Óvodakezdés és beszoktatás: 19 hasznos tanács az óvodapedagógustól, hogy könnyebben menjen a beszokás

Nyeste Mónika

Ovi, suli

Nyeste Mónika


Óvodakezdés és beszoktatás: 19 hasznos tanács az óvodapedagógustól, hogy könnyebben menjen a beszokás Miket ne mondjunk semmiképpen sem az óvodába beszokó gyermekünknek? Hogyan kezeljük az óvodai beszoktatást? Hogyan támogassuk a gyereket az óvodakezdésben? Milyen játékok segítik a gyereket az anyától való elszakadásban? Miket ne mondjunk semmiképpen sem az óvodába beszokó gyermekünknek? Hogyan kezeljük az óvodai beszoktatást? Hogyan támogassuk a gyereket az óvodakezdésben? Milyen játékok segítik a gyereket az anyától való elszakadásban? Óvodapedagógus szakértőnk hasznos tanácsai a nyugodt óvodakezdéshez és óvodai beszoktatáshoz.

Itt a várva várt nap, elérkezett az óvodakezdés ideje, és ha magadban azt is gondolod, hogy a gyermeked nemrég még kisbaba volt, bizony rá kell ébredned, hogy ő már komoly ÓVODÁS lett.

Az óvodai beszoktatás bizony nagy próbatétel neked és gyermekednek is! Valljuk be, nekünk is össze kell szednünk minden bátorságunkat, amikor egy új munkahelyre csöppenünk, akkor miért lenne ez a gyerekeknél másképp?



Óvodakezdés - sokaknak az elengedés a nehezebb
Gyermekünk pontosan érzi, ha nem szívesen hagyjuk őt reggelente az óvodában, vagy hogy nem bízunk az óvó néniben. Lehet, hogy a külső szemlélő nem venné észre, mennyire más így az elválás, de a gyerekek szuperbiztos antennái nagyon érzékenyek erre. Mint ahogy arra is, hogy az anyát érzékenyen érinti, hogy a gyereke kinőtt a szárnyai alól, nem szorul mindenben a segítségére, sőt érzelmileg is függetlenedik valamennyire: képes elfogadni, megszeretni más felnőtteket rajta kívül. Olyan, mintha egyenesen azt mondanánk ilyenkor Neki: te az én gyámoltalan kisbabám vagy, nélkülem elvesznél, ne bízz senkiben rajtam kívül!

Sokaknak az elengedés a nehezebb. Az elválástól való félelem, sírás hátterében az ún. szeparációs szorongás áll, az a fajta félelem, amikor a gyerekek rájönnek: ő és az anyukájuk két különálló lény. Márpedig az óvodakezdés ezt igen intenzíven közvetíti, hiszen idegen környezetben, a védelmező anyai jelenlét nélkül kell töltenie a napot.
 
Az apa és a nagyszülők segíthetik az anyától való elszakadást
Az édesapákon és a nagyszülőkön nem uralkodik el az a fajta aggodalom, ami ösztönösen elárasztja a legtöbb édesanyát. Az apa általában nagyon jól ellenpontozza a kölykéért aggódó "anyatigrist": kezdettől fogva felszabadultan huncutkodik a babával, dobálja, csiklandozza, hamarosan kiviszi a meccsre is (sapka nélkül!). Jobb, ha befogjuk a szemünket, és megengedjük, hogy embert faragjon a gyerekből, sőt támogatjuk a nagybetűs ÉLET felé vezető apa-gyerek kapcsolatot.

Sokat segít a későbbi elválás nehézségeinek csökkentésében, ha megengedjük, hogy egyszer-egyszer a nagyinál aludjon a kicsi. Így ráébred arra, hogy a megszokott családi fészken kívül is érezheti magát biztonságban.

Támogassuk a gyerek önállóságát
Bízzunk abban, hogy meg tud oldani bizonyos problémákat maga is! Persze jól tudom, hogy végtelen türelem kell ahhoz, hogy kivárjuk, míg egyedül megeszi a reggelit, míg beletalál a pici láb a zokniba, és hatalmas önuralom ahhoz, hogy ne rohanjunk a segítségére abban a pillanatban, amikor gyanítjuk, hogy nem fog megbirkózni az adott feladattal. Higgyük el: a gyerek szólni fog, ha szüksége van ránk. Csak akkor vigyázzuk minden mozdulatát, ha önmagára vagy másokra veszélyes eredménye is lehet annak, amit csinál. Az öltözködés többnyire nem ilyen...

A sírás hasznos, mert oldja a feszültséget
Sírni szabad. Miért ne? Mert hangos? Mert ciki? Gyakran elfelejtjük, hogy a sírásnak nem csak az a feladata, hogy zavarja a hallótávolságon belül lévő embereket. A sírás kifejezi a fájdalmat, és közben oldja a feszültséget. A legjobb, ha tudomásul vesszük a kicsi bánatát, éreztetjük vele, hogy mellette vagyunk, és nem próbáljuk mindenáron "elmulasztani" a sírást - még viccel, ígérgetéssel sem.
 

Mit NE tegyél az óvodai beszoktatás során?


Fenyegetés
Soha ne fenyegessük az ovival: na, majd ott nem válogathatsz! Na, majd ott muszáj lesz aludnod!

Becsapás
Ne csapjuk be: csak egy kicsit kell itt maradnod! Mindjárt jövök érted! Nincs időérzéke: a mindjárt is örökkévalóságnak tűnhet. Mondjuk azt, hogy "ebéd után", "alvás után" - ezt megérti, még ha nem is örül neki.

Fájdalmas búcsúzkodás
Ne rendezzünk hosszú, könnyes búcsúzkodást, ez csak fokozza az elválás fájdalmát.

Megalázás
Ne szégyenítsük meg, ha sír, fél, vagy nem viselkedett jól!

Megsértődés
Ne sértődjünk meg rá, ha sír, de akkor se, ha "túl" jól érzi magát!

Példálózás
Ne hangoztassuk: "Bezzeg Balázs már nem sír".

Minden gyerek más, éppen ezért ne várd, hogy ugyan úgy viselkedjen, mint a barátnőd kisfia vagy a játszótéri kispajtása, és ne csüggedj amiatt, hogy nektek nehezebben megy a beszokás az oviba, mint másoknak. Az óvó nénik mindenben a segítségetekre lesznek majd!

Minden jól fog menni, ha kellő türelemmel, szeretettel és kitartással fogsz neki a dolgoknak és viszed végig azokat.
   

Hogyan segítheted gyermeked az óvodakezdésben?


1. Már a beszoktatás előtt álljunk át az óvoda napirendjéhez hasonló életritmusra.

2. Vigyük játszótérre, játszóházba, gyerekek közé, hogy megismerje a közösségi szokásokat, szabályokat.

3. Készítsük fel az időleges elszakadásra, vigyük el nagyszülőkhöz, barátokhoz néhány órára.

4. A kukucs, bújócska, labdázás, fogócska - mind az elszakadást szimbolizáló játékok. Sokat segítenek a szorongás oldásában.

5. Beszélgessünk az oviról, mielőtt elkezdene járni a kicsi. Menjünk el az óvodai nyílt napra, látogassunk be, sétálgassunk a környéken.

6. Meséljünk a munkánkról! A gyereknek fogalma nincs arról, mi a "dolgozás". Mondjuk el neki, hol vagyunk, amikor ő oviban van. Vigyük be egyszer a munkahelyünkre.

7. Használjuk ki a beszoktatási időt Fokozatosan növeljük azt az időt, amikor egyedül hagyjuk az oviban az első napokban.



8. Szerezzünk neki barátot! A rendszeres óvodán kívüli találkozások összekovácsolják a kicsiket, akik persze szívesebben járnak óvodába, ha várja ott őket egy igaz jó barát is.

9. Jókedvűen induljatok neki a nagy napnak!

10. Tudatosítsuk benne, hogy jövünk érte délután és hazavisszük.

11. Viselkedésünk azt sugallja felé, hogy olyan helyre visszük, ahol jól fogja érezni magát és biztonságban van.

12. Beszélgessünk arról, hogy mi történt vele az óvodában, figyeljünk az érzéseire, nyugtassuk meg, ha szükséges.

13. Vigyük korábban! Ha félénk, jó, ha minél korábban elvisszük az oviba – ilyenkor még kevesen vannak, tehát biztosan akad játszótársa, és a kisebb csoportban oldottabb lesz ő is.

14. Ha már elkezdtük, legyünk következetesek. Ne a gyerek irányítson abban, hogy mikor megy oviba, mikor nem. Ez a döntés a szülő feladata, az ő felelőssége.

15. Vigyük be a kedvenc macit, párnát, rongyocskát, ettől biztonságban érzi magát.

16. Ha van cumija, ne most vegyük el tőle!

17. Beszélgessünk az óvó nénikkel, dadus nénivel! Bátran kérdezzünk meg mindent, ami bennünket foglalkoztat - szívesen válaszolnak, és nagyon praktikus tanácsokat adnak majd.

18. Fogjuk be az apukát! Ha mindezek ellenére sem akar abbamaradni a reggeli sírás, akkor azt szimplán csak a szeparációs félelem okozza – bármennyire is szeret oviba járni, nem akar elválni az anyukától. Ilyenkor jó ötlet bevetni az apukát, hordja ő a kezdeti időszakban oviba a gyereket – tőle könnyebb elválni. Ha már túl van a beszokás nehézségein, az anyukától is könnyebben búcsúzik majd el!

19. Ne essünk kétségbe, ha az első hetekben sír, hisztizik esetleg agresszív a viselkedése elváláskor reggelente. Ez egy teljesen természetes reakció.

Szerző: Nyeste Mónika Óvodapedagógus - fejlesztőpedagógus
Fotó: Freepik/LipikStockMedia

Nyeste Mónika

Ovi, suli

Nyeste Mónika


2014.08.29