Lippai Marianna fájdalmas tragédiát hordoz magában - 2010-ben elveszítette imádott kislányát, aki akkor 13 éves volt, és egy ritka genetikai betegség ölte ki belőle az életet. Most ismét üzent az anyukáknak. Lippai Marianna fájdalmas tragédiát hordoz magában - 2010-ben elveszítette imádott kislányát, aki akkor 13 éves volt, és egy ritka genetikai betegség ölte ki belőle az életet.

Marianna magába roskadt - de aztán belekapaszkodott a gondolatba, hogy megígérte haldokló kislányának, a további életét is boldogan fogja tölteni. Az ÉLETKEdv nevű blogján a boldogság megélését, az itt és most fontosságát hirdeti, és motivációs előadóként járja az országot. Az ő gondolatai következnek most, melyeket néhány napja posztolt a Facebookon, és már több ezren megosztották. Érdemes elgondolkodni az üzenetén...
 

Ez az igazi boldogság - üzenet minden édesanyának, aki boldogtalannak érzi magát

"Holnap ünneplőbe öltözik a lelkem, hiszen június 18-án lenne 21 éves a lányom, Dominika.

Olykor fültanúja vagyok annak, amikor szülők, főleg édesanyák egymás között beszélgetnek. Persze a beszélgetés inkább nevezhető panaszkodásnak, hiszen azt ecsetelik egymásnak, hogy bár van gyerekük, meg férjük, meg minden…, de mégis olyan boldogtalanok és nem tudnak semminek örülni.

Nos, ha szülőként nem tudod, hogy mi is az igazi boldogság, én elmondom neked. Én, aki 8 évvel ezelőtt, utoljára a koporsóban láttam a lányomat, aminek az oldalára az volt írva: Batai Dominika, élt 13 évet. Szóval, mondom én, aki ma is arról álmodozott, hogy milyen csodás és boldog lenne az életem a lányommal, aki holnap lenne 21 éves.

Tehát, tudd meg, hogy BOLDOGSÁG az, amikor felkel a gyermeked.
Amikor mellé bújsz, és érzed a reggeli, álomillatot belőle és rajta.
Amikor megöleled.
Amikor tévézik a szobájában.
Amikor nagylányként-nagyfiúként órákat készül a fürdőszobában.
Amikor „nyüglődik”, mert unatkozik.
Amikor rossz kedve van, és ki kell valamivel engesztelned.
Amikor a kedvenc kajáját kell elkészítened.
Amikor könyörögsz neki, hogy most már ne nyomkodja a telefonját.
Amikor megfésülöd a gyönyörű haját.
Amikor hosszan nézed és megállapítod, hogy milyen nagy már.
Amikor állsz mellette és észreveszed, hogy már magasabb, mint te.
Amikor várod haza a suliból.
Amikor, mindegy, hogy mit csinál otthon, de legalább otthon van melletted.
Amikor közös programod van vele.
Amikor „csak úgy” felhív telefonon, és azt mondja neked „szeretlek anya/apa”.
Amikor megkér, hogy te vidd el edzésre és te is menj érte. (De nem a kényelem miatt, hanem mert ragaszkodik hozzád.)
Amikor együtt filmeztek este.
Amikor „jóéjtpuszit” ad neked és te neki.
Amikor rá kell szólni, hogy most már kapcsolja le a villanyt és aludjon.
És amikor arra gondolsz, hogy nélküle mit sem érne az életed.

Na, ez mind boldogság. És még mennyi mindent kihagytam a felsorolásból! Én, aki 8 évvel ezelőtt, utoljára a koporsóban láttam a lányomat, aminek az oldalára az volt írva: Batai Dominika, élt 13 évet. Én, aki arról álmodozok, hogy milyen csodálatos lenne mindezeket megélni a lányommal, aki holnap, vagyis június 18-án lenne 21 éves.

Tudd, hogy én most is erős vagyok, és könnyek nélkül tudtam megírni mindezt neked. Azért, hogy megértsd, piszok szerencsés vagy, hogy ott van veled a gyermeked, no és azért, hogy a boldogságodat tudassam veled, mert olykor-olykor bizony hajlamos vagy rá és elfelejted…
(Lippai Marianna)

Forrás: Facebook/ÉLETKEdv
Fotó: Freepik/senivpetro (illusztráció)