Jogos kérdések. A szociálisan félénk gyerekek viselkedése nem tűnik fel a gyerek környezet számára. Csendesek, visszahúzódóak, teljesítményük megfelel az elvárásoknak. Ők a „jó gyerekek”.
Szorongó gyerekek az óvodában, iskolában
A szociálisan félénk gyerekek a szociális kihívást jelentő helyzetekben rendszerint nehezen állnak helyt, elutasítják, vagy megpróbálják elkerülni a társas érintkezéssel járó szituációkat. Komoly nehézséget jelent számukra barátságokat kötni, nehezen tudnak kapcsolódni társaikhoz. Gyakran még az olyan egyszerű helyzetek is nehézséget jelentenek, mint megszólítani a másikat. Ezek a gyerekek nehezebben fejezik ki akaratukat a környezetük felé, nem merik elmondani a problémáikat. Mindez pedig nyilvánvalóan ahhoz vezet, hogy a gyermek visszahúzódóvá válik és egyre kevesebb társas kapcsolatot tart fent. Hosszú távon az átélt kudarcok komoly önértékelési problémákhoz vezetnek.
Agresszió és szorongás - számos hasonlóság a két viselkedés között
Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy a szorongó és az agresszív viselkedés között számos hasonlóság van. A szakirodalom a szociális inkompetencia két formájaként említi őket.
Az alábbi összefoglaló táblázat jól szemlélteti a hasonlóságokat, különbségeket:
Szociális félénkség | Agresszivitás | |
Társas kapcsolatok | Kevés társas kapcsolat | Kevés társas kapcsolat |
Barátságok kialakítása | Hiányzik a barátság kialakításának stratégiájára vonatkozó tudás. A gyerek az adott szituációban nem meri megszólítani a társát. | Hiányzik a barátság kialakításának stratégiájára vonatkozó tudás. A gyerek az adott szituációban agresszív viselkedéssel próbál kapcsolatot teremteni. |
A konfliktusok megoldása | A gyerek leggyakrabban a visszavonulást választja, enged a másiknak. | A gyerek leggyakrabban agresszív alternatívákat választ. |
Önértékelés | Alacsony | Alacsony |
Iskolai teljesítmény | A nagymértékű szorongás ronthatja | Az agresszió negatívan befolyásolja |
|
Mi a teendő, ha a gyermek szorong a közösségben? 5 fontos tanács
• Beszéljünk az óvó nénivel, tanító nénivel!
Az első, és egyben a legfontosabb feladat a probléma felismerése. Mint ahogyan azt a bevezetőben is írtam, a szociálisan félénk, visszahúzódó gyermekek egy átlagos közösségben „jó gyerekek”. Őket nem kell fegyelmezni, szorongó viselkedésükből kifolyólag mindenben szeretnének megfelelni a felnőtteknek, mondhatni nincs velük gond. Ugyanakkor a túlzott mértékű szorongás debilizáló hatású, azaz komolyan hátráltatja a gyermeket a fejlődésben. Tapasztalataim azt mutatják, hogy az esetek jelentős részében már az nagy előrelépést jelent, ha a szülők elkezdenek kommunikálni a pedagógusokkal.
• Beszélgessünk a gyerekkel otthon!
Hasznos, ha tudnak a gyermekkel otthon is beszélgetni az óvodai/iskolai élményekről. Fiatalabb életkorban a szülő is segíthet gyermekének, hogyan kezelje a társas helyzeteket. A felnőttek reálisabban láthatnak bizonyos kommunikációs helyzeteket. Tapasztaltabbak lehetnek a konfliktusok kezelésében.
• Milyen esemény válthatta ki?
Kérdés, miért éppen most lépett fel a probléma? Milyen összefüggések lehetnek a gyermek életében aktuális események és a szorongás megjelenése között. Pl. egy válással járó trauma fokozhatja a szociális szorongást
• Milyen szituációban fordul elő?
Azt is mérlegelni kell, milyen helyzetekben jelentkezik a szorongás. Ha az esetek többségében (pl. osztályban, sportklubban, baráti körben) jellemző a gyermekre a visszahúzódó viselkedés, feltehetően alkati szorongásról van szó. Ugyanakkor, ha csak egy-egy közösségben válik félénkké a gyermek, akkor az adott szituációban is kereshető a probléma.
• Szidás helyett bátorítás!
Egy szorongó gyermeknek nem kell otthon is többször elmondani, mennyire rosszul kezeli a társas kapcsolatait. (Ezt ő maga is tudja, ezért szorong). Dorgáló szavak és megszégyenítés helyett a pozitív önértékelés növelése a cél.
Bizonyos esetekben már szakemberre is szükség van. Amennyiben a szorongás leginkább csak az óvodára/iskolára korlátozódik, érdemes az óvoda/iskolapszichológushoz fordulni. Komolyabb mértékű alkati szorongás kezelésében egyéni vagy csoportos pszichoterápia segíthet. Hatékony technikák: kognitív viselkedésterápia, kompetencia-tréningek, relaxációs technikák.
Szerző: Bojti Andrea gyermekpszichológus
Fotó: Freepik, Rawpixel