 

4. Amikor a felsős nem mond igazat - Elkerülő hazugságok

A felsősök már nem akarnak mindent megosztani a szülőkkel, felnőttekkel. Egyre kritikusabbak és macerásnak érzik, hogy mindenről beszámoljanak, engedély kérjenek. Innentől kezdve egyre inkább így lesz. Szaporodnak a titkok, és inkább a barátokkal akarnak lenni. Velük akarnak hülyéskedni vagy megbeszélni. Ez az elkerülő hazugságok időszaka. Ne szóljon bele a szülő, mondván: "Minek ez a macera - úgyis tudom, mit mondana".

Így kezeld szülőként
Ilyenkor legjobb a gyerekkel megbeszélni, hogy a dolgok miként legyenek. Egyezséget kötni, leírni. Legjobb mind a pozitív, mind a negatív következményeket rögzíteni. Ebben a korban lehet a legjobban beszélgetni az etikai kérdésekről, de elsősorban másokról, pl. könyv vagy filmek szereplőiről. Ki kit csapott be, ki mit érzett, jól járt-e, mi lett volna, ha becsületes és hasonlók.

Keresni és teremteni kell az intim beszélgetésre alkalmas helyzeteket, mert nem lehet csak úgy belefogni a nap közepén, amikor történt valami, vagy a szülőnek van egy kis ideje.
 

5. A kamaszkor hazugságai - Kísérleti hazugságok

A kamaszkorban az önmeghatározás eleme a hazugság, milyen vagyok, milyen lehetnék, meg merem-e tenni, mi lesz a következménye. Ez a  „kísérleti hazugságok” kora. Mi történne, ha másnak adnám ki magam. De itt már komoly morális kérdések is felvetődnek úgymint bizalom, felelősség, hitelesség.

Ezt tedd szülőként
Ebben a korban leginkább arra figyelmeztetnék mindenkit, hogy kerüljük azokat a helyzeteket, számonkéréseket, amivel a gyereket hazugságba kényszerítjük. Ne akarjunk mindent tudni, de az értékrendi kérdésekben boruljunk ki, ha azt megszegi. Érdekelni fogja, akkor is. ha úgy csinál, mintha nem törődne vele.



Fontos tudniuk, hogy figyelünk, érdekel bennünket, hogy mit gondolnak és bárhogy viselkednek is velünk, hiszünk bennük. Láthatjuk, ahogy a gyerek értelmileg fejlődik, az adott életkornak megfelelően fog megpróbálkozni a hazugsággal.. Fontos látni, hogy ha minden a normális menetben zajlik, akkor körülbelül három évente lép új szakaszba a gyerek és többnyire bepróbálkozik.

Ne tekintsük erkölcsi hibának a hazugságot, de ne is nézzünk el fölötte. A hazugság értékrendi kérdés.

Fontos az értékrend átadása - saját példamutatással
Már ahogy beszélni kezd a gyerek kedvesen, megértéssel, de határozottan tereljük afelé, hogy a mi családunkban mi a fontos, mi az értékrend, milyenek vagyunk, mit tartunk fontosnak. Nem kell kioktatni és hosszan magyarázni.

Ha a gyereket egyszerű mondatok veszik körül, például:
- Mi becsületes emberek vagyunk.
- Mi nem csapunk be másokat.
- Nem szoktunk hazudni, mert akkor senki nem bízna meg bennünk.
- A mi családunkban fontos az őszinteség,
akkor a gyerek ebben nő föl, és ez számára a természetes. Mindez persze, akkor működik, ha a szülő hiteles is ebben.

Ezt jelzik a hazugságok valójában
Az életkori szakaszhatárokon megjelenő hazugságoknak tulajdonképpen örülhetünk is, hiszen azt jelzi, hogy a gyerek megint okosabb lett. De soha ne jusson eszünkben könnyedén venni. A szavahihetőség, megbízhatóság fontos része az együttélésnek.

Persze amennyiben a hazugságok túl gyakoriak, minden kísérletünknek ellenállnak és több mint három hónapja fennállnak, akkor feltétlenül konzultáljunk pszichológussal, mert lehet, hogy másról van szó.

Forrás: Facebook/Dr. László Zsuzsa pszichológus
Fotó: Freepik/8photo