Az alábbi mellbevágó történet egy Facebook-posztban született meg, és bár képzeletbeli, mégis bármelyikünk számára valósággá válhat. Talán bele sem gondolunk, hogy egy-egy hétköznapi fotó háttere, részletei milyen információt ad vadidegenek kezébe ahhoz, hogy gyermekünk közelébe férkőzhessenek, a kicsik pedig még bizalommal vannak a felnőttek felé… Ha szülő vagy, mindenképp olvasd el ezt a néhány sort, garantált, hogy ettől kezdve fejben tartod majd!

"Anya, ma a szupermarketben az újságok mellett álltam, amikor valaki odalépett hozzám. Hogy ne legyek udvariatlan, válaszoltam neki.
Sok gondolat futott át a fejemen, hogy honnan ismerhet engem ez az idegen. De ő nagyon sok mindent tudott rólam, többek között azt is, hogy tegnap epres süteményt ettem tejszínhabbal.

Anyu, akkor már tudtam, hogy biztos ismerős lehet.
Az út haza kicsit messze van, ezért az illető felajánlotta, hogy elvisz engem. Megkérdeztem, tudja, hogy hol lakom? Biztos akartam lenni benne, hogy egy barátod az. Aztán az illető részletesen mesélt az otthonunkról, ekkor világossá vált számomra, hogy ez az ember már járt nálunk korábban.
Tudta, hogy az ágyam az ablak alatt van, és hogy a szobámat a kedvenc színemre festetted át.
Hogy a fürdőszoba a szomszéd helyiségben van, és a mosdókagyló közvetlenül az ajtó mögött van.

Így hát beszálltam.

De végül nem érkeztem haza, anya.

Mert egy vadidegen volt. Aki követi a történeteidet a Facebookon, Instagramon. Ahol mindent cenzúrázatlanul megosztasz, megmutatod az arcomat, megemlíted a nevemet, és újra és újra elmeséled a napomat. Feltárva az életemet a-tól z-ig.
Nem vagyok idegen ezeknek az embereknek. Volt idő, amikor mindig velem voltál, de ahogy növök, már egyedül is találkoznak velem. A te védelmed nélkül, a biztonságod nélkül.

Tudom, hogy mindent, amit megmutatsz rólam, büszkeségből teszed. Végtelenül büszke vagy rám, és ezt a szeretetet szeretnéd megosztani az egész világgal, de a végén ez a legértékesebb dolog lesz az, amit elveszíthetsz: engem…"

 

Forrás: ismeretlen szerző

Fotó: Freepik