„Csak még öt perc vagy csak még egy pálya!”  ezt a mondatot szerintem már minden gamer gyerek szülője ismeri. A digitális eszközök mára “természetes” társai mindennapjainknak felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Van ami hasznos és van ami kevésbé. A videójáték egy elsődlegesen szórakoztató célra létrejött dolog, de meddig tart az ártalmatlan szórakozás és hol kezdődik a függőség?

 

Ha a gyerek sokat játszik, az automatikusan függőséget jelent?
Az elmúlt években előadásaimon számtalanszor megkaptam azt a kérdést, hogy „hol a határ?”. A szülők sokszor akkor ijednek meg, amikor a gyerekük szerintük túl sok időt tölt a játékkal, hanyagolja a házit, romlik a tanulmányi eredmény. Mások arról számolnak be, hogy rendszeres veszekedés tárgya a játék például dühösen reagál a gyerek ha abba kell hagynia, vagy a korábbi hobbik-barátok teljesen háttérbe szorultak.
A mennyiség önmagában nem minden, annál fontosabb az egyensúly, hogy a képernyő mennyire szorítja háttérbe az offline kapcsolatokat, hobbikat, alvást és az iskolai teljesítményt és az egészséges életmódot.
 

Miért vonzó annyira a videójátékok világa?
A videójátékok jól felépített fejlődési ívvel, gyors visszajelzésekkel dolgoznak. A legkisebb erőfeszítést is valami siker koronázza. Ezek dopaminlöketet adnak a gyerek agyának, amit újra és újra át szeretne élni. A személyes tanácsadások során sokféle variációt hallok arra, hogy a fiataloknak a játék miért nem “csak” játék. Van akinek kikapcsolódás, feltöltődés és van akinek menekülés mondjuk a stressz, a magány vagy az iskolai kudarcok elől.

Ami nem működik
Gyakori történet, amit a hozzám fordulóktól hallok, hogy már jó ideje elkezdtek egyfajta hullámvasutazást a gyerekkel. Amikor a szülő már besokall a gyerek digitális tobzódásának következményeitől – már megint szemtelen, egyest hozott, összetört valamit stb. –, egyszer csak elveszi tőle az eszközt.

Ettől a gyerek először dühös lesz, majd ahogy az idegrendszere visszatér a természetes működéséhez, a viselkedése is megváltozik. Eltelik egy-két hét, és ahogy a magatartás és a tanulmányi eredmények javulást mutatnak, a szülő vagy úgy gondolja, hogy „megjavult a gyerek”, vagy megsajnálja, és visszaadja az eszközt. Ettől persze pillanatok alatt visszatérnek a régi szokások, egészen addig, amíg a szülő újra be nem sokall. 

 

Ezt ismételgetik újra és újra, akár éveken át, legtöbbször az alábbi mondattal összegezve:

“Mintha két gyerekem lenne, egy amikor játszik és egy amikor nem.”

 

Addig amíg nem változtatnak rendszer szinten ugyanazokat a lépéseket ismételgetik nem igazán várhatunk más eredményt.  

 

Mit tehet a szülő, ha sokat videójátékozik a gyermeke?

1. Állítson fel világos szabályokat és tartsa is be őket.

2.  Mutasson jó példát a saját eszközhasználatával.

3.  A tiltás helyett próbálja megérteni, miért olyan fontos a gyereknek a játék.

4. Kínáljon alternatív programokat, amik élményt adnak.

 

Tapasztalataim szerint a jól átgondolt kereteket a fiatalok is sokkal szívesebben betartják. Ha jól közelítünk a játék nem ellensége less a nevelésnek hanem szövetségese. A szülők többsége ott szúrja el hogy eleve rossz dolognak tekinti a játékot, vagy nem foglalkozik vele.  Ezekről sokszor beszélgetünk az előadásaimon és a Digitális Nevelés Online Szülői Klubban is. Az ilyen dialógusoknál az egyik dobogós kérdés, a mikor kell szakembert bevonni.

 

Mikor kell szakember?
Tisztázzuk, nem minden fiatal függő aki az anyja szerint sokat játszik. Viszont ha a digitalis szokások már akadályozzák a mindennapokat – például a gyerek nem akar iskolába menni, elszigetelődik, szélsőséges hangulatváltozásai vannak, nem eszik-alszik rendesen, tanulmányi, viselkedési vagy egészségügyi problémák jelennek meg akkor azonal érdemes szakemberhez  fordulni. De, azért válasszuk meg jól, hogy milyenhez.

Mindennapos történet amit hallok, hogy amikor elvitték a gamer gyereket egy a videójátékok világát távolról sem értő pszichiáterhez-pszichológushoz, nem jutottak semmire, hiszen egy ilyen szakembernek egy fiatal aligha fog megnyílni, tanácsait megfogadni. A saját szakmai tapasztalatom egyébként az hogy sokkal jobb eredményt lehet elérni ha nem megmondani akarjuk egy ilyen fiatalnak a tutit, meggyőzni hogy “a játék rossz”, hanem ha beszélgetek vele mint gamer a gamerrel, kérdezek, hagyom, hogy elmondja hogy ő hogy látja a dolgokat, és onnan indulunk ki. 

 

„A jó hír, hogy a digitális szokások újratanulhatók. Ahogy a gyerekeket megtanítjuk kerékpározni vagy úszni, ugyanúgy meg tudjuk tanítani őket arra is, hogyan használják a képernyőt tudatosan. Soha nincs túl késő változtatni.”
 

 

Nézd meg ezt a videót a videójátékok pozitív és negatív hatásairól:

 

 

Szerző: Tóth Dániel - a pszichológuspasi
Fotó: Freepik