Még a legjobb családokban is bizony előfordul, hogy a kisgyermek néha füllent. Baj-e vagy sem, ha a gyerek időnként nem mond igazat a szülőnek? Hogyan lehet őszintének nevelni a gyereket már a kezdetektől? 10+1 tanács pszichológus szakértőnktől. A gyermekkori őszinteség kérdése sokakat foglalkoztat. Sok szülő elgondolkodik azon, vajon hogyan kell a gyereket úgy nevelni, hogy ne legyen hazudós, illetve őszinte legyen szüleihez mindig. Dr. Árvainé Koczok Márta pszichológust kérdeztük arról, hogyan lehet elérni azt, hogy a gyerek ne titkolózzon később se a szülők előtt.

Egyáltalán nem baj, ha a kisgyerek néha füllent
Érdemes tisztában lenni azzal, hogy ez a vágyott állapot teljesen nem megvalósítható. Ugyanis a legjobban működő családokban is előfordul, hogy a gyermek füllent, vagy elhallgat dolgokat, és ez ettől még nem baj!

A felnőttek számára az őszinteség és a bizalom összefonódik. Abban tudunk bízni, aki őszinte hozzánk. A gyermekek azonban ezt nem értik. Ők a szeretetet érzik. Akit szeretnek, elfogadják apróbb hibáit is, akit azonban érzelmileg elhanyagolnak, annak egy idő után „minden mindegy” alapon működik...

A kisgyerekek a valóságot sokszor kiszínezik
A gyermekkori őszinteséggel kapcsolatban érdemes szem előtt tartani, hogy a gyermekek beszámolóit sokszor érzelmeik, illetve képzeletviláguk befolyásolják. Vagyis a valóságot, a történteket sokszor átszínezhetik, felnagyíthatják az ő szempontjukból lényeges tényezők alapján.



Ha például óvodás gyermekünk azt meséli: az egyik kisfiú megverte, ne essünk azonnal neki a másik gyereknek! Hiszen lehet, hogy csak véletlenül meglökte, és még bocsánatot is kért, de ezt a mi gyermekünk úgy élte meg, hogy bántották... Ugyanakkor a mi gyermekünket sem szabad leszidni azért, mert nem mondott igazat, hiszen az ő nézőpontját is meg lehet érteni. Mondjuk el neki inkább,  örülünk annak, hogy megosztotta velünk a történteket, de beszélgessünk el vele - lehetőség szerint a másik gyermek jelenlétében -, hogy mi is történt valójában, és ilyenkor mit érdemes tenni.

Gyermekkori őszinteség: 10+1 gyermeknevelési tanács pszichológustól

Mire érdemes odafigyelni a nevelés során, hogy gyermekünk bízzon bennünk, többnyire őszinte legyen hozzánk?

1. Válaszoljunk gyermekünk kérdéseire!
Vegyük komolyan gyermekünket! Ő már nem egy totyogó, gügyögő kisbaba, hanem egy apró emberi lény, akinek akarata, személyisége már születésekor megnyilvánul. Ahogy növekszik, egyre több kérdést tesz fel szüleinek. Igyekezzünk ezekre mindig őszintén, legjobb tudásunk szerint és a gyermek életkorához igazodva válaszolni.

2. Beszélgessünk vele sok mindenről és sokszor!
Ne sajnáljuk az időt erre, minden nap legyen legalább fél óránk, amikor csak úgy kötetlenül csevegünk vele. A minőség természetesen fontosabb, mint a mennyiség. És itt most nem a csillagászatról vagy a helyes viselkedésről előadást tartó szülőre gondolok, hanem inkább az esti mesét olvasóra, akinek van ideje és energiája még arra is, hogy a napközben történteket meghallgassa. Mesélhetünk még gyermekkori emlékeinkről, családtagokról, vagy közös élményekről, jövőbeli tervekről, bármiről.

3. Mondhassa el ő is a véleményét!
Ha gyermekünknek nincs is beleszólása egy-egy döntés meghozatalába, hadd mondja el ő is, mit gondol. „Majd ha nagy leszel, megtudod”, és a „Kicsi vagy te még ehhez”, ”Ezt te még nem értheted” hozzáállás növeli benne a kirekesztettség érzését, mintha valami titokról lenne szó. Ezáltal később úgy gondolhatja, hogy más dolgokhoz meg majd épp a szüleinek nem lesz köze.

4. Ne kritizáljuk szavait!  
Ha azt mondjuk neki, hogy amit ő gondol, az helytelen, és csak az a jó, amit mi mondunk, kárt okozunk. Érdemes elmagyarázni az ő szintjén, miért nem helytálló, amit mond. A lényeg, hogy ne kritizáljuk, ne degradáljuk az ő mondanivalóját, mert akkor később úgy vélheti, hogy az úgy se jó, amit ő mond, akkor inkább nem is mondja, vagy azt közli, amit hallani szeretnének tőle.

5. Ne akarjuk mindenáron betörni a gyermeket!
A gyermek nem egy vad kiscsikó, akit mindenképp a szerintünk kitűzött célok szerint kell trenírozni! Ő egy egyéniség, egy önálló emberi lény, tartsuk tiszteletben, fogadjuk el az ő igényeit is.

6. Következetlen, illetve a kettős nevelés káoszt szül a gyermek fejében!
Ha szülőként nem vagyunk következetesek, illetve ha apa és anya nem ért egyet nevelési kérdésekben, és emiatt szinte családi állóháború alakul ki, az olyan helyzetet teremt, ahonnan a gyermek igyekszik menekülni. Minél kevesebb interakció, minél kevesebb kommunikáció, annál kevesebb sérülés - szűrheti le magának a tanulságot.

7. Elhanyagolt gyermek máshogyan elégíti ki a szeretetigényét!
A gyermek számára a legfontosabb, hogy szülei szeressék, és elfogadják olyannak, amilyen. Ha sosincs idő a gyermekkel kapcsolatos kérdésekre, ha nem kap választ kérdéseire, senki nem olvas neki mesét, nem beszélget, nem játszik vele, nem öleli meg, akkor idővel bezárkózik és dacossá válhat. Az a gyerek, aki a szobájában elszigetelve naponta több órát tabletezik vagy tévézik, nem lehet boldog. Társas lények vagyunk. A gyerek számára a szülő szeretete, figyelme, odafordulása a legfontosabb, 10-12 éves koráig mindenképpen (ha csak nem élete végéig!).

8. A gyakori büntetés ellenállást szül!
Ha sokszor sok minden miatt büntetjük gyermekünket, előbb-utóbb igyekszik úgy alakítani az életét, hogy elkerülhesse ezeket. A büntetés folyamatos és kizárólagos használata biztos út a hazugságok felé. Ha nem mond nekünk igazat, beszélgessünk el vele, mitől fél, mik történnek vele, stb. Ha rendszeresen előfordul, és nem sikerül a családban tisztázni a dolgokat, akkor kérjük pszichológus segítségét!

9. Tabutémák, titkok a családban
Ha mi, szülők, sok mindent titkolunk a gyermekünk elől, érezni fogja, hogy bizonyos témákról, eseményekről nem szabad beszélni. Ez egy kimondatlan szabállyá válik a családban, és ő is így fog cselekedni.

10. Tanítsuk meg beszélni érzéseiről, gondolatairól, eseményekről!
Ezt meg lehet, és meg is kellene tanulni. Sokszor halljuk, hogy például felnőtt férfiak nem tudják megfogalmazni érzéseiket, gondolataikat. Egy ilyen apa modellként szolgál fia számára. Az, hogy a gyermek nem tudja elmondani, mi történt, nem azt jelenti, hogy nem is akarja. Fontos magunkba nézni ilyenkor, és utánajárni, miért feltételezzük egyáltalán a gyermekünkről, hogy el akar hallgatni valamit.

10+1 A gyermekek viselkedésére érdemes azonnal reagálni
A konfliktuskezelés nem hatékony, ha délután elemezzük a délelőtt történteket. Itt és most kell rendezni a helyzetet, mert akkor a még friss élmény a gyermek számára is sokkal egyszerűbben feldolgozható.

A szülőnek el kell fogadnia, hogy gyermeke nem mindig őszinte
Látható tehát, hogy az őszinte gyermek nevelése összetett folyamat. Azt gondolom, hogy egy szülő minél elfogadóbb, minél hitelesebb személyiség, annál nagyobb esélye van rá, hogy gyermeke tisztelni, szeretni fogja, és őszinte lesz vele. De egy szülőnek bizony néha azt is ki kell bírnia, ha gyermeke netán hazudik neki. Ezek a szituációk, illetve azok rendezése nagyban befolyásolhatják a későbbi viselkedést, és viszonyulást egymáshoz.

Szerző: Dr. Árvainé Koczok Márta pszichológus
Fotó: Freepik/bearfotos