Egy kisgyerek lelkiállapotát leghatékonyabban az alkotásai, rajzai tükrözik. A 3 éves gyerekek már rajzolnak. Rajzolnak és rajzolnak egészen 6-7 éves korukig. Pont addig, amíg az iskoláztatás szabálykövetelő elvárásai mélyen be nem hatolnak személyiségükbe.
Bevallom nekem egy ideig nem mondott sok mindent egy gyermek rajza főleg a 4-6 éveseké nem. Még is valami megfogott, elgondolkodtatott, amikor egy- egy kiemelkedő figurát láttam a papíron. Annyira nem odaillő volt, és annyira más művészi látásmóddal készült, hogy kezdtem érdeklődni a „tudomány” és a kutatások, felmérések iránt - valójában hogyan is értékeljem ezeket az ábrákat mint grafológus.
„Édes gyerekrajzok” – amikor semmi „feltűnő” nincs a rajzokon
Nincs is semmi nagy látnivaló egy „normális”, kiegyensúlyozott gyermek rajzaiban, ha csak az nem, hogy érzékelhető, hogy a felnőttek, szülők foglalkoznak vele, fejlesztik értelmét, de nem kívánnak többet mint azt, hogy gyerekük élje meg a gyermekkort. Ilyenkor a rajzok, az ábrák a színezések, nem kiugróan figyelemfelkeltőek, de nem is hangsúlytalanok. Amolyan édesek.
Amikor a satír megjelenik a gyerekrajzokon...
Akkor kezdődik az érdekesség, jobban mondva a személyiség kibontakozása avagy a grafológus szakmabelisége, amikor megjelenik egy satír, sötétszínű, kusza vagy nagy hangsúlyt kapó. Netalán még emberi alakkal kombinált, a csúcshatás, ha meg is személyisíthető. Na, ekkor jön a bumm. A környezetnek a feketeleves, a figyelmeztetés vagy a felismerés. Már ha megtörténik. Bizony van, hogy nem.
Akad mentegetőzés, ráfogás és kifogásos nyafogás. A grafológus meg hallgat és állítja igen, igen, de ez akkor is ott van és oka van. Na persze, reménykedik a szakember, idővel csak leesik, mit is akart mondani az elemzése. Rengeteget tudnék mesélni az ilyen személyes tapasztalatokból. Egy biztos túl sok joga egy grafológusnak nincs fejre koppintani, akár gyerekrajz akár kézírás elemzést végzünk.
De van olyan rajzos elemzés is, amikor a pozitív dolgok emelkednek ki. Például egy 3 éves kisgyermek rajzai annyira komponáltak és rendezettek, szabályosak voltak, hogy az ötött eszembe, jó lenne évek múlva is látni a rajzait ennek a gyermeknek. Biztosan valamiféle művész lesz, de akár még vezető, irányító egyéniség is válhat majd belőle. A grafológus álma ilyenkor, hogy évekkel később kimondhassa, „na én már akkor megmondtam…”
Mit mond a tudomány a gyerekrajzokról?
A gyermekrajzoknak szintén van tudományos előéletük, mindig is kutattuk, és kutatni fogjuk gyermekeinket. Hogyan nevelhetjük okosabban, fejleszthetjük hatékonyabban kicsinyke elméjüket.
3 évesen már rajzolnak. Rajzolnak és rajzolnak 6-7 éves korukig. Pont addig, amíg az iskoláztatás szabálykövetelő elvárásai mélyen be nem hatolnak személyiségükbe. Ettől a kortól kezdve már a kézírásukat is kérheti a grafológus egy elemzéshez. 12 éves kortól a rajzok átváltoznak tudatossá, és tart a tudatosság jó hosszan, amíg az elme megint el nem kezd lázadni a szabályok és elvárások ellen, és akkor megint megjelenik a művésziesség, a szabadelvűség a rajzokban. Már aki addigra megkedveli a rajzolgatást. Sokan megunják és más kifejező eszközhöz nyúlnak.
A gyerekek lelkiállapotát leghatékonyabban az alkotásaik mutatják meg. Ami nem más, mint a rajzaik.Nagyon, de nagyon sok gyermek elhelyezési perben kértek tőlem szakvéleményt a gyermek rajzai, esetenként ez több rajz elemzésében. Ami nem jelent mást, hogy az igazságszolgáltatás ilyen eszközök alkalmazása révén is jól akar dönteni. Jelzem itt nem a szülő anyagi és presztízskérdéses állapota a fő. Mert magát a gyermeket nem elég szeretni, nevelni is kell!
Szerző: Bari Ilona
Fotó: FreeDigitalPhotos