Bevásárlás közben egy felkavaró esetnek voltam szemtanúja. Egy édesapa mindenki szeme láttára megverte a gyerekét - annak ellenére, hogy 2005 óta tilos a gyereket akár csak pofon ütni. És sajnos több hasonló esetet láttam már... De, akkor mi a teendő, ha felmegy a szülőben a pumpa? Ezt fejtegeti pedagógus szerzőnk, aki maga is kisgyermeket nevel. Bevásárlás közben egy felkavaró esetnek voltunk szemtanúi. Egy édesapa mindenki szeme láttára megverte a gyerekét, annak ellenére, hogy 2005 óta tilos a gyereket akár csak pofon ütni. És sajnos több hasonló esetet láttam már. Egy alkalommal a játszótéren ütötte a fia fejét egy édesanya, mert szerinte túl gyorsan pörgött a forgón. A 6 év körüli kisfiú láthatóan hozzá volt szokva az efféle bánásmódhoz, az arcán dacos mosollyal annyit mondott. “Nem fáj.” Mire az anya: “Majd fog!”

A kisgyermek a legcsekélyebb testi fenyítést is verésnek éli meg
A gyerekek bántalmazása a fent említett törvény ellenére igen gyakori hazánkban. Egy anyuka mesélte, hogy a lányuk óvó nénije megkérte, tegye fel a kezét az a gyerek, akit rendszeresen megvernek otthon. A csoport többségének a keze a magasba lendült. Persze hatalmas különbség van verés és verés között. Mégis úgy tűnik, hogy az, akinek csak a kezére csapnak rá, vagy időnként elfenekelnek, ugyanúgy éli meg a dolgot, mint az, akit jó alaposan helybenhagynak. A gyermekek tudatában a legcsekélyebb testi fenyítés is verésnek számít. A legújabb kutatások is azt támasztják alá, hogy a sokak által csak jól megérdemelt atyai pofonnak titulált testi fenyítés is káros hatással van a gyerekek lelki világára, akár örökre nyomot hagyhat bennük. Ráadásul mára minden kétséget kizáróan bebizonyították, hogy a verés mint nevelési eszköz hosszú távon teljesen hatástalan. Amellett, hogy dacot vált ki, nagyban hozzájárul a gyerekek körében egyre elterjedtebb agresszív viselkedéshez.

Kapcsolódó olvasnivaló: Korábbi cikkünkben a testi fenyítés gyermekekre gyakorolt hatását vizsgáló kutatásokat tettünk közzé - tudd meg, mire jutottak a szakértők, kattints »

"Időnként én is erős vágyat éreztem rá, hogy odacsapjak Fanninak"
Engem nem vertek a szüleim. Annak ellenére, hogy szeretetben, testi fenyítés nélkül neveltek, a testvéreimmel együtt szófogadó, udvarias, jól tanuló gyerekek voltunk. A férjem is ugyanilyen háttérből érkezett, így nálunk egyértelmű volt, hogy soha nem emelünk kezet a gyerekre.

Szerencse, hogy nálunk konszenzus van ebben a témában. Ismerek olyan házaspárt, akiknél komoly problémát okozott az eltérő felfogás. Az édesanya hozzánk hasonló elveket vallott, a férje viszont hitt a testi fenyítés nevelő erejében. A korábban boldog kapcsolat olyannyira megromlott emiatt, hogy végül a házassági tanácsadóban kötöttek ki.

Nem mondom, hogy nekem néha nem viszketett a tenyerem. Fanni dackorszakát igen megszenvedtük. Nehéz volt szembesülni azzal, amikor a korábban anyafüggő, imádott lányom, akinek minden csepp véremet odaadom, eltorzult arccal üvölti, hogy “Utállak!” Pusztán azért, mert nem engedtem meg neki, hogy kanállal egye a zsírt a bödönből. Bevallom, hogy ilyenkor iszonyú jólesett volna képen törölni. Amikor az ember évek óta nem aludt végig egyetlen éjszakát sem, folyamatosan ingerült a kimerültségtől és zsibog a feje a fejhangon üvöltő gyerektől, könnyen elszakad a cérna. És olyankor könnyen eljár az ember keze.

Időnként én is erős vágyat éreztem rá, hogy odacsapjak Fanninak. Nem tettem. Tisztában voltam vele, hogy az a pofon csak pillanatnyi megkönnyebbülést hozott volna és csupán a saját tehetetlenségemet éltem volna ki vele. És ezért a pillanatnyi botlásért hatalmas árat fizettem volna. Egyrészt biztos vagyok benne, hogy valami eltört volna azzal, ha lekeverek egy pofont Fanninak. Az az ősbizalom, ami a mai napig köztünk van, visszafordíthatatlanul elillant volna. Másrészt a dühöm elszálltával iszonyatos lelkiismeret-furdalás kerített volna a hatalmába, amiért megütöttem.
 
Anyuka, szerezz be inkább egy bokszzsákot!"
Így visszatekintve azt mondom, be kellett volna szereznem egy bokszzsákot. Mert valahol le kell vezetni azt a rengeteg feszültséget, amivel a gyermeknevelés jár. Én, aki a világ egyik legbékésebb embere vagyok, néha azt éreztem, hogy szétrobban a fejem. Ilyenkor arra gondoltam, te jó ég, mit érezhet az, aki valóban lobbanékonyabb természetű?

Egy anyuka nagyon találóan úgy fogalmazta meg a lehetetlen megoldást: kéne egy szelep a szülő fejére, amit szükség esetén ki lehet nyitni, hogy a felesleges gőz távozhasson. Pont úgy, mint ahogy a Szaffi című mesében a gonosz Feuerstein kormányzó teszi. Ám amíg ez nem lehetséges, anyukák, szerezzetek be egy bokszzsákot!

Kapcsolódó olvasnivaló: Hogy mit mond a testi fenyítésről a pszichológus, és hogy akadhatnak-e kivételes esetek, amikor jogos odacsapni? Szakértőnk válaszát korábbi cikkünkből tudhatod meg, kattints »

Szerző: Kerékgyártó Andrea pedagógus, egy kislány édesanyja, Lányomnak az életről Facebook oldal írója
Fotó: Pixabay