Mi a könnyebb: tudatosan vagy ösztönösen nevelni? Hova vezet, ha mindent megengedünk, mindent ráhagyunk a gyermekekre? 4 gyermeknevelési tanács, amit nevelési elvektől függetlenül érdemes szem előtt tartanunk. Szülőknek tartott előadásaim során gyakran felvetődik ez a kérdés. Vannak olyan vélemények, miszerint „mi is felnőttünk, pedig nem volt akkoriban ekkora hajcihő a gyermeknevelés körül”.

Különösen igaz ez olyankor, amikor az erőszakmentes kommunikáció, a győztes-győztes (win-win) típusú konfliktuskezelés a téma. Ezek olyan szemléletmódot kívánnak a szülőktől, ami bizony a gondolkodás átprogramozását igényli bizonyos területeken - vallja Gécziné Galla Krisztina pszichológus.

Gyermeknevelési elméletek - működnek-e a gyakorlatban?
Általánosságban azt gondoljuk, hogy a szülői szerepbe majd „belenövünk”, amint megérkezik az első csemeténk. Aztán azért már a várandósság ideje alatt a többségünk polcára bekúsznak a csecsemő gondozásával kapcsolatos könyvek, azon vesszük észre magunkat, hogy böngészünk az interneten a témában. És az első néhány sírós éjszaka, nehezebb szoptatás után, már szisztematikusan keressük, kutatjuk a (minél könnyebb és minél gyorsabb) megoldásokat a szakirodalomban.



És ilyenkor azok, akik igyekeznek naprakészek lenni az aktuális „gyermeknevelési trendekben”, próbálkoznak a lehető legtöbb forrásból információkat gyűjteni a neveléssel kapcsolatos kérdésekben, kezdik azt érezni, hogy egyrészt elvesznek az információ áradatban, másrészt sokszor nem tudják az „elméletet beépíteni a gyakorlatba”.

Mire van nagyobb szükség: a józan paraszti észre, vagy a tájékozottságra?
Akkor mi is hát a válasz arra a kérdésre, hogy ösztönösen, vagy tudatosan neveljünk-e? Én, a magam részéről azt gondolom, hogy ilyenkor is - mint annyi más esetben - a jól tájékozottság, a lehetőségek tárházának ismerete (a tudatosság) nagyon fontos. Ebből tudunk ugyanis a józan paraszti eszünkre támaszkodva (ösztönösen) jól válogatni.

Ösztönös gyermeknevelés - „figyelni belső hangunkra”
Az évtizedekkel előtti világ rendje, tempója össze sem hasonlítható azzal, amiben mi és gyermekeink élünk… Hogy a sokat emlegetett, már-már közhelyekké avanzsált „értékválság” és „információs zaj” kifejezésekkel illetett tartalmak valós részét képezik mindennapjainknak… Tehát kell a tudatosság a nevelésben! DE mindez ösztönösség nélkül puszta idomítás lesz.

És itt én ösztönösségen a belülről jövő - és tapasztalataim szerint többnyire csalhatatlan - sokszor megmagyarázhatatlannak tűnő belső hangra való figyelést értem. Ösztönösségen a befelé figyelést és az ott tapasztaltakból / tapasztaltakra való építkezést értem. Ösztönösségen azt értem, hogy nyitottan, ítélkezés és azonnali értékelés nélkül, érdeklődéssel és megismerni akarással fordulok a másik felé. Teszem hozzá, ezek megvalósítása disszonáns módon olyan mértékű tudatosságot igényel, ami sokkal nehezebb, mint amit sokan a tudatos nevelésen (a technikák elsajátításán és alkalmazásán) értenek.

Poroszos nevelési elvek - nehéz a régi beidegződést levetkőzni
A csoportos összejöveteleinken többek között ezen is próbálunk dolgozni. Nagy öröm látni, mikor az apró lépések sikereiről számolnak be a családok. Egyéni coachingok után sokan a legnagyobb felfedezésnek élik meg, hogy ez a fajta gondolkodásmód, hozzáállás az élet más területein is mennyi pozitív hozadékkal jár.

A régi beidegződések, amit a poroszos nevelési hagyományokból hozunk magunkkal, nem vetkőzhetők le egykönnyen. Az már minden csoportban evidencia, hogy a gyerek fizikai bántalmazása elítélendő. Bár néha bevallják a szülők, hogy el-eljár a kezük, ha már minden érvből kifogytak, tehát még itt is van teendőnk.

Mindent megengedő, mindent elfogadó szülők - ne akarjunk mindenáron „személyzet” lenni
De a mindent megengedő, mindent elfogadó, a gyermeket a családi „bolygórendszer” középpontjába állító szülői magatartás is rengeteg buktatót rejt magában. Eszembe jut az a 12 éves kisfiú, aki elmondta, hogy szeretné, ha végtelen sok pénze lenne, mert akkor venne egy óriási házat, amibe a szüleivel költözne be. Aztán amikor arra terelődött a beszélgetésünk, hogy ki az, akire ő felnéz, akiket tisztel, a válasza az volt, hogy nincs olyan ember. Csodálkozva kérdeztem: - Hát a szüleid? Hiszen azt mondtad, szeretnéd, ha veled élnének majd abban a gyönyörű nagy házban! Mire jött a válasz: - Persze, hiszen személyzet is kell, aki kiszolgál…
 

4 fontos tanács, ha kisgyerek szülő vagy

Mi jelenthet számunkra kapaszkodót ezen az ingoványos talajon?

1. Alapvető családi értékekre van szükség
Határozzuk meg, mik azok az alapvető értékek, ami mentén a mi családunk működi! Nevelésünknek ehhez, és nem a külvilág – egyébként gyakran változó – elvárásaihoz kell igazodnia.

2. A gyerekeknek is mondjuk el az elvárásainkat
Viselkedjünk is minden körülmény között ezek alapján! Amikor ezt a gyerekkel már szóban is lehet tudatni, tudassuk, és ne engedjük, hogy ettől eltérhessen!

3. Keretet jelöljünk ki, és ne korlátot
Ezek megfelelő keretet és NEM KORLÁTOT biztosítanak majd gyermekeink számára. A jól meghatározott keretek biztonságot jelentenek a gyermekeknek. Igazodási pontokká válnak a világban. A keretek – a korlátokkal szemben – szükség esetén tágíthatók is, egyfajta rugalmasságot biztosítanak. Igazíthatók a gyermek életkorához, képességeihez, fejlettségi szintjéhez, igényeihez, a család aktuális élethelyzetéhez is.

4. Szülői vízió: milyen embert akarunk gyermekünkből faragni
Végső soron és összegezve: szülőként legyen víziónk arról, milyen felnőttet, milyen EMBERT szeretnénk nevelni a gyermekünkből!

Külön öröm volt számomra, hogy Vekerdy tanár úr „Jól szeretni” c. könyvében egy külön fejezetet szentel az ösztönös vagy tudatos nevelés kérdésének, és az ott leírtak abszolút összecsengenek az általam eddig is képviselt elvekkel. Szívből ajánlom elolvasásra sorait! (Vekerdy Tamás: Jól szeretni - Tudod-e, hogy milyen a gyereked? Kulcslyuk Kiadó, 2013)

Szerző: Gécziné Galla Krisztina pszichológus
Fotó: Pixabay