Ha úgy érzed, túl sok a felelősség, maga alá temet a rengeteg tennivaló, a fáradtság pedig kibírhatatlan, ez a néhány sor más megvilágításba helyez mindent, és erőt adhat a folytatáshoz. Az anyaság minden nehézségével együtt csodálatos, hiszen még ha sok mindenben utolsó is vagy - valójában te vagy az első, a legfontosabb, mindennek a középpontja és forrása...

„Anya vagyok.
Mindig én vagyok a sor végén. Én vagyok az utolsó.

Az utolsó, aki a tányérjára szed, és az utolsó, aki megreggelizik.
Az utolsó, aki felöltözik, megmosdik vagy fogat mos.
Az utolsó, aki mindent ellenőriz, kilép az ajtón és aki lekapcsolja a villanyt.
Az utolsó, aki vesz magának valamit, vagy leül egy percre, hogy megpihenjen.
És az utolsó, aki este elalszik.

De…
Első is vagyok!

Én vagyok az első, akit a gyermekeim várnak, hívnak és szólítanak!
Az első, akit kérdeznek.
Az első, aki után sírnak.
Az első, akire szükségük van, ha izgatottak, szomorúak vagy csak elmesélnének valamit.

Egy anya valójában azért mindig utolsó, mert valójában ő az első és legfontosabb - Nekik!
Az anya szeretete az első. Őt keresik szemükkel először. Hozzá fordulnak, ha zaklatottak. Neki mesélik el először, hogy ma miért boldogok.

Mikor épp nehéz, én erre gondolok. És éppen ezért mostantól magamat is az első helyre kell tennem. Magamért, értük - értünk! 

Ez az anyaság. Az Anya: utolsó és első. Látnak, éreznek, igényelnek minket. Várnak, hívnak, követelnek. Ellöknek - és kapaszkodnak. Megolvasztják a szívünket - és próbára tesznek. De őszintén, tisztán és örökre nagyon-nagyon szeretnek!”
 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik