Nem szobatiszta még a gyermeked, pedig már rég itt lenne az ideje? Nem köszön a boltban előre, pedig illene? Nem mondókázik-énekel, pedig a szomszéd kislánynak be nem áll a szája? Baj ez? Onnantól kezdve, hogy a kisbabánk megszületik, versenyt futunk az idővel. Várjuk, hogy a baba "végre" átforduljon, várjuk, hogy "időben" felálljon, türelmetlenül várjuk, hogy megtegye az első lépéseit, kimondja az első igazi szavakat.

Összehasonlítjuk a többi játszótéri gyerekkel és összezuhanunk, ha kétévesen még nem tud beszélni, pedig a szomszéd kislány már kész mondókákat mond.
Aztán szaladunk vele a szakemberhez, a fejlesztőhöz, a pedagógiai szakszolgálathoz, ha eltérően fejlődik - mert ma ilyen a világ. A szülő pedig szinte restelli magát, ha nem tud olyan gyereket felmutatni a társadalomnak, aki az átlaggal együtt halad, aki akár egy picit is kilóg a sorból...



Popper Péter világos gondolatai és fontos üzenetei mintha az örökkévalóságnak születtek volna. Az alábbi sorokból merítsenek erőt azok a szülők és nagyszülők, akik úgy érzik, hogy a rohanás, a fejlődés siettetése, a siker állandó hajszolása nem jó irány - legalábbis ha gyerekről van szó...
A 2010-ben elhunyt zseniális gyermekpszichológust-egyetemi tanár-írót-vallástudóst idézzük.

Ha egy gyerek hatévesen nem köszön, miért baj?

Majd köszön húszévesen.
Ha egyévesen nem szobatiszta, miért baj? Igen kevés lány pisil be a nászéjszakán.

Svédországban nem probléma, ha a gyerek nem tud számolni másodikban. Van ideje negyedikig. Hát nem mindegy, mikorra tanul meg bizonyos dolgokat a gyerek? Lényeg, hogy mikorra felsőbe megy tudja azokat.

Az egyik kislány 12 évesen kezd menstruálni, a másik 14 évesen. Ha testileg hagyom ezt a "szabadságot", szellemileg miért nem? Miért kell siettetni a fejlődést?



Hová ez a nagy rohanás?
Mit csinálunk magunkból és a gyerekeinkből ebben a nagy rohanásban?
Ha megfigyeljük a nagy zsenik gyerekkorát, a következőt vesszük észre: lassan bontakoznak ki. A zseniális emberek többsége eléggé málé a fejlődés korai szakaszában. Későn érők. Ha egy gyerek olykor kissé elmaradottabbnak néz ki a társaihoz képest, attól még nem biztos, hogy ez rossz jel.

Mindig is mondtam, hogy az irodalomból sokkal több pszichológiát tanultam, mint a tankönyvekből. Azt ugyan nem tudom, hogy mivel lehetne az életet jobb nívóra emelni, de azt biztos, hogy lassítani kell. Biztosabbnak lenni saját magunkban, mert az élet mindazt az alaptudást és készséget megadja, amire alapvetően szükségünk van.

Nagyon sokan azt hiszik, hogy könyvből meg lehet tanulni, hogyan lehet jó anyának lenni.
Dehogy lehet!
Ehhez belső biztonság kell!
(Popper Péter)

Fotó: prokultura.hu
Kezdőfotó: Freepik