A legtöbb óvónő csupaszív, odaadó és a gyerekeket szerető jó szakember. Ám időnként előfordul, hogy olyan óvónővel találkozunk, aki munkájába rég belefásult, sőt, akár pszichés zavarokkal is küzd. 3 megtörtént óvodai esetet mesél el nekünk egy pedagógus végzettségű anyuka. A legtöbb óvónő csupaszív, odaadó és a gyerekeket szerető jó szakember. Ám időnként előfordul, hogy olyan óvónővel találkozunk, aki munkájába rég belefásult, sőt, akár pszichés zavarokkal is küzd, amit végül a gyerekek sínylenek meg. 3 megtörtént esetet mesél el nekünk egy pedagógus végzettségű anyuka.

Óvónőnek lenni az egyik legnemesebb és egyben legnehezebb hivatás a világon. Szerencsére rengeteg csodálatos, a munkáját szívvel-lélekkel végző óvónő van hazánkban. Sajnos azonban néha megesik, hogy a pedagógus, akire a gyerekünket bízzuk, nem áll a helyzet magaslatán.

Az alábbiakban három ilyen történetet osztok meg. Az írásomnak nem az a célja, hogy az óvónőket lejárassa, csupán egy létező problémára szeretném felhívni a figyelmet. Pedagógusként pontosan tudom, hogy milyen kőkeményen dolgoznak minden áldott nap a gyerekeinkért. Szépen kérem, akinek nem inge, ne vegye magára!

Egy aggódó anyuka számára nem csak az elválás nehéz
A legtöbb anyuka nehéz szívvel adja be a gyerekét az óvodába. A beszoktatás sokszor könnyekkel jár mind a szülő, mind a gyerek részéről. Egy aggódósabb anyuka számára nemcsak maga az elválás nehéz, hanem az is, hogy egy számára teljesen vadidegenre kell bíznia a csemetéjét, akit addig a széltől is óvott.

Vajon rendesen eszik-iszik az oviban? Odafigyelnek rá, hogy az időjárásnak megfelelően öltözzön fel, amikor az udvarra mennek? Megkapja azt a testi-lelki figyelmet és törődést, amihez otthon az évek során hozzászokott? Csak néhány kérdés azok közül, ami ilyenkor az anyák fejében kering.


"Megkapja azt a figyelmet és törődést, amihez otthon az évek során hozzászokott?" - sok anyuka aggódik emiatt az óvoda kezdetén

"A kislány a szemem láttára zuhant le a mászókáról, anélkül, hogy az óvónője észrevette volna"
 

Én már jóval ovikezdés előtt elkezdtem érdeklődni azoknak az anyukáknak a tapasztalatairól, akiknek a gyerekei a környékbeli intézményekbe járnak. A beszámolókon kívül számtalan alkalmam volt személyesen is megfigyelni, hogyan bánnak a gondjaikra bízott gyerekekkel a nevelők.

Sajnos a tapasztalatom néha lehangoló volt. Előfordult, hogy az óvónők csoportokba verődve diskuráltak a játszótéren, a gyerekekre rá sem hederítettek.  Egy alkalommal az egyik kislány a szemem láttára zuhant le a mászókáról, anélkül, hogy az óvónője észrevette volna. Máskor hideg időben (Fannin meleg kardigán, sapka, sál volt) nyári ruhában hoztak ki egy kislányt a játszótérre. Ráadásul egy olyan óvodából, ahol a szülők súlyos tízezreket fizetnek azért havonta, hogy a gyerekük megfelelő ellátásban részesüljön.

Ilyenkor természetesen felmerül, hogy talán a szülők voltak hanyagok és vitték a gyereküket nem megfelelő öltözékben óvodába. Ha ez történt, akkor sem értem a nevelők viselkedését. Az óvónők helyében biztos nem vállaltam volna a felelősséget azért, hogy a gyerek súlyosan megbetegedjen, inkább az intézményben hagytam volna.

"Hiányzik neki az anyja, majd abbahagyja!" - ez volt az óvónő hozzáállása

Megesett, hogy egy kisfiú szívszaggatóan zokogott. A nevelők szenvtelenül álltak mellette. Fanni persze odafutott hozzá és megkérdezte, hogy mi a baj? „Hiányzik neki az anyja!”- vetette oda az óvónő. „Majd abbahagyja!”- tette hozzá, miközben fenyegetően nézett a fiúra.

Nekem a szívem szakadt meg. Azonnal arra gondoltam, milyen borzasztó lenne, ha Fanni zokogna így utánam és nem találna egy fikarcnyi együttérzésre sem. A tapasztalatok alapján elhatároztam, hogy semmiképp sem viszem a helyi intézményekbe, inkább vállalom a napi utazgatást, azért, hogy ismerős kezekbe adhassam az imádott lányomat.

A mai napig nem bántam meg a döntésemet. Igaz, hogy - főleg télvíz idején - kényelmetlenséggel jár az utazgatás, de cserébe nyugodt lehetek napközben, mivel tudom, hogy Fanni a lehető legjobb kezekben van.

3 elképesztő óvodai történet, ami valóban megtörtént

Az utóbbi időben három olyan történetet hallottam, ami mellett a saját negatív élményeim eltörpülnek.

Az óvónő testi fenyítést alkalmazott a gyerekeknél
Nemrég egy anyuka elmesélte, hogy a lánya csoportjában az egyik óvónő testi fenyítést alkalmaz nevelési eszközként. Mivel én egyáltalán nem értek egyet az effajta nevelési módszerrel és soha nem emelünk kezet Fannira, számomra ez teljességgel elfogadhatatlan.

Azért pisilt be a kisgyerek állandóan, mert rettegett az óvónőtől
Egy másik anyukának jelezték az óvónők, hogy vigye el a gyerekét orvosi vizsgálatra, mert rendszeresen bepisil az oviban. Az anyuka csodálkozott, mivel otthon semmi gond nem volt a gyerekkel, de azért becsületesen elvitte a vizeletvizsgálatra. A lelet negatív lett. Mivel az oviban továbbra is folytatódott a probléma, elkezdett gyanakodni, hogy más állhat a háttérben. Hosszas beszélgetések után kiderült, hogy a gyerek azért pisil be, mert szorong, szinte retteg az egyik óvónőtől.

A kisgyereknek meg kellett ennie, amit előzőleg kihányt
A legfelkavaróbb az az eset, amely során a nevelő megparancsolta a gyereknek, hogy egye meg az ételt, amit nem szeret, majd miután szerencsétlen kihányta azt, arra kényszerítette, hogy visszaegye...

Korábban is hallottam már olyan történeteket, amelyek arról szóltak, hogy az óvodában vagy a bölcsődében a nevelők testileg vagy lelkileg bántalmazzák a gyerekeket. Mivel azok mindig egy ismerősöm ismerősével estek meg, egy kicsit kétkedve hallgattam a szekrénybe zárós, asztal lábához kötözős, lelki terrort alkalmazó beszámolókat. A fenti három esetről azonban első kézből, számomra maximálisan megbízható forrásokból értesültem, így eszembe sem jut kétségbe vonni a hitelességüket.

Szülőként figyeljük a kisgyerekek megváltozott viselkedését

Szerencsére többségében elhivatott, a szakmáját szívvel-lélekkel végző óvónő kezébe kerülnek a gyerekeink és biztosak lehetünk benne, hogy akkor is jó kezekben vannak, amikor nem vagyunk velük.

Sajnos előfordulhat azonban, hogy - mint egyébként minden más munkaterületen és munkahelyen - egy, a munkájába belefáradt, családi vagy esetleg pszichés problémákkal küzdő nevelőt hoz az utunkba a sors. Sokszor ez csak hosszú idő után derül ki, mivel a 3-4 éves gyerekek még nagyon nehezen tudják szavakba önteni az érzéseiket, és elmesélni, hogy mi történik velük napközben az oviban.

Figyeljünk tehát oda a kicsikre, és ha a személyiségükben vagy viselkedésükben valami változás következik be, járjunk utána, és ne hagyjuk annyiban a dolgot!

Olvasd el ezt is!
Mit lehet tenni, ha az óvónő bántalmazza a gyermeket? A jogász válaszol »
Óvodai bántalmazások - Mik a jelei? Hova fordulhatsz szülőként? Szakértők tanácsai »

Szerző: Tömösi-Kerékgyártó Andrea pedagógus, egy kislány édesanyja, Lányomnak az életről Facebook oldal írója
Fotó: Youtube