Fontosságát e témának az adja, hogy két méhen kívüli terhesség előfordulása után szinte biztosan lombikbébi-eljárásra szorul a beteg, de számos esetben már egy méhen kívüli terhesség után is el kell végeznünk a beavatkozást.

A méhen kívüli terhesség alatt az esetek 99 százalékában a petevezetőben elhelyezkedő terhességet értjük. Az elmúlt harminc év alatt gyakorisága a fejlett nyugati államokban a fertilis nők körében egyértelműen növekedett, az emelkedés 0,5 százalékról 1-2 százalékra tehető. Hazánkban az 1931-1995 közötti adatokat Sziller munkássága nyomán ismerhettük meg. Amennyiben előfordulási gyakoriságát 1000 terhességre vonatkoztatva adjuk meg, akkor az elmúlt ötven év alatt mintegy 190 százalékos növekedést könyvelhetünk el. A méhen kívüli terhességekhez kapcsolódó anyai halálozás a vizsgált periódus alatt szignifikáns csökkenést mutatott, de az elmúlt évtizedben még mindig 16/10.000 volt a gyakoriság, ami azt jelenti, hogy a szülészeti eseményekhez kapcsolódó halálokok 8,7 százalékát teszi ki. Szomorú számok ezek.

Mivel lehet magyarázni az esetek számának növekedését?
Az egyre gyakrabban előforduló, szexuálisan átvihető kismedencei gyulladásos megbetegedésekkel, mindenekelőtt a Chlamydia trachomatis által kiváltott fertőzésekkel. (Nem véletlen, hogy Svédországban, ahol szűrőprogram működik, csökkent a méhen kívüli terhességek száma). Az ilyen jellegű elváltozások után közel hatszorosára növekszik a tubáris (tuba = petevezető) terhességek rizikója, míg két-három gyulladás után 35-75 százalék valószínűséggel záródnak le a petevezetők, amely állapot egyenes út a lombikbébiprogramhoz vagy a mikrosebészeti műtéthez. Hasonló módon növekszik az előfordulás gyakorisága terhességmegszakítások után, de a méhen belüli eszköz viselése is elősegíti a méhen kívüli terhességek létrejöttét. Számos tanulmány számol be egyéb rizikófaktorokról, mint pl. a dohányzás, a petevezetőkön végzett műtétek és a petefészek-stimulációs kezelések után, de az endometriózist is az előidéző tényezők között tartják számon.

Szegényes tünetek
A betegség tünettanának részletes ismertetése messze meghaladná ezen rövid ismertető lehetőségeit, de annyit meg kell említenünk, hogy a menstruáció megléte vagy nemléte nem differenciáldiagnosztikai jel. Általában pár napos vérzéskimaradás után elhúzódó, barnás vérezgetés lehet az első tünete, a terhességi teszt általában pozitív. Az érzékeny tesztek - kettős csíkja - sokszor megnyugtatja a terhességre vágyókat, csak a fokozódó alhasi panaszok jelentkezésekor indulnak orvoshoz.
A méhen kívüli terhesség diagnosztikája az elmúlt években jelentős fejlődésen ment keresztül. Korábban az esetek 85 százaléka súlyos, kivérzett állapotban, petevezető-repedéssel került felismerésre, csupán 15 százalék volt az intaktan diagnosztizált terhesség. Mára ez az arány megfordult.
Ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen, két módszer jelentős fejlődésének kellett bekövetkeznie: az egyik a terhességi hormon (human chorialis gonadotropin hCG) gyors meghatározásának lehetősége, a másik az ultrahangdiagnosztika fejlődése. Az ultrahangvizsgálat során fel lehet ismerni a petevezetők várható vetületében elhelyezkedő terhességet, sokszor szabad folyadék is van a hasban. A hCG-meghatározás esetén a 48 órán belül kétszer elvégzett vizsgálatnak van diagnosztikus jelentősége.

A kezelés lehetőségei
A méhen kívüli terhesség korai felismerése tette lehetővé, hogy a kezelésben radikális változások következhessenek be. Míg korábban a megkésve felismert esetekben csupán a petevezető eltávolítása lehetett a megoldás, a korszerű módszerekkel idejében diagnosztizált esetekben a hastükrözés (laparoszkópia) segítségével konzervatív eljárásokat alkalmazva, a petevezető bennhagyása mellett evakuálni lehet a tubáris terhességet. Hasonló korszerű módszernek számít az, amikor ultrahang által vezérelve terhességet elölő anyagot juttatunk a petezsákba, amely ezt követően felszívódik. Csökkenő terhességi hormonszint esetén, szoros kórházi ellenőrzés mellett esetleg várakozni is lehet: szerencsés esetben a petevezető hasűri szájadékán keresztül kiürül a terhesség és enyhe alhasi panaszok kíséretében vetélés következik be.
A műtét után mi a betegek esélye a méhen belüli terhesség létrejöttére?
Nos – bár ez függ a kortól, a nem érintett petevezető állapotától, a korábbi terhességek számától, az előző gyulladásoktól - a betegek 55-60 százalékánál pár cikluson belül méhen belüli terhesség jön létre. Sajnos, az esetek 10 százalékában ismételten méhen kívüli terhesség alakul ki. Ezen párok a későbbiekben csak a lombikbébiprogramtól várhatnak segítséget a gyermektelenség megoldására. Az is elképzelhető, hogy ismételt műtét szükséges a petevezető(k) funkciójának helyreállítására, de a legtöbben ekkor már az in vitró fertilizációt hívják segítségül a várva várt gyermekáldáshoz.



Dr. Kőrösi Tamás szülész-nőgyógyász főorvos (Kaali Intézet, Győr)

Kaáli Intézet honlapja >>

Fotó: Freepik