A Labrisz egyesület szeptember 20-án mutatta be a Meseország mindenkié című mesegyűjteményes könyvet, melyben összesen 17 mese található. Azóta egyre dagad a botrány a mesék körül. A Labrisz egyesület szeptember 20-án mutatta be a Meseország mindenkié című mesegyűjteményes könyvet, melyben összesen 17 mese található. Azóta egyre dagad a botrány a mesék körül.

Miről szól a Meseország mindenkié?
A könyv ismertetője szerint a kötetben kortárs szerzők - ismertek és kevésbé ismertek - friss meseátiratai szerepelnek modern környezetben, mindegyik mesében egy-egy kisebbségi és hátrányos helyzetű (például örökbefogadott, bántalmazott, roma, egyszülős családban felnövő, testi hibás, vagy épp nemi identitásválsággal küzdő) hőssel. Mint írják, ezek a mesék megerősíthetik az olvasókat abban, hogy "bár nem vagyunk egyformák és különböző utakat járunk be, de ha megérkezünk, a kapu mindannyiunk előtt nyitva áll".



Dúró Dóra darálója
A könyv akár bele is olvadhatott volna a könyvesboltok kínálatába, ha nem jön Dúró Dóra, a Mi Hazánk politikusa, aki egy sajtótájékoztató alkalmával iratmegsemmisítőn darálta le a szerinte homoszexuális propagandát népszerűsítő kötetet - bár bevallása szerint épp, hogy csak átfutotta a meséket.

Akik támadják a mesekönyvet
Azóta egyre nagyobb a felháborodás a mesekönyv körül: Gulyás Gergely egyenesen azt nyilatkozta a múlt heti kormányinfón, hogy "amelyik óvodában bevezetik a Meseország mindenkié című könyvet, ott vizsgálni kell, hogy felmerül-e kiskorú veszélyeztetésének bűncselekménye. Ha igen, akkor a fenntartóval szemben eljárást kell indítani."

Orbán Viktor szintén arról beszélt, hogy a gyerekeket meg kell védeni a homoszexuálisoktól, Csepelen pedig Borbély Lénárd polgármester máris akcióba lépett és az összes helyi óvodában betiltatta a könyvet.

Szakemberek is megszólaltak az ügyben - Dr. Bagdy Emőke pszichológusprofesszor a Magyar Nemzetnek nyilatkozva kifejtette, bár fontos, hogy egy gyereket toleranciára neveljünk, ugyanakkor nem mindegy, mikor tesszük. Szerinte ha óvodáskorban hall egy kisgyermek arról egy történetet, hogy két herceg is egymásba tud szeretni, akkor az számára már evidencia lesz, így viszont könnyen a devianciák irányába szocializálódik.

Pécsi Rita neveléskutató hasonló véleményen van - szerinte a kötet meséinek legnagyobb része valójában a nemek összezavarásáról szól, alattomos és megtévesztő. Úgy véli, a könyv "olyan, mint a trójai faló. A kezembe vettem, gyönyörű rajzok vannak benne, ritmikus verselés, ami odáig vezet, hogy a herceg a herceg karjaiban találja magát. Közben semmi nem figyelmeztet a végkifejletre."

Akik szerint meseország legyen mindenkié
Természetesen vannak, akik kiállnak a mesekönyv létjogosultsága mellett. A Magvető kiadó munkatársai például egy Facebook-posztban fejezték ki szolidaritásukat és együttérzésüket "mindazon írókkal, akiknek írásait megsemmisítik, mindazokkal a könyvesboltosokkal, akiknek munkáját fenyegetik", és azokkal az olvasókkal is, akik - akárcsak ők - "az olvasást a világra való nyitottság és kíváncsiság terepének gondolják."

Mindemellett pedig most már 1000 fölött jár azoknak a pszichológusoknak a száma, akik közös - kutatásokkal alátámasztott - állásfoglalással határolódnak el Bagdy Emőke nyilatkozatától.

Mint írják, "a Meseország mindenkié fontossága és különlegessége a sokféleségben rejlik. A könyv olyan karaktereket jelenít meg, akik nem vagy nagyon ritkán szerepelnek mesékben, így a kötet mind az érintett csoportok, mind a többségi társadalom tagjainak fontos üzenetet hordoz. A könyvben megjelenő szereplőkhöz hasonló gyerekek számára a könyv azért jelentős, mert saját magunk elfogadása és pozitív önértékelésünk szempontjából elengedhetetlen, hogy találkozzunk hozzánk hasonló, pozitív hősökkel, akik példaképként szolgálhatnak ahhoz, hogy a csoportot, amelynek tagjai vagyunk, pozitív színben lássuk" [...] továbbá a könyv "a többségi társadalom gyermekei számára éppen azért fontos, hogy lássanak tőlük eltérő élethelyzetben lévő gyerekeket. Lássák, hogy az említett csoport tagjai hozzájuk hasonlóan sokfélék, és még ha bizonyos dolgokban különböznek is, sok vágyuk, küzdelmük és motivációjuk megegyezik."

Kiemelik, a mesekönyv nem kötelező olvasmány, mindenki szabadon dönthet arról, megveszi-e a gyermekének, ugyanakkor "nem létezik olyan, hogy túl korai érzékenyítés, ha a történet és a szöveg az adott korosztálynak megfelelő. A könyv ezek alapján kiváló érzékenyítő eszköz lehet a gyermekeknek, hiszen az ő nyelvükön mesél olyan emberekről akik velünk élnek, de nem feltétlenül találkoznak velük a mindennapokban."

Ezenfelül azt is fontosnak tartják megjegyezni, hogy a homoszexualitás már 1973 óta nem számít mentális betegségnek, "így betegségként beszélni róla messzemenően szakmaiatlan, és tudatlanságról tesz tanúbizonyságot." Ráadásul, mint hangsúlyozzák, "nincsenek olyan hiteles, módszertanilag megalapozott tudományos eredmények, amelyek azt támasztanák alá, hogy gyerekek LMBTQI+ emberekké válnak annak hatására, hogy találkoznak ebbe a csoportba tartozó emberekkel, akár személyesen, akár fikción keresztül."   

Mindezek után kijelentik, "a könyv fontos társadalmi jelenségeket dolgoz fel és emel be a mesék világába, ami nem veszélyes sem a gyermekek, sem a társadalom más tagjai számára."

Emellett elhatárolódnak minden olyan pszichológus, így a fentebb idézett Bagdy Emőke nyilatkozatától is, amelyek szakmaiatlan és a tudomány mai álláspontjával ellentétes tartalmú állításokat tartalmaznak, és amelyek várható hatása a gyűlöletkeltés és a társadalmi kirekesztés fokozása.

"A pszichológia kutatási eredményeire támaszkodva feltételezhetjük, hogy mind a könyvben megjelenő csoport tagjaira, mind a többségi társadalomhoz tartozó gyerekekre gyakorolt hatásán keresztül, a könyv megjelenése hozzásegíthet egy elfogadóbb, békésebb és egyenlőbb társadalomhoz, hogy egyszer ne csak meseország lehessen mindenkié."

Források: jelölve a nyilatkozatoknál
Fotó: Libri