Tehetetlenül állsz, és torkod szakadtából ordibálsz, amikor gyermeked újra és újra túlfeszíti a húrt és kihoz a sodrodból? Utána megbánod a túlreagálást, és még lelkiismeret-furdalásod is lesz? Akkor feltétlenül olvasd el gyermekpszichológus-szakértőnk tanácsait! - Szülőként valószínűleg ismered azt az érzést, amikor betelik a pohár és idegességedben vagy tehetetlenségedben elkezdesz kiabálni a gyerekeddel, esetleg olyat mondasz neki, amit később megbánsz. Az ilyen helyzetekben sajnos nem elég, hogy tisztában vagy azzal, hogy a kiabálás nemhogy nem használ, hanem kifejezetten árt a gyerekednek - mondja Gühring Rita pszichológus és szülő coach.

- Teljesen természetes, ha néha valami miatt haragszol, dühös vagy. Emiatt nem kell, hogy rosszul érezd magad! Azonban szülőként az a felelősséged, hogy uralkodni tudj az érzelmeiden, és a reakciódat egy-egy helyzetben ne a dühöd szülje - teszi hozzá a szakember.
Az alábbi cikk segíthet abban, hogy megtanuld, miként kerülheted el azt, hogy kiabálni kezdj a gyerekeddel.

Kiabálás a gyerekkel - Pszichológus tanácsai

1. Legyél tisztában azzal, hogyan reagál a szervezeted a stresszre!
Amikor fenyegetve érezzük magunkat, vagy valamilyen stresszforrásnak vagyunk kitéve (gyermeknevelésből fakadó stressz, konfliktus a gyerekkel, düh) a szervezetünk erre egy úgynevezett “fight or flight” (üss vagy fuss) reakcióval válaszol. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az agyunkból a vér a végtagok felé áramlik, ezért képtelenek vagyunk tisztán gondolkozni, és a stresszhelyzetben zsigeri reakcióval válaszolunk: kiabálunk a gyerekkel. Ez nem az a pillanat, amikor józanul tudsz gondolkozni, és ésszerűen reagálni!

2. Emiatt fontos, hogy előre eltervezd, hogyan fogsz majd reagálni a konfliktushelyzetben!
Legyenek valószerű elvárásaid! Lehet, hogy a gyereked a legrosszabb pillanatban önti le magát kakaóval, rengeteg ember előtt hisztizni kezd, amikor te bevásárolnál, nem hajlandó reggel elkészülni, mikor te sietsz, fürdeni vagy aludni menni, amikor te már fáradt vagy. Más szóval, egészen biztosan lesznek helyzetek, amikor a gyereked (akarva-akaratlanul) túlfeszíti a húrt. A gyereked gyerekként fog viselkedni. Felnőttként, szülőként a te felelősséged az, hogy jól tudj reagálni az ilyen helyzetekben. Ebben sokat segít, ha előre eltervezed egy nyugodt pillanatban, hogyan szeretnél reagálni azokban a helyzetekben, amikor a legkönnyebben elveszíted a fejed és kiabálni kezdesz.

Tervezd meg előre: Mit fogsz majd mondani? Hogyan fogsz reagálni? Milyen üzenetet akarsz közvetíteni a gyerekednek egy adott helyzetben? Hogyan akarsz beszélni vele? Mit szeretnél tanítani a viselkedéseddel a gyerekednek, hogyan kell konfliktust kezelni?
Az is segíthet, ha leírod egy papírra ezeket a mondatokat, gondolatokat és kiteszed egy jól látható helyre, hogy eszedbe jusson, amikor kell.

3. Írd össze, milyen stresszforrások vannak az életedben!
Sokszor a gyerekeken csattan az ostor azért, mert a szülők valami miatt stresszesek. Lehet, hogy indokolatlanul gyorsan veszíted el a fejed, a gyereked viselkedését túlreagálod, mert a munkahelyi nyomás túl nagy rajtad, esetleg párkapcsolati vagy anyagi gondokkal küzdesz. Nem minden stresszforrást tudsz kiiktatni az életedből, de esetleg vannak olyanok, amelyeket igen. Gondold végig, hogy van-e olyan tevékenység, amit mellőzni tudsz, és ez által nyugodtabb tudsz maradni. Próbálj meg néha kikapcsolódni, a saját mentális egészséged fenntartása nem önzőség, a gyerekeidnek is fontos ez!

4. Gondold végig, mivel váltja ki belőled a gyereked újra és újra a kiabálást!
Szülőként tartozunk annyival a gyerekeinknek, hogy tudatosak vagyunk. Ha vannak bizonyos helyzetek, amik mindig kiabálásba, veszekedésbe torkollanak, jó ha felismerjük ezeket, tisztázzuk magunkban, miért van ez, és hogyan lehetne másképp.

5. Amikor "kezd benned felmenni a pumpa", vegyél egy nagy levegőt!
Amikor érzed, hogy a gyereked viselkedése hamarosan kivált belőled valamit, amit nem szeretnél, állj meg egy pillanatra! Vegyél egy (vagy több) nagy levegőt! Ha a helyzet engedi, menj át egy másik szobába egy percre megnyugodni! Gondold végig, mit terveztél el, hogyan szeretnél reagálni az adott helyzetben! Ha te nyugodt vagy, a gyereked is hamarabb megnyugszik, lehiggad.

6. Képzeld magad a gyermeked helyébe!
A gyerekek nem tudják néven nevezni az érzéseiket, a mi feladatunk, hogy megtanítsuk őket erre. Addig viszont, amíg ezt megtanulják, hisztizni fognak, kiabálni és sírni, ha ki akarják fejezni a negatív érzéseiket. Ha megértjük, hogy mi okozza a gyerekünk dühét, frusztrációját, jobban tudunk reagálni az adott helyzetben. Egy kis empátia sokat segíthet.

+1. Tanulj meg bocsánatot kérni!
Lesz olyan helyzet, amikor minden elhatározás ellenére azon kapod magad, hogy már megint kiabálsz. Hogy már megint mondtál valami olyat a gyerekednek, amit nem akartál. Ilyenkor tanulj meg bocsánatot kérni tőle, aztán lépj tovább! A gyerekek nem haragtartóak, egy kudarcélmény ne akadályozzon meg abban, hogy legközelebb jól reagálj! Minél gyakrabban próbálsz önuralmat gyakorolni egy dühítő helyzetben, idővel annál könnyebben fog menni, és ez mindenkinek a javára válik.

Szerző: Gühring Rita
Fotó: thefamilyconnect.org