Már mindenhol arról lehet hallani, hogy hamarosan kezdődik az óvoda és az iskola. Már többségében tudják a szülők, mit kell majd megvenni, bevinni, beszerezni, mikor lesz az ebédbefizetés stb. De hogyan készülgetnek azok az alig három, vagy éppen három, vagy már akár négy éves apró gyermekek és szüleik, akik most kezdik először a közösséget, most ülnek fel először az oktatási rendszer bűvös szekerére?

Ilyenkor már minden szülő tudja, hova vették fel a gyermekét, ha sikerült egyáltalán bejutni valamelyik intézménybe, a gyermekek pedig tudják, hogy sok új játék lesz, az udvaron játszótér, és talán azt is sejtik, hogy ott nem lesz velük anya.

Anyai aggodalmak
Anyaként attól izgulhatunk többek között, hogy hogyan fogjuk tudni ott hagyni a csoportban a gyermekünket, amikor otthon már annyira összeszoktunk, hogyan fog reagálni az ottani napirendre, be tud-e majd illeszkedni, fog-e játszani a társaival, szót fogad-e majd az óvó néninek, vagy esetleg otthon még csak két hete szobatiszta, nem lesz-e gond ezzel az óvodában?


Mit tehetünk mi szülők a könnyebb elválás érdekében?
Elsősorban ne mondjunk neki olyan érzelmi mondatokat, melyekkel esetleg megnehezítjük az elszakadást! Továbbá fogadjuk el gyermekünket olyannak, amilyen, az esetleges ügyetlenségével, a zárkózottságával, vagy a még bizonytalan szobatisztaságával együtt. Bízzunk benne, és ezt érzékeltessük is vele. Fontos, hogy ne érezze, hogy elvárjuk tőle, jó legyen, szót fogadjon, ügyes legyen vagy okos, mert úgysem lesz az, úgy meg még kevésbé, ha érzi, hogy valami olyan elvárásnak kell megfelelnie, aminek nem biztos, hogy tud. Beszélgessünk majd vele sokat, adjuk meg a lehetőséget, hogy magától meséljen, dicsérjük a sikereit, örüljünk vele az örömeinek!


Az óvodakezdés hatása a kisgyermekekre
A 3-4 éves gyermekek általában nagyon várják az óvodát, különösen akkor, ha van nagyobb testvérük, aki szeret oviba járni, vagy voltak nyílt napon, ahol megláthatták a sok-sok érdekes játékot. De annak ellenére, hogy várják, készülnek, mégis nagyon izgulnak ők is. Ezt sokszor lehet, hogy szóban nem fejezik ki, csak esetleg onnan gondolhatjuk, hogy újra bepisilnek, vagy valamilyen fájdalomra panaszkodnak, vagy valamelyest megváltoznak, úgymint nem akarnak szót fogadni, sokszor kiborulnak, bezárkóznak, „rosszalkodnak”. Ilyenkor ne emlegessük sokat az ovit, figyeljünk rá lehetőségeink szerint jobban, beszéljünk vele a bepisilésről, de ne fenyegetőzzünk az óvodával.


Legyünk rugalmasak, hogy az immunrendszerük is könnyebben alkalmazkodjon
Tudnotok kell még, hogy különösen a kiscsoportos korúak sokkal hamarabb elfáradnak a rengeteg új élmény kapcsán, ezért is bírja nehezebben az immunrendszerük az első évet. Figyeljük őt és ha már fáradtnak tűnik, vagy nem szeretne menni, nem akar felkelni annak ellenére, hogy időben lefeküdt, pihentessük meg egy napra; akár a hétvégét megtoldva pénteken vagy hétfőn maradjon otthon. Így várhatóan nem az lesz a tendencia, hogy egy hetet jár, és két hetet otthon tölt betegen. Minden gyermek alkatilag, érzelmileg más, sokan vannak, akik nehezen bírják az első évet. Ilyenkor ne essünk kétségbe, fogadjuk el, keressük a megoldást, és gondoljunk arra, hogy minden évben egyre többet fog tudni járni, egyre inkább igazi óvodás lesz, akire maximálisan büszkék lehetünk.


Homor Márta
védőnő