Talán fel sem merül abban, aki még nem élte át, hogy milyen újdonsült édesanyának lenni... Semmihez sem fogható, erőteljes testi és lelki átalakulásokon keresztülmenni, hullámzó érzések kavalkádjában megtalálni az utat és meghallani azt a nagyon fontos, saját belső hangot... Egy édesanya gondolatai, érzései, néma kiáltása és kérései a külvilághoz.

Kedves Mindenki!

Mint látjátok, éppen az imént szültem. Ne várjátok el, hogy hirtelen ugyanaz legyek, aki azelőtt voltam, és máról holnapra úgy tegyem a dolgom, mint azelőtt.

Egyrészt valóban új ember lettem, másrészt ugyanaz az ember vagyok most is...de időre van szükségem. A lelkem és a testem is eszméletlen változásokon megy keresztül! Egyelőre a túlélés a cél: a mindennapjaink új rendszere még nem alakult ki, ahogy a testem sem talált még vissza önmagához, a kialvatlanságtól pedig néha a szavak sem jutnak eszembe.

Ha segíteni akartok, abban segítsetek, hogy minél kevesebb időt tölthessek munkával, és minél több időt a gyermekemmel, a családommal. Segítsetek, hogy több időm jusson a nagyobb testvérre és a páromra. És esetleg magamra…
Segítsetek, hogy zaj helyett csend legyen az ajándékunk, cuccok helyett ölelés és meleg étel, kéretlen tanácsok helyett jó szó.

Abban erősítsetek meg, hogy hallgassak a megérzéseimre, mert az a legjobb nekem és a babámnak is. Hogy nem egy szuperanya-ideálkép, hanem pontosan én vagyok neki a legjobb anyuka.
Ne sürgessetek. És fogadjátok el, hogy még nyugalomra vágyunk, míg berendezkedünk - kívül és belül is. 

Kedves Férfiak!

Adjatok erőt nekünk, szavazzatok bizalmat és legyetek türelmesek! Most elsősorban gyermekeitek életben tartása az első számú feladatunk, de higgyétek el, visszatalálunk önmagunkhoz és hozzátok is. De ahhoz adjatok erőt, mosolyt, biztatást, időt – és segítséget. Legyetek életünk teljes értékű részei, ne pedig beugrósai!

Kedves Nőtársak!
Anyák, Lányok, Menyek, Nagyik!

Ne kritizáljatok, ne okoskodjatok, ne tegyetek megjegyzéseket! Az nem segít, és a világot sem teszi jobbá. Egy emberét sem. De ne is hallgassatok a nehézségekről! Meséljetek, meséljetek, meséljetek! Arról, hogy mi volt régen, mi történt, történik veletek, mi volt eszméletlen nehéz és hogyan maradtatok mégis a víz színén! 

Mondjátok el, hogyan lehetek kevésbé kimerült, kevésbé telve bűntudattal és kétségekkel, és miként töltődhetek fel önbizalommal a legnehezebb napokon.

Mondjátok el, mit csinálok jól. Mondjátok el, ti mit rontottatok el. 

Egymás támaszai legyünk, ne pedig ellenségei!

 

Egy édesanya"

 

Fotó: Freepik