Minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke sikeresen végezze tanulmányait és sokra vigye, jó élete legyen. De ez az, ami igazán lényeges? A boldog élet csak a tudás és siker függvénye? Vagy valami másé? Müller Péter szívvel-lélekkel fogalmazta meg, szülőként hogyan segíthetünk abban, hogy gyermekünk lelkét az egész életére kiható boldogságra és harmóniára hangolhassuk.

"A kisgyereknek nem azért kellene művészetet, zenét, táncot, verselést, színjátszást tanítani, hogy ebből éljen - mert ebből egyre kevésbé lehet megélni -, nem is azért, hogy mutogassa magát, hanem azért, hogy boldogabb ember legyen.
Valójában még a sport is arra való: nem diadalt elérni, hanem a testet erőssé, széppé, egészségessé tenni. És a lelket is. Közöttük a legtöbb a derűs ember, a jó barát.
'Profi' szempontból ki lehet mondani, hogy egy gyereknek 'ehhez vagy ahhoz nincs tehetsége'. Ez csak annyit jelent, hogy nem ez lesz a kenyere. Nem ez a fontos. Hanem az, hogy megőrizze a lélekszerűségét. Másból fog élni, de azért meg kell építeni a testét, és meg kell tanulni hangolni a lelkét.

Tehetségtelen gyerek nincs.

Nem az a lényeg, hogy kiből lesz világbajnok, híres művész, és mennyire lesz majd eladható a piacon.
Milyen boldog sok felnőtt, mert gyerekkorában zenélt, szavalt, vagy valamiféle harcművészetet tanult! Akkor is, ha később egy hivatalban él, és soha nem tudja "gyümölcsöztetni" a tudását.

Az igazi iskola kérdése nem az, hogy
"Mi leszel, ha nagy leszel?" hanem ez: "Ki leszel, ha nagy leszel?"
Milyen ember?
Milyen anya?
Milyen barát?
Milyen férfi és milyen nő?

Jó, ha értesz a kibernetikához. Az is, ha jó rendszergazda, cégvezető, közgazdász leszel - de végső kérdés mindig az volt és az marad, hogy milyen ember vagy.
Mennyire sivár vagy gazdag a lelked?
Kibontott tartalmai nélkül, játéktalanul, az önfeledtségre való képesség nélkül az ember garantáltan boldogtalan lesz.
Akármilyen sokra viszi."

/Müller Péter/