Napjainkban elviekben szigorú szabályok szerint állítják össze a vegyes csoportok összetételét, a gyakorlatban azonban az esetek többségében nem működik megfelelően. De nem csak ez az egyetlen probléma. Az óvodai vegyes csoportok gondolata Montessori pedagógiájához kapcsolható, az ő megközelítése szerint ugyanis olyan családmodellt mutatja be, amelyben a kicsi és a nagytestvér is jelen van.

Napjainkban elviekben szigorú szabályok szerint állítják össze a vegyes csoportok összetételét, a gyakorlatban azonban az esetek többségében nem működik megfelelően. De nem csak ez az egyetlen probléma - mondja B. Szirtes Dóra, Ösztönanyu, Montessori pedagógus és Kovács Ildikó önvédelmi szakértő, gyermekönvédelmi oktató.

A zavart a rendszerben úgy hívják: pedagógushiány
- A vegyes csoportok akkor működnek jól és akkor tudják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket, ha ideális a csoportlétszám és megvan hozzá az elegendő mennyiségű, szakképzett pedagógus-– mondja B. Szirtes Dóra, hozzátéve: optimális esetben 18-20 fős csoporthoz minimum két óvónő és egy pedagógiai asszisztens vagy dadus szükséges. A valóságban azonban sajnos a legtöbb intézményben sem a csoportlétszám, sem pedig a szakképzett pedagógusok követelménye nem valósul meg.



A szakértő szerint ebben a sokrétű problémában megjelenik az alacsony bérezés, a felesleges adminisztráció, az elmélyült tudás hiánya mellett az otthonról hozott, gyakran nem megfelelő minták, helytelenül felállított szabályok, valamint a nem megfelelő kommunikáció és az asszertivitás hiánya.

A vegyes csoportok a konfliktusok melegágyai
- Jelenleg egy vegyes csoportban a kicsik beszoknak és túlélnek, a középsősök elvannak, a nagyokat pedig agyonterhelik olyan fejlesztő foglalkozásokkal, amiket évekkel hamarabb el kellett volna kezdeniük - teszi hozzá B. Szirtes Dóra, példaként példaként pedig a logopédiát, a fejlesztőtornát, vagy az iskolai felkészítést is kiemeli.

Kovács Ildikó hozzáfűzi: ehhez társulnak a korosztályi sajátosságokból eredő konfliktusok, amelyek sokszor hatványozottan zúdulnak a csoportra.

A gyermekönvédelmi oktató kiemeli: a kicsiket sok esetben húzzák-vonják a nagyobbak, mint egy játékbabát, a pedagógusok pedig - akiknek a helyzetet kezelniük kellene - sokszor még örülnek is, hogy jól elvannak a gyerekek.
 
- Azzal azonban nem számolnak, hogy ez idő alatt a beszokós kicsi annyi traumát szed össze, hogy otthon tombol, bepisil, testi tünetet produkál – hangsúlyozza.

Hozzáfűzi: ennek ellenkezője is igaz: van, hogy a kicsi egész nap csüng a nagyon, amitől az besokall. Őt is meg kell érteni.

Az otthonról hozott minta vetül a közösségre
B. Szirtes Dóra szerint a vegyes csoportokban hatványozottan visszaköszön az otthonról hozott minta. Az a gyerek, akit megfelelő határszabás mellett, következetesen nevelnek, jóval könnyebben beilleszkedik és kevésbé valószínű, hogy agresszív megnyilvánulásai, konfliktusai lesznek.
 
- Ha otthon olyan szabályrendszert állítunk fel, ami túlzottan eltér egy szociális közeg szabályaitól, akkor a gyerek nehezen fog tudni beilleszkedni, várhatóan napi szinten fog konfrontálódni társaival és a pedagógusokkal egyaránt, melyet saját kudarcaként él meg – mutat rá.

Agresszív viselkedés és az együttműködés hiánya
Kovács Ildikó szerint az agresszív viselkedés esetében fontos, hogy a szülő határozottan nemet tudjon mondani, meg tudja mutatni a kereteket - mit szabad és mit nem.

Sok esetben találkozik azzal, hogy a gyermekek nem fogadják el azt, amit egy felnőtt mond például egy fejlesztő foglalkozáson. Azt mondja, a szülőnek a feladata az, hogy megtanítsa gyermekének, hogy a pedagógus utasításait kövesse, aktívan működjön együtt. Ellenkező esetben nem tudják a pedagógusok tanítani a gyereket.
 
- A szülőnek komoly érdeke, hogy a gyerek a pedagógusnak, az óvónőnek, az edzőnek szót fogadjon, különben nem tud fejlődni. A gyerek együttműködése otthonról hozott készség, nem az intézmény dolga az, hogy megtanítsa ezt neki – teszi hozzá B. Szirtes Dóra.

Beszélni és beszéltetni
A szakértők gyakran tapasztalják, hogy az óvoda szidja a szülőt, a szülő pedig az óvodát holott mindkét félnek megvan a maga igaza és megfelelő nyitottság mellett a helyzetek megoldhatók lennének. Hiszik, hogy a megfelelő kommunikáció elengedhetetlen a két fél között, hiszen közös érdek, hogy a gyerek, megkapja a neki járó figyelmet, fejlesztést.

A szülői odafigyelést meghálálják a gyerekek
A konfliktuskezelés kulcsa tehát a szülő és a pedagógusok közötti kommunikáció, de az is, hogy a gyermekünk meséljen az óvodai eseményekről. Ehhez meg kell teremteni azt a nyugodt, maximálisan ráfókuszált időt, amit közös beszélgetések, játékok, esti összebújós susmorgások kísérnek, és melynek ideje alatt a gyermekek vagy megnyílnak és mesélnek, vagy a játékaikon keresztül dolgozzák fel a napjukat.

Fotó: Freepik