Ki kísérje a gyerekeket oviba az első pár napban? Hogyan köszönj el tőle, amikor egész napra elváltok egymástól? Mit ne tegyél semmiképpen sem, amikor a csoportszobában üldögélsz a gyermeked közelében? Gyakorlati tanácsok óvodába készülő gyerekek szüleinek, nagyszüleinek. Valamennyi család életében nagy változás, amikor a gyermek ősszel átlépi az óvoda kapuját - ezzel a nappal a gyerek kikerül a családi fészekből. Mint minden változás, ez is számtalan új helyzetet szül, és mindenki szeretné a lehető leginkább zökkenőmentessé tenni ezeket a napokat.

Bár „recept” nincs, nézzünk mégis néhány dolgot, amivel meg tudjuk könnyíteni mind a család, mind a gyermek helyzetét - Gécziné Galla Krisztina családpedagógus írása.

Tippek óvodai beszoktatáshoz

1. Sokaknak beválik az a módszer, ha búcsúzáskor egyfajta szertartást alakítanak ki, aminek mindig ismétlődnie kell - így a búcsúzás miatt síró kisgyermek is hamarabb megnyugszik. Például vedd ölbe gyermekedet egy rövid mondóka erejéig, adj neki puszit ide-oda, és a kedvenc plüssállatkáját a kézbe (ha esetleg nem lehet a csoportba otthoni játékot bevinni, akkor a szekrénybe), végül egy "ebéd után" vagy ”alvás után” jövök érteddel búcsúzz el. Ami fontos: ne kezdj bele végeláthatatlan játszmákba a búcsú megnyújtása érdekében.

2. Ha nehezen megy a beszoktatás, akkor próbálkozz meg azzal, hogy anya helyett apa vagy akár valamelyik nagyszülő viszi el reggel a kisgyereket az oviba. Egy aranyszabályt mindenképpen tartsatok szem előtt: a búcsúzkodást rövidre kell zárni.

3. Egyes gyerekeknél az is segíthet, ha van ismerős kispajtás, akivel együtt lehet oviba indulni. Ez esetben fontos, hogy egyik szülő se essen bele a sírós-vigasztalós parttalan búcsúzkodásba, hanem a gyerekek egymást erősítve kezdhessék a napot.

4. A beszoktatásnál segíthet az is, ha a szülők igyekeznek a leginkább háttérjátékosok maradni. Próbáld meg nem belefolyni - a gyerekedet, amikor már az óvodai csoportszobában más gyerekkel együtt játszik, ne irányítsd, ne akarj igazságot tenni, ha vitát látsz. Bízd az óvónőre az irányítást, te inkább maradj meg egyfajta csendes szemlélőnek, biztonsági pontnak, ahova végső esetben támaszért fordulhat a kicsi.

5. Igyekezz minden más helyzetben is az óvónőhöz irányítani a gyermekedet. Ha a kisgyerek azt látja, hogy te, mint szülő bizalommal fordulsz az óvó néni felé, te is az óvó nénire támaszkodsz a „nehéz helyzetekben”, akkor gyermeked is nagyobb bizalommal marad majd az óvónők szárnyai alatt.

6. A személyes tapasztalatom az, hogy nem túl szerencsés a kicsiket az óvodára túlságosan „ráhangolni”.

7. Az óvodás korú gyermekek lételeme a mozgás és a játék. Óvoda után biztosíts a gyerek számára elegendő időt a játszótéren, hogy szaladgálhasson a friss levegőn, kellően kifutkározhassa magát, ahol a benne felgyülemlett stresszt le tudja vezetni.

8. Nagy keletje van manapság a speciális foglalkozásoknak már az óvodákban: nyelvek, lovaglás, sakk. Megtanultam, hogy szinte reménytelen meggyőzni arról a szülőket, hogy mindezek ebben a korban még feleslegesek. De ha már minden áron „fejleszteni” szeretnéd a gyermekedet, akkor az történjen a megszokott óvodai időben, és ne még az ovi után vidd különórákra a 3-6 éves gyermekedet!

Az óvoda utáni időszak legyen a családé, a szülőké, testvéreké! Ez az, ami fejlesztőbb bármilyen „fejlesztő” foglalkozásnál!

Óvodai beszoktatáskor a kisgyerekben gyakran negatív érzések is kavarognak
"Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni." – írja Janikovszky Éva a Már óvodás vagyok! c. bűbájos könyvében. (Kötelező irodalomként írnám elő a szülők számára!).

Mert hát jól megmagyarázzuk mi, felnőttek a 3 évesnek, hogy mennyire klassz, hogy ő már nagy óvodás lehet, de azért valljuk be, bennünk is rengeteg kérdőjel fogalmazódik meg ilyenkor.

Próbáljunk meg teret adni annak, hogy ő kérdezzen, ne mi próbáljunk a felnőtt logikánkkal kedvet csinálni az óvodás élethez! Lehetőséget biztosítunk így arra, hogy megfogalmazza aggályait, esetleges félelmeit, és mi arra fogunk tudni (legtöbbször) megnyugtató választ adni. Ezzel elkerülhető, hogy a gyerekben egyfajta bűntudat ébredjen azért, mert a felnőttek szerint neki nagyon kellene örülnie annak, hogy ovis lesz, pedig benne sokféle – és valljuk be, gyakran negatív – érzés kavarog ezzel kapcsolatban.

Megnyugtathatjuk, hogy értjük a problémáit és megígérhetjük, hogy a lehető legjobb tudásunk szerint segíteni fogjuk abban, hogy jól érezze majd magát. Persze beszélhetünk neki azokról a dolgokról is, amik vonzók lehetnek majd számára, de semmi estre se bagatellizáljuk az óvodás léttel járó nehézségeket.

Szerző: Gécziné Galla Krisztina családpedagógus
Fotó: Pixabay