Most sírok. Itthagyott anyu. Sírok és nem törlöm le a könnyemet… Hadd lássák, hogy én most szenvedek! - Ranschburg Jenő verse a legelső ovis napról, egy óvodás szemével.

A 2011-ben elhunyt pszichológus gyermekverseket is írt, Gyerekségek címmel jelent meg verseskötete. Olvasd el a versét, melyben egy friss ovis szemével írja le az első óvodai napot.

Ranschburg Jenő: Első nap az óvodában

I.
Most sírok. Itthagyott anyu.
Sírok és nem törlöm le a könnyemet…
Hadd lássák, hogy én most szenvedek!
És hiába dobják ide a labdát
Nem gurítom vissza…
Nem lehet.
Itt fogok ülni a széken estig
S a mesét se hallgatom.
Úgyse tetszik!

II.
Sírok.
És csak a nagy, fehér ajtót nézem
Ahol anyu elment
És este eljön értem!
És rájöttem, hogyha nagyon mereven
Sokáig nézem azt a díszítést
Az ajtókereten
Megelevenedik, és színes mesévé válva
Ott a Hófehérke
És a vasorrú bába,
Meg a torkos farkas,
Ahogy rátámad nagymamára
Aki úgy reszket a félelemtől…

Azt játszom: mindjárt engem is bekap…
Olyan jól tudok sírni ettől!

III.
Sírok. Ha itt lenne velem anyu…
Vagy legalább a nagymamám!
Sírok, sírok
És nem szól senki
Egy szót se rám…
Mért nem kérdezik meg, hogy mért sírok?

Úgyse mondanám meg ám!

 

Fotó: Freepik