Közismert tény, hogy az első szülinap igazán fontos mérföldkő a szülőknek, minden valószínűség szerint minden szabadidőben a szülinapi buli tervezésével, szervezésével vannak elfoglalva. De minden év másról szól. Az első év a túlélés éve. Közismert tény, hogy az első szülinap igazán fontos mérföldkő a szülőknek, minden valószínűség szerint minden szabadidőben a szülinapi buli tervezésével, szervezésével vannak elfoglalva. De minden év másról szól. Az első év a túlélés éve.

Túl kell élni azt az időszakot, amikor teljesen bizonyos vagy abban, hogy éhen fog halni kisbabád, mert elfelejtetted beállítani az ébresztőórát, hogy az előző etetés kezdete után pontosan három órával újfent megetesd (persze ebből neked mindössze 32 perc pihenés jutott, amit egyórás etetés követett, majd újabb órába telt, mire el tudtad altatni a kicsit és még pont maradt 28 perced gyors, mély álomba merülni).

Túl kell élni azt a korszakot is, amikor próbálsz összehozni egy baráti ebédet, és miután 25 percig pakoltál a pelenkázó táskába, 50 percet pedig eltöltöttél etetéssel, tisztába tetted majd felöltöztetted 4 réteg ruhába a kinti sétához, a kisbabád abban a pillanatban berottyant, ahogy beteszed a kocsiban a babaülésbe. Hát igen, az első évben bizony a túlélésre játszunk.

Szóval… bár a fiamról kellene szólnia ennek a hétnek, én mégis saját magam ünneplem. Hogy miért? Íme, 35 ok.
 

Így éltem túl anyaságom első évét - 35 dolog, amire büszke vagyok

1. Túléltem napi 12 órát összezárva egy csecsemővel és két alvó macskával.
2. Megtanultam szoptatás közben pötyögni a telefonomon. (Még nagyobb siker, ha mindez a sötétben is megy.)
3. 3 hét elteltével már nem foglalkoztam azzal, hogy a környék minden csaposa és pincére ismerte a mellbimbómat.
4. Csupán 5 percig sírtam, miután rájöttem, hogy elfelejtettem betenni indulás előtt a melltartóbetétet és szivárgó melleim teljesen eláztatják a ruhámat.
5. A fiam már nem fogyaszt el minden olyan tárgyat, amely indokolttá teszi az ügyelet azonnali megrohamozását.
6. Korlátoztam az éjszakába nyúló Vaterás vásárlásokat heti két alkalomra.
7. Rájöttem, hogyan készítsek saját magam bébiételt anélkül, hogy megmérgezzem a gyereket.
8. Nem mindig bioételt vettem neki és mégsem mérgeztem meg.
9. Az ingyenes gyermekfelügyelet miatt vettem csupán részt jógaórákon.
10. Minden éjjel álomba zuhantam szoptatás közben (és varázslatos módon egyetlen alkalommal sem ejtettem el a gyerkőcöt).
11. A fiam csak kétszer pisilt arcon.
12. Szerencsére soha nem kakilt bele a fürdetőkádba.
13. Kisbabám kizárólag egyszer fejelte le az iPad-em, sorozatnézés közben.
14. Megbékéltem az óriás adagnyi kakik robbantásával, és a borozgatós csajos estéket mosásra és a folttisztításra cseréltem.
15. Hetedszeri próbálkozásra sikerült végre kitalálnom, hogy kell a babahordozót használni.
16. A sugárban-hányás mindössze már egy röpke epizód az életemben.
17. Pusztán egyszer sírtam el magam a pénztáros előtt a bevásárlóközpontban.
18. Nem feledkeztem meg a babámról és nem hagytam el őt sehol.
19. Mindössze egyszer mentem felemás cipőben dolgozni.
20. A férjem és én nem váltunk el (bár párszor megfordult a fejemben).
21. A fiam nem nyelte le a macskaalmot.
22. Kutyagumit sem evett jóízűen.
23. Elfogadtam, hogy a szekrényem fele tele van olyan ruhákkal, amelyek soha többé nem jönnek rám.
24. Mosolyogva úgy tettem, mintha szuper cuki lenne, hogy a fiam az egyetlen, aki izgatottan végigsikoltozta a Ringató-foglalkozást.
25. Pár alkalommal teljes pánikban hívtam az orvost és böngésztem a netet, vajon miért pont csak az én fiam nem kezdett el 11 hónapos koráig mászni.
26. Csemetém nem bukfencezett ki a babahintából.
27. Meglepő módon csupán egy szem gyerkőcöt harapott meg.
28. Porontyom nem fulladt meg – legalábbis megtalálta a módját, hogy köhögje fel azt, ami cigányútra ment.
29. Strandoltunk és a baba nem égett le a napon, ezt sajnos magamról nem mondhatom el.
30. Nem rúgtak ki, pedig 3 hete még munkaidőben is csak az ő szülinapi zsúrját tervezgetem.
31. Nem fojtottam meg az uram, amiért átaludta a fiúnk hajnali 3 órás, ébresztő jellegű kiabálását.
32. És még következő nap sem tettem meg, amikor képes volt ezzel indítani a reggelt: „Felébredt éjjel a baba? Én nem hallottam semmit.”
33. Nem ütöttem meg az embereket, akik azt kérdezgették, vajon mászik-e már a gyerekem.
34. Egyszer sem esett le a pelenkázóról, pedig nem is kötöztem le. (Most komolyan, van aki használja a rögzítéseket?!)
35. Belenyugodtam, hogy a megereszkedett mellek és gyarapodó ősz hajszálak beszerzése tisztességes üzlet volt egy imádnivaló fiúgyermekért cserébe.

Szóval… Boldog szülinapot MAGAMNAK!
 
Forrás: Huffington Post - Jill Ceder brooklyni anyuka, pszichoterapeuta írása nyomán
Kép forrása: Youtube