Mit üzen a pedagógus a szülőknek a nyári szünet és az iskolakezdés apropóján? Szívhez szóló gondolatok, amik segíthetnek másként tekinteni a néha fárasztó, néha hatalmas szervezést igénylő anyai felaladatokra.

 

„Mikor a gyermekeim még kicsik voltak és közeledett, hogy kezdődik a nagy nyári szünet után a suli, már minden bajom volt. 
Nem akartam, hogy újra szeptember 1. legyen, de a napok, ahogy szálltak el egymás után, én egyre szomorúbb lettem. Annyira jó volt a nyár, mind együtt voltunk! 

A nyár akkoriban nem a nyaralásról szólt nekünk, volt olyan, hogy sehol nem voltunk, maximum 1- 2 napot a nagyszülőknél, de mégis olyan jó volt! És a szeptember elseje, mint egy félelmetes szörnyeteg minden nappal csak egyre közeledett. 

Hogy, mit csináltunk nyáron? Mindent együtt! 
Együtt főztük az ebédet, fejtettük a borsót, magoztuk a meggyet, lovaskocsival együtt mentünk át egy másik faluba, egy sűrű erdőn keresztül. 
Abban az erdőben nagyon sok mese volt! Végül már a gyerekeim mondtak olyan fantasztikus meséket nekem, amit tátott szájjal hallgattam. Kint voltunk a szabadban egész nyáron, együtt! - És soha nem unatkoztunk, pedig még tévénk sem volt! Rossz időben körém gyűltek a gyermekeim és olvastam nekik. 
A Kincskereső kisködmönt, szerintem minden évben elolvastuk, volt, hogy együtt sírtunk és nevettünk. 

Mindegy volt, hogy mit csináltunk, együtt voltunk! 
Augusztusban a babot válogattuk, mert zsizsikes (apró bogár, ami belefúródik a babba) lett. Akkor mi voltunk a Hamupipőkék. Emlékszem, hogy felvettem egy nagyon szép kövér szemű babot a tenyerembe és mutattam a gyerekeimnek: Látjátok milyen szép kívülről, teljesen egészségesnek látszik, ha nem nézzük meg alaposan azt gondolhatnánk, hogy talán ez a szem a legszebb. De, nézzétek csak, ott van benne egy apró lyukacska, szabad szemmel alig-alig látható. Kívül szép, de belül férges, már bele költözött a zsizsik. 

Mindent felhasználtam arra, hogy tanítsam őket! Még egy zsizsikes babot is. Elmondhattam nekik, hogy: mi ne legyünk olyanok, mint ez a zsizsikes bab! Kívül szépek, belül meg tele rosszasággal. Mert látjátok ezt a kívülről nagyon szépnek látszó babot, most oda dobjuk a sok csúnya, rossz mellé, semmivel se ér többet, hiába szép kívülről, ehetetlen. 

Így teltek nálunk a nyarak. A gyermekeim okosodtak, ügyesedtek, és ami nagyon fontos boldogok voltak egész nyáron. 
Most, hogy már kirepültek itthonról visszaemlékezve, elfog a hála és a szomorúság. Szomorú, mert olyan szép volt és elmúlt, már soha nem jönnek vissza azok az idők, csak az emlékeinkben. 

Hálás vagyok az együtt töltött időért, a megélt pillanatokért, hálás vagyok a gyermekeimért, akik nem csak szépek, de okosak is. És, ami még ennél is fontosabb, tudják milyen a zsizsikes, szép, de értéktelen bab! 

Kedves szülők, töltsetek annyi időt a gyermekeitekkel, amennyit csak tudtok! Szeressétek, tanítsátok őket!
Olyan hamar elszáll az idő, amit már visszahozni nem lehet, soha! 
Sok bölcsességet, és hasznos időket kívánok nektek a gyermekeitekkel az iskolai idő alatt is! De, már csak 9 hónap és itt a nyár!"

 

Szerző: Sándor Jánosné - Kati óvó néni
Fotó: Freepik