Október 7-e az állami gondoskodásban élő gyerekek napja az SOS Gyermekfalvak kezdeményezésére. Egy felmérés a velük kapcsolatos előítéleteket kutatta. Gyivis, zacis, lelences, állami gondozott. Évtizedek óta így bélyegzik meg azokat a gyerekeket, akik elveszítették a szüleiket. Október 7-e az állami gondoskodásban élő gyerekek napja az SOS Gyermekfalvak kezdeményezésére. Egy friss felmérés a velük kapcsolatos előítéleteket kutatta.

Az állami gondoskodásban élő gyerekek sokszor saját bőrükön tapasztalják meg az előítéleteket. Az SOS Gyermekfalvak online felmérésében arra volt kíváncsi, hogyan viszonyulnak az emberek az állami gondoskodásban élő, vagy ott felnőtt személyekhez. A kérdőívet közel 2000 fő töltötte ki.

A gyerek tehet arról, hogy állami gondozásba került?
A megkérdezettek 7%-a úgy gondolja, maga a gyerek tehet róla, hogy állami gondoskodásba került, ugyanennyien pedig nem tudják eldönteni, hibás-e a gyerek. A férfiak szigorúbban ítélkeznek, minden hetedik a gyereket hibáztatja, míg a nők közül csak minden tizenhatodik.



Heni története
"Apunak dolgoznia kellett, így egész nap egyedül voltunk otthon a húgommal. A szomszédok dobáltak át - szó szerint - enni meg inni, és ez a gyámügyi jelentésben így le van írva..."



Henit alkoholista édesanyja négyéves korában hagyta el, szintén alkoholista édesapja próbálta nevelni őt és kétéves kishúgát - innen kerültek nevelőszülőkhöz, akik rendszeresen bántalmazták őket, majd állami gondozásba.

Mint elmeséli, iskolás korában nagyon sokan csúfolták amiatt, hogy nincsenek rendes szülei, még azt is megkapta, hogy minek ment el az anyák napjára, neki teljesen felesleges ott lennie.
Heni videóját itt nézheted meg »

- 23 ezer gyerek él állami gondoskodásban, 140 ezer gyerek pedig olyan körülmények között, hogy bármikor elveszíthetik a szüleiket. Többnyire elhúzódó bántalmazás, elhanyagolás, szexuális zaklatás, a szülők szenvedélybetegsége, krónikus betegsége miatt kerülnek gyermekvédelembe. Nem hibáztathatók a múltjukért, ők a körülmények áldozatai. Hatalmas erőfeszítést kell tenniük, hogy fel tudjanak állni innen, mindezt az előítéletek gyűrűjében - mondja Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője.

Törvényszegőnek és hazudósabbnak tartják őket
Minden harmadik válaszadó egyetért azzal az állítással, hogy az állami gondozottak gyakrabban szegnek törvényt, minden hatodik megkérdezett pedig úgy véli, hogy többet is hazudnak. Akinek van személyes kapcsolata állami gondozottal, lényegesen nagyobb arányban ért egyet utóbbi állítással (16%), mint azok, akiknek nincs (9%).



Jelentős azoknak a száma is, akik nem tudnak állást foglalni ezekben a kérdésekben, a megkérdezettek közel negyede bizonytalan.

- Az évente végzett hajléktalan-felmérés szerint az utcán élő hajléktalan emberek 20%-a volt valaha állami gondozott hosszabb-rövidebb ideig. Ez egy tartós tendencia, nem csökken. Ugyancsak sokan, további 20% került az állami gondozottak közül börtönbe, vagy lett prostituált. Ahhoz, hogy ezek a gyerekek ne termeljék újra szüleik történetét, ne szegénységben, alacsony iskolai végzettséggel vagy az utcán végezzék, rengeteget kell önerőből dolgozniuk, és rengeteg segítséget kell kapniuk a szakemberektől, elfogadást a társadalomtól. A családot pedig egy nevelőszülői család tudja leginkább biztosítani számukra szüleik elvesztése után - teszi hozzá a szakember.

Ha kolléga vagy szomszéd, akkor jöhet
A megkérdezettek többsége nem tartja lényegesnek, hogy kollégájának vagy alkalmazottjának van-e állami gondozotti múltja, csupán 2 % elutasító velük szemben. Hasonlóan gondolkodnak a válaszadók azzal kapcsolatosan is, ha szomszédjuk, vagy albérlőjük lenne volt állami gondozott.

Flóra története
"Anyukám összejött egy pasival, aki úgy szereti a kislányokat, ahogyan szerintem nem kéne..."



Flórát a molesztáló nevelőapja mellől emelték ki, és került először a Tegyeszhez. Az ottani rideg körülmények, rácsos ablakok a börtönt idézték fel benne, és kisgyerekként úgy érezte, mintha ő kapna büntetést olyan dolgokért, amiket más követett el vele.

Ezután, 10 évesen került az SOS Gyermekfalvakhoz, és mint mondja, a saját előítéleteivel is le kellett számolnia. Bár fiatal felnőttként félt, hogy a munkahelyén mit szólnak ahhoz, hogy állami gondozottként nőtt fel, végül rájött, hogy ez ugyanúgy hozzátartozik az életéhez, mint az hogy szőke a haja.
Flóra videóját itt nézheted meg »

Barátkozni egy állami gondozottal
Gyerekük padtársaként a megkérdezettek 5% nem örülne állami gondozotti múlttal rendelkező osztálytársnak, 6%-uk pedig nem venné szívesen, ha gyermekük barátja gyermekvédelemben élne. Az állami gondozottakkal való személyes tapasztalat ezen a vélekedésen nem változtat. A férfiak a nőknél kevésbé toleránsak a gyereküket érintő kérdésekben. Majdnem minden tizedik férfi elutasító azzal kapcsolatosan, ha gyermeke padtársa állami gondozott lenne, míg a nők közül minden huszonötödik.



Párválasztáskor már számít
Bár a felmérés alapján alig zavarja a megkérdezetteket, ha kollégájuk, alkalmazottjuk, szomszédjuk állami gondozott lenne, azzal kapcsolatosan már elutasítóbbak, ha gyermekük párjának lenne ilyen múltja. Bár a többség közömbös (70%), minden hetedik válaszadó nem örülne ennek (13,9 %). Hasonló arányban elutasítóak nők és férfiak is ebben a kérdésben.



- A felmérésből is látható hogy kevés tapasztalata van az embereknek az állami gondoskodásban élőkkel kapcsolatosan, részben negatívan vélekednek róluk, részben nincs ismeretük róluk, láthatatlanok számukra. Október 7-én az ő személyes történeteiket szeretnénk megmutatni, hogy lebontsuk a velük kapcsolatos előítéleteket a kampányhoz csatlakozó médiák és cégek segítségével - mondta Szilvási Léna.