Minden leány első és legfontosabb példaképe az édesanyja. Hozzá akar hasonlítani, az ő cipőjében járni, az ő ruhájába bújni. nem mindegy, hogy mit lát tőlünk. Nem láthatja, hogy elégedetlenek vagyunk magunkkal, a testünkkel. Nem láthatja, hogy csábít az anorexia, a torz ideák. Kerékgyártó Andrea blogger, pedagógus egyik bejegyzésében igen komoly problémát vett górcső alá, hogy egyre fiatalabb gyermekeknél, elsősorban lányoknál jelentkeznek étkezési problémák, és mivel neki is kislánya van, szeretné minél több ember figyelmét felhívni erre a valós veszélyre.

Az alábbi írást ajánlom minden lányos anyuka figyelmébe. Mivel korábban engem is meglegyintett az anorexia szele, első kézből tudom milyen nehéz helyzetben van a szülő, ha a gyereke már megbetegedett. Mint minden betegség esetében, itt is a legfontosabb a megelőzés: az egészséges testkép, önbizalom és önelfogadás kialakítása.

Megdöbbentő statisztikák az étkezési zavarokról
A minap egy műsorban egészen elképesztő statisztikát hallottam: a fiatal lányok 80% elégedetlen a testével. Egyre több tizenéves küzd étkezési rendellenességgel, közülük is a legveszélyesebbel, az anorexiával, amelynek 18-20%-os a halálozási aránya.

Honnan ered mindez?
A divat magazinokban hemzsegnek a természetellenesen sovány modellek és Hollywood is ontja magából az étkezési zavarral küzdő sztárocskákat. Egy önmagát még kereső, a testében végbemenő változásokkal megbarátkozni nem tudó tini számára ez épp elég ahhoz, hogy a rossz útra térjen. Ráadásul az internet világában a fiatalok olyan tartalmakhoz juthatnak hozzá, amik tovább súlyosbítják a helyzetet.

Pro ana, thinspiration - nem is sejtenénk, milyen ijesztő dolgokat takarnak a szépen csengő kifejezések
A fent említett műsorban értesültem arról, hogy léteznek pro ana oldalak, amik az anorexiát népszerűsítik. Rákattintottam néhányra és nem hittem a szememnek! Csont és bőrré aszalódott fiatal lányok posztolnak magukról képeket és osztják meg egymással az étrendnek nem igazán nevezhető néhány falatot, amit esznek annak érdekében, hogy tartsák a "formájukat". Még külön szót is alkottak ennek a beteges mozgalomnak a propagálására: thinspiration, ami egyfajta szójáték, az angol thin-vékony és inspiration-inspiráció szó elegyítése.

Valóságos mozgalommá nőtte ki magát az elvékonyodó lányok közötti tapasztalatcsere és támogatás
A mozgalom szimbóluma egy piros karkötő. Mint a műsorból megtudtam, ez kettős célt szolgál. Egyfelől ezzel fejezik ki a tagok az összetartozásukat, másrészt figyelmezteti őket arra, hogy ne egyenek, valahányszor a kezüket a szájukhoz emelik. Rengeteg motivációs szöveget és szlogent lehet olvasni, sőt még egy kis rigmusra is ráleltem, ami így hangzik: Hungry to bed, hungry to rise, makes a girl a smaller size. Ez szabad fordításban így hangzik: Éhesen kelj, éhesen menj ágyba, így fogyhatsz le jó soványra. Egy másik oldalon jó tanácsokkal látnak el mit csinálj, ha megéhezel: gyújts rá egy cigarettára, kezdj el tornázni, menj el sétálni, állj a tükör elé meztelenül és egyél úgy, attól majd elmegy az étvágyad!

Görgetem le a találatokat és se vége se hossza a hasonló oldalaknak.

"az ember egy torz képet lát magáról a tükörbe pillantva" - De vajon nem maga az idea a torz?
Mondhatnám, hogy nem értem ezeket a lányokat, de az igazság az,hogy nagyon is értem őket. Több, mint az életem felét én is úgy töltöttem, hogy- finoman szólva-, nem voltam kibékülve a külsőmmel. Hiába zsongtak körbe a pasik, hiába hasonlítottak gyönyörű színésznőkhöz, nem éreztem jól magam a bőrömben. Mai fejjel visszanézve egy igazán csinos, nőies idomokkal megáldott fiatal lányt látok a képeken. Akkoriban viszont ezt nem így éltem meg, borzasztóan kövérnek éreztem magam. Mint amikor az elvarázsolt kastélyban bóklászva az ember egy torz képet lát magáról a tükörbe pillantva.



Amikor nyáron a pancsoló lányomat figyeltem, eszembe jutott a saját gyerekkorom. Feltörtek a régi emlékek, amikor még cseppet sem érdekelt hogy nézek ki és igazán önfeledten tudtam élvezni a strandolás örömeit. Ez a boldog, áldott állapot úgy 12-13 éves koromig tartott, amikor elkezdett változni a testem. Visszagondolva egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a hirtelen jött nőiességemmel, az agyam és a lelkem nem volt elég érett arra, hogy helyén kezelje a dolgot.

Állandó harcban álltam a testemmel, végül a fogyás megszállottja lettem
Végül egy diéta olyan drasztikusan sikerült, hogy az ismerősök ijedten kérdezték, hogy mi bajom van, és többen megjegyezték, hogy kórosan sovány vagyok. Én viszont teljesen mást láttam a tükörben. Nem vettem észre a beesett, sápadt arcomat, a kiálló kulcscsontjaimat, a vézna karjaimat. Elvakultságomban csak azt figyeltem, hogy innen-onnan bizony le kéne még faragni egy kis felesleget. A fogyás megszállottja lettem.

A mérleg a legnagyobb ellenség?
Eleinte iszonyú jól éreztem magam a bőrömben. Végre fel tudtam venni bármilyen ruhadarabot, élveztem az új testemet. Ha valaki azt mondta, lassan anorexiásnak nézek ki, kikértem magamnak. Eleinte nem éheztettem magam, csak borzasztóan odafigyeltem arra, mit eszem. Kizárólag egészséges ételeket voltam hajlandó fogyasztani, ami joghurtban, zöldségekben, gyümölcsökben és némi húsban merült ki. Aztán a dolog eldurvult. Egyre kevesebbet ettem és egyre többet mozogtam. Emlékszem, a végén már attól is lelkiismeret furdalásom volt, ha egy almát megettem. Minden áldott reggel ráálltam a mérlegre és azt figyeltem, nem szaladt-e fel egy deka.

A testem még épp időben lázadt fel
Aztán valahol azt olvastam, hogy heti egy ivónap milyen jótékony hatással van a szervezetre, gyorsan beiktattam hát egy napot, amikor kizárólag folyadékot vettem magamhoz. Ez volt az a pont, amikor a szervezetem lázadni kezdett. Egy éjjel arra ébredtem, hogy iszonyú szívdobogásom van. Mintha a szívem ki akart volna ugrani a mellkasomból. Ott és akkor éreztem, hogy ez így nem mehet tovább. Szerencsére időben észbe kaptam és változtattam. Sok lány nem ilyen szerencsés. Az evési rendellenességekből borzasztóan nehéz kigyógyulni, sokaknak egyáltalán nem sikerül.

A lányom születése megváltoztatta az életem
Nekem a lányom születése kellett ahhoz, hogy elfogadjam magam és kibéküljek a testemmel. Már nem akarok szuper vékony lenni, és nem nézem irigykedve a lapos, karcsú nőket. Fannin már most látom, hogy az én nőies alkatomat örökölte. Miatta is jó példával kell elöl járnom. Azt kell megtanítanom neki, hogy úgy tökéletes, ahogy van. Azt szeretném, ha egészséges önbizalma fejlődne ki, tisztában lenne a saját értékeivel és nem hajszolná magát bele semmilyen egészségtelen fogyókúrába.

Kérlek titeket Édesanyák, hogy szeressétek önmagatokat!
Az anyák önbizalomhiánya ragadós, a lányok hajlamosak tovább vinni az anyjuktól látott rossz beidegződéseket. Ezért kérlek titeket Édesanyák, hogy szeressétek önmagatokat! Fogadjátok el, amit a sors adott és a meglévő adottságaitokból hozzátok ki a legtöbbet! Járjatok jó példával a lányaitok előtt, hogy boldog, kiegyensúlyozott nők váljanak belőlük, akik elfogadják magukat. A szépségnek ezer arca van, csak meg kell tanítani, hogy meglássák magukban a szépet.

Talán akkor nem fordul elő több olyan eset, mint a műsorban bemutatott 24 éves, csont és bőrré aszalódott lány, aki egy nap azt mondta az édesanyjának: "Anya, olyan fáradt vagyok, ledőlök egy kicsit." Majd álmában a végletekig kizsigerelt teste felmondta a szolgálatot és soha többé nem ébredt fel.

Szerző: Kerékgyártó Andrea, a Lányomnak az életről blog szerzője
Fotók: Pixabay