Minden emberi kapcsolat energiaigényes folyamat: minél többet teszünk bele, annál többet vehetünk ki belőle, ráadásul ennek idői lefolyása van (azaz ahogy előrehaladunk az időben, folyamatosan változik, erősödik a kapcsolat).

A baba és az anya közötti kapcsolat
A baba és a mama közti kötődést sem „készen” kapjuk – hiába gondolkodik a közhiedelem úgy az anyai szeretetről, hogy az csak úgy „van”.
Jól tudják ezt mindazok, akik a szülés okozta stressz, a hormonvihar és a gyermek születésével járó változások közepette megdöbbenve szembesülnek azzal, hogy nem tudnak mit kezdeni kisbabájukkal. Érdemes tehát előre dolgozni.

Felkészülés a szülői szerepre
A várandósság 9 hónapja erre lehetőséget ad: fokozatosan lehet készülni a szülői szerepre. Ha a mama rá tud hangolódni a baba növekedésére, ő is „belenőhet” az anyaságba. Ennek során fontos az értékek átrendezése (ennek az újraorientálódásnak a szükségességét fejezi ki a terhességi hányinger sok esetben), a saját anyával való viszony átdolgozása, és a párkapcsolat átalakítása, hogy az eddigi kettős rendszer új taggal bővülése rugalmas legyen.

Az anya érzéseit felfogja a magzat
Kevésbé nyilvánvaló, de annál fontosabb az anya saját magzati és születési traumáinak feldolgozása. A baba fürdik az anya érzelmeiben, gondolataiban – nem csak a tudatosban, hanem a tudattalanban is. Lehet nem foglalkozni a kellemetlen érzésekkel, de ez csak a magzat számára nehezíti meg az életet odabenn. Még a csecsemők esetében is létezik az anyával való szimbiotikus összeolvadás, hát még magzati korban – a baba mindent átvesz abból, amit az anya megél. Kérdés, hogy mit kezd vele.

A magzat lelki élete
A tudatos odafordulás a magzat felé, annak elismerése, hogy saját lelki élete van, nagyban elősegíti, hogy a magzat meg tudja különböztetni, hogy mely érzések az övéi és melyek az édesanyjáé. Ennek az a jelentősége, hogy a babának ne kelljen magára vennie az anya megoldatlan problémáit.

A magzat személyiségfejlődése
Az anya-magzat kapcsolatanalízis során gyakran tapasztalom, hogy a magzatokat nagyon hamar meg lehet „tanítani” arra, hogy az anya – várandósság által aktivált  - konfliktusait kívülállóként szemléljék és ne részvevőként éljék meg. Így a személyiségfejlődésük alapja autentikus maradhat és ténylegesen azt élhetik és tapasztalhatják meg, amik ők maguk.

Az anya-gyermek kapcsolat már az anyaméhben elkezdődik
A gyermek önálló, tőlünk független egyéniségének elismerése is fontos egy jó anya-gyermek kapcsolatban – minden életkorban. Az az anya, aki elkezdi megismerni a kisbabáját már az anyaméhben, nagyobb magabiztossággal fog megbirkózni a később (elkerülhetetlenül) jelentkező kihívásokkal a nevelés során. Mert ahogy azt már a 80-as években Piontelli, a magzatok személyiségét a viselkedésükön keresztül leíró olasz orvos megállapította: az a kapcsolat folytatódik születés után, ami születés előtt, az anyaméhben elkezdődött.