A gyermekek számtalan felszabadult, vidám és önfeledt pillanattal ajándékoznak meg minket. Megvan a lehetőségünk, hogy ne csak szemlélői, hanem aktív részesei is világfelfedező kalandjaiknak. Szeretném megmutatni, hogy a gyermekkel sem kell lemondani a pihenésről, szórakozásról és a játékról.

Éppen ellenkezőleg, mi felnőttek olyan élmények világába léphetünk, amiről talán már rég elfeledkeztünk, vagy lemondtunk: játék, mozgás és kacagás vár ránk... a gyermekekkel.


Azzal a céllal indítom a cikksorozatomat, hogy (elsősorban) az anyukákkal megosszam a gondolataimat a mozgásról. Gyakorló anyukaként az a tapasztalatom, hogy az anyukák a várandósság 9 hónapja, a szülés és a babázás során testileg, lelkileg és szellemileg egyfajta traumán esnek át. Meggyőződésem, hogy a mozgás segít abban, hogy testileg-lelkileg-szellemileg regenerálódjunk. Minél jobban érezzük magunkat a bőrünkben, annál vidámabb és érdekesebb partnerek leszünk a gyermekeinknek (és a társunknak).


Szólok ám apukákhoz, nagymamákhoz, nagypapákhoz és gyermeket várókhoz is. Szeretnék mindenkinek bátorítást, inspirációt és ötleteket adni ahhoz, hogy a mozgást hogyan csempésszük vissza az életünkbe. Tekintsünk a gyermekekre példaként: számukra a mozgás még az élet alapja. Fedezzük fel velük és általuk újra a mozgás örömét!



NEKEM ÍGY SIKERÜLT
Amikor kisbabámat vártam, tele voltam aggodalmakkal, félelmekkel, örömmel és izgatottsággal. Egy új kis életet hordoztam a szívem alatt. Minden kellemetlenséggel együtt (vagy annak ellenére) csodás, ígéretekkel teli 9 hónapban volt részem. A babám már érkezése előtt is számtalan új érzést hozott az életembe. Még nem tudtam, hogy ez igazán csak a kezdet… A várandóssággal, a szüléssel és a babázással testi és lelki változások indultak el. Fokozatos átalakulás ment bennem végbe: édesanyává váltam. Azt akartam, hogy anyukaként is aktív maradhassak, a babámnak pedig jó példát mutassak.

A kisfiam megszületése olyan volt, mint a „bungee jumping”. Fergeteges, megállíthatatlan és kontroll nélküli zuhanás, amelyben az eufória a legkülönfélébb izgalmakkal (olykor félelmekkel) vegyült. Rengeteg minden kavargott a fejemben. Először kizárólag a babáról, aztán magamról és a család végérvényesen megváltozott életéről. Lassítani akartam legalább, hisz kiszálló nem volt. Időt akartam, hogy végiggondoljam, min mentem keresztül, hol és hova tartok. Gondolkozni, elmélkedni és új irányokat szabni száguldás közben kellett. Nehezen, de felismertem ezt. Tudtam, hogy új ritmust kell találnom új életemhez. Már csak az volt a kérdés, hogyan?

A felismerést kérdések követték: mitől érezhetném jól magam a bőrömben? Mi hozhatna rendszert a napjaimba? Hogyan teremthetem meg mindazt, amitől pozitívan tekinthetek magamra és a világra? Rájöttem, arra lenne szükségem, hogy felfrissüljek, elgémberedett testemet ellazítsam, zakatoló gondolataimat kikapcsoljam, feltöltődjek, régi alakomat visszaszerezzem, energikusnak, vonzónak és pozitívnak lássam magam. Tudtam, hogy akkor tudok adni a babámnak, a páromnak és mindenki másnak, ha én is jól érzem magam. Rájöttem, nekem mozognom kell!


1. lépés – séta és tartásjavító torna a babával
A felismerést elhatározás, majd tett követte. A séta a mindennapi program kihagyhatatlan részévé vált. Emellett otthon is tartásjavító gyakorlatokba kezdtem, természetesen a babával a kezemben.
Nemcsak az én igényem volt a mozgás, észrevettem, hogy a babámé is. A mozgás visszaadta a fittségemet, és élményforrássá vált a babámnak. Izgalmasabbnál izgalmasabb kalandok vártak és várnak ránk. A mozgáson keresztül…

Hiúság és egészségtudat
Már egész korán elkezdtem a testedzést. Feszes combra, fenékre és hasra vágytam. Pillekönnyűnek, nádszálvékonynak és fittnek akartam érezni magam. Olyannak, mint amilyen a várandósság előtt voltam. Volt ebben hiúság, egészségtudat és a kezdő anyukák kétségbeesett keresgélése, hogy apró babáikat valahogyan szórakoztassák. Kerestem a harmóniát önmagammal és ismeretlen kisfiammal.

2. lépés – gátizomtorna és könnyű gimnasztika, egyre hosszabb séták
Tudtam, hogy furcsa módon a kimerültség ellenére a frissesség érzéséhez a mozgáson keresztül vezet az út. Még azt a bizonyos 6 hetes gyermekágyi időszakot sem vártam meg. Kezdtem a gátizom tornával, könnyű gimnasztikával és egyre hosszabb sétákkal (naponta kétszer), kisfiammal a hordozó kendőben.

3. lépés  - kocogás a babával
Aztán, ahogy éreztem az erőt magamban, egyre célirányosabb alakformálás következett. 2 hónap után már kocogtam. Apróságom kedvenc szórakozása az volt, hogy a hordozó kendőmben zötykölődött. Mindezt addig folytattuk, amíg a súlya el nem érte azt a mértéket, ami már gerincemet terhelte. Ekkor átültettem a babakocsiba és folytatódott a „babyjogg”.

Hogyan hat a torna a tejtermelésre?
Mindvégig figyelembe vettem természetesen az orvosi előírásokat, hisz fitté akartam válni, nem pedig sérüléseket szerezni. Semmiképp nem tettem volna kockára az én babácskám táplálását sem. Mindenféle elméletek keringenek arról, hogy a testmozgás negatívan befolyásolja a tejképződést. Nem tudtam, hogy ez az elmélet tudományosan megalapozott-e vagy csak a kényelem legendája keltette életre. Ezért mielőtt elkezdtem a tornát, konzultáltam az orvosommal, és utánaolvastam a szakirodalmakban is. Tiltásról szó sem esett, pusztán arra hívták fel a figyelmet, hogy az anaerob (azaz oxigén nélküli, kifárasztó, megizzasztó) mozgást kerüljem. Személyes meggyőződésem, hogy a körültekintően végzett torna a szoptatást egyáltalán nem veszélyezteti. Jelenleg 10 hónapos a kisfiam és még mindig napi háromszor szopik.

Szexuális élet szülés után
Három hónnappal a kisfiam születése után már visszanyertem a régi alakomat. Kondícióm ugyan nem volt a régi (még ma sem az), de alapvetően jól éreztem magam a bőrömben, és idegenek talán meg sem mondták volna, hogy nemrég egy több mint 3 kilós baba lakott a pocakomban. Rettegtem attól, hogy milyen lesz a szülés után a szerelmi életünk. Szűz leánykaként vártam a pillanatot, hogy kedvesemmel újra „együtt legyünk”. Formába akartam hozni magam miatta is. Sikerült!


Fáradt, szürke arcú, lestrapált mami
Önző módon azt gondoltam, a régi formám visszanyerése lesz a szülés utáni hónapok legnagyobb feladata. Tévedtem. Nem a súlyproblémával, vagy a szerelmi élet újrakezdésével, még csak nem is a gyermekem megismerésével kellett megküzdenem leginkább. A fáradtság és a kimerültség rabságába estem. Kedvetlen, lehangolt és feszült lettem. Belenéztem a tükörbe és egy hamuszürke arcú, lehangolt nyanyát láttam. Babácskám töretlen lelkesedése és hedonizmusa sem volt elég. Egyedül a mozgásnak köszönhetem, hogy nem hagytam el magam.
Erőt vettem magamon, és napi célokat tűztem ki. Mindig egy kicsit többet bírtam, és ehhez mérten alakítottam az „edzés programot is”. A sikerélmény és a babám mosolygása biztatott. Egyre jobban bírtam a terhelést, és ezzel együtt a hétköznapokban is egyre energikusabbá váltam. Arcom pirospozsgássá vált, a szemem csillogóvá, a tartásom büszke.


Aktív kikapcsolódás a titok nyitja
Most tíz hónapos a kisfiam. Az otthoni testedzés mellett ma már úszom és teniszezem is. Törekszem rá, hogy babámmal vagy nélküle, a kikapcsolódás aktív formáját, a sportot beépítsem a napjaimba. Nekem így sikerült nővé, háziasszonnyá, feleséggé, azaz „tutti fitti mamává” válnom.



Csoba Ildikó
www.tuttifitti.blogspot.com

Fotó: Freepik