Két kisgyermekkel nem egyszerű, de igen élménydús lehet az élet. A munka oroszlánrésze az anyáké, de ne feledkezzünk meg az apákról sem! Kisgyermekes blogger szerzőnk apai szemszögből mutatja be a gyermeknevelést. Apa az apáknak, anyáknak, mindenkinek. Általános szemlélet, hogy ha gyereknevelés, vagy bármilyen velük kapcsolatos tevékenységről beszélünk, akkor 100-ból 101-szer ezt anyai oldalról látjuk, ami abszolút rendben is van, mert a munka oroszlánrészét valóban az anyák végzik.

Ezért mindennap csodálom is őket, viszont úgy gondolom, hogy a másik oldalt, teljesen más gondolkodással, tapasztalásokkal is érdekes lehet megmutatni.
 

Apasors, egy magyar apa szemével - Mert a szülői lét is lehet vicces, ha azzá tesszük

Én mindennél jobban imádok a gyerekeimmel, Milánnal és Szoffanccsal lenni és azt a pár órát, ami nekem jut ez életükből, a lehető legintenzívebben szeretném megélni velük. Rengetegszer érzem magam úgy, mint a viccben az öreg bácsi, aki az autópályára fordítva hajt fel, majd amikor hallja, hogy egy őrült forgalommal szemben megy, dühösen kiállt a rádióra, hogy: „Egy??? Hát az összes!”

Számomra az a normális, ha a játszótéren négykézláb, fókahangon mászok a homokban
Eközben az egyik kicsi a hátamon van, a másik meg sétáltat, vagy, hogy a játszóház műanyag, színes labdái alatt én vagyok az egyetlen felnőtt eltemetve. Legtöbbször ilyenkor lenéző, rosszalló vagy szimplán csak értetlen apai/anyai tekinteteket látok magam körül, hatalmas buborékkal a fejük fölött, hogy ”Mit csinál ez a hülye”, mégsem gondolnám, hogy velem van a baj.

Hiszem azt, hogy egy apának mindenből, amiből csak tudja, ki kell vennie a részét
Egyrészt azért, hogy egészséges, kiegyensúlyozott, boldog gyerekeket neveljünk, mert rengeteg olyan dolog van, ami egy anyának vagy nem jut eszébe, vagy egyszerűen csak törékeny, női mivolta miatt nem tud például a 25 kilós ”kicsivel” a feje fölött rohanva mini-Superman-eset játszani. De nem is kell, mert pont erre vannak (jobb esetben) az apák.



Másrészt pedig - amit legalább ennyire fontosnak tartok - annak a nőnek, akit mindennél jobban szeretünk ez a legnagyobb segítség, amit adhatunk: hogy nem hagyjuk nyakig merülni a szülőség (legtöbbször kimerítő) mocsarába.

Ha az anyuka kipihent, abból a gyerekek is profitálnak
Tapasztalatból mondom, hogy ha neki van ideje magára, akkor megújult energiával és sokszorta nagyobb lelkesedéssel veti magát vissza az anyai mindennapokba. Az meg csak egy kellemes hozadéka, hogy ha egy nő boldog és kipihent, akkor sokkal több kedve/ideje/energiája van arra, hogy azt a párjával töltse…

Aktív játékokat találok ki
Mivel én is sportőrült vagyok, de munka után azt a 2 órát nem a gyerekeimtől akarom elvenni, ezért inkább olyan aktív játékokat találok ki, amiket ők élveznek, engem átmozgat és kifulladásig bírják. Igen, amíg én ki nem fulladok.

Íme, pár ötlet: 20 szuper benti játék, rossz idő esetére »

Legalább ennyire fontosnak tartom, hogy a táplálkozásuk egészséges legyen, ezért rengeteg zöldséget, halat, gyümölcsöt fogyasztunk mi is, mert lehet nekik magasztos példabeszédeket tartani az elhízás és egészségtelen étrend veszélyeiről, ha eközben mi a szalonnával tűzdelt véres hurkát kólával öblítjük le.

Nincs egyetlen helyes nevelési forma, vagy két ugyanolyan gyerek
Senkit se szeretnék megtéríteni, hogy ezt márpedig így kell csinálni. Nincs egyetlen helyes nevelési forma, vagy két ugyanolyan gyerek - még családon belül se - viszont amire kivétel nélkül az összes kicsinek szüksége van, az a minőségi, közösen töltött idő. Okos telefon, tablet, tv nélküli, intenzív ő-idő. Amikor minden megszűnik, és csak rájuk figyelünk minden idegszálunkkal.

Az nem kérdés, hogy ez a korszak kegyetlen fárasztó
Viszont sokkal hamarabb fog véget érni, mint szeretnénk, és akkor már nem lehet majd visszatekerni az idő kerekét. Gyereknevelésről és a szülői létről szóló, egyik kedvenc idézetem szabad fordításban: „A legnagyobb jelentősége annak van, ha jelen vagyunk a jelenükben." Minden apát és anyát csak erre bíztatok!

Szerző: Bíró Tamás, a Ten Handed Dad blog írója